Csak akkor használhatják ki az állattenyésztők a földforgalmi törvényben rögzített, 1800 hektáros kedvezményes birtokmaximumot, ha meglévő területeiken hektáronként már eleve 0,5 állategységnek megfelelő haszonállatot tartanak. Vetőmagtermelőként viszont a kedvezményes birtokméret eléréséhez az is elegendő lesz, ha a gazdálkodók az éppen birtokukban lévő terület minimum 10 százalékán vetőmagot állítanak elő. Szakértők szerint az új szabályozás állattenyésztésben túlságosan szigorú, a vetőmag-termelésben indokolatlanul laza lehet.

A nyáron elfogadott, kétharmados földforgalmi törvény 1200 hektárban állapítja meg az új hazai maximális birtokméretet, de állattenyésztők és vetőmagtermelők számára - úgynevezett kedvezményes birtokmaximumként - lehetővé teszi, hogy legfeljebb 1800 hektárt műveljenek. A sarkalatos jogszabály azonban nem határozza meg, hogy a kedvezményes birtokmaximumhoz pontosan milyen feltételeknek kell megfelelni. Ezeket az előírásokat a napokban kihirdetett, egyszerű parlamenti többséggel elfogadott újabb földügyi törvény tartalmazza, amely a földforgalmi jogszabály kiegészítéseként készült.

Mennyit ér az új kedvezmény?

A kiegészítő szabályozás rögzíti, hogy az állattartó telepek üzemeltetői az 1800 hektáros birtokmaximumot akkor használhatják ki, ha a már birtokukban lévő földeken az átlagos állatsűrűség elérte a hektáronkénti 0,5 állategységet. Emellett pedig az 1200 hektár feletti, takarmány-előállításra szolgáló területeken is rendelkezniük kell a 0,5 állategységes hektáronkénti állatsűrűséggel. A szántóföldi és kertészeti növények vetőmagjainak előállítóit viszont az 1800 hektáros birtokmaximum akkor illeti meg, ha meglévő területeik legalább egytizede már vetőmag vagy szaporítóanyag termelésre szolgált.

Az új szabályozásból az következik, hogy 1200 hektárt bármely földműves vagy mezőgazdasági termelőszervezet művelhet, mindenféle állattenyésztési vagy vetőmag-termelési megkötések nélkül. Ha azonban valaki 1201 hektárt akar használni, állattenyésztőként már eleve 600,5 állategységnek megfelelő állatot kell tartania. (Egy állategységnek felel meg például a két évnél időseb szarvasmarha, 0,5-nek egy tenyészkoca). Ennek megfelelően pedig az 1800 hektár eléréséhez legalább 900 állategységnyi haszonállattal kell foglakoznia birtokán.

Akkor inkább jobb az egyszerű növénytermelés?

Így tehát az új előírások nem arról rendelkeznek, hogy az 1200 hektáron felüli pluszterület megszerzéséhez kell állattenyésztésbe kezdeni, hanem már kiindulási helyzetként állattartási kötelezettséget határoznak meg. Ez pedig szakértők szerint nem igazán lehet vonzó a gazdálkodók számára, hiszen maximum 1200 hektárig sokkal inkább megéri és kényelmesebb pusztán szántóföldi növénytermeléssel foglalkozni, mint a jóval munka- és időigényesebb és aránytalanul kevésbé jövedelmező állattenyésztéssel is. Ezért kétséges, hogy az 1800 hektáros kedvezményes birtokméret kellő vonzerőt jelenthet-e az állattenyésztőknek.

Jóval engedékenyebbnek tűnik viszont a szabályozás a vetőmagtermelők számára, akik a kedvezményes birtokméretre már akkor jogosulttá válhatnak, ha meglévő területeik legalább 10 százalékán vetőmagot termelnek. Így például egy ötvenhektáros gazda már abban az esetben 1800 hektárra tarthat igényt, ha 5 hektáron vetőmagot állít elő, de az 1200 hektáros alapterületi maximum túllépéséhez is csak 120 hektárnyi vetőmagterületre van szüksége.

Valójában kik a kedvezményezettek?

Szakértők szerint e szabályozás nem igazán azt a célt szolgálja, hogy a "hivatásos" piaci vetőmagtermelőknek kedvezzen. Számos gazda ugyanis saját maga felhasználására is termel vetőmagot (vagyis ilyen értelemben vetőmagtermelőnek minősül), így valójában sok tízezren válhatnak jogosulttá a kedvezményes birtokmaximumra a tényleges vetőmagtermelő vállalkozásokon felül.

A Vidékfejlesztési Minisztérium szerint ugyanakkor kicsi az esélye annak, hogy a vetőmagtermelés kapcsán a kedvezményes birtokmaximummal visszaéljenek, mivel az Agrárgazdasági Kutatóintézet (AKI) adatai szerint a szabályozás valójában alig két tucat vetőmagtermelő vállalkozásra terjedhet ki. A tárca úgy véli, akik saját szükségletükre állítanak elő vetőmagot, többnyire nem ilyen nagyságrendben termelnek. Ezzel együtt a minisztérium nem zárkózik el attól, hogy a későbbi gyakorlati tapasztalatok birtokában módosítson a szabályozáson - közölte a parlamenti mezőgazdasági bizottság közelmúltbeli ülésén Simon Attila István, a VM helyettes államtitkára.

Attól függ, honnan nézzük

A helyettes államtitkár szerint - "alulról nézve" a kérdést - állattenyésztési szempontból ösztönzőleg hathat a szabályozás azokra a középbirtokosokra, akik eddig csak szántóföldi növénytermeléssel foglalkoztak, de 1200 hektárnál nagyobbra akarják bővíteni területüket. Őket ugyanis a törvény rákényszerítheti arra, hogy ezután állatokat tartsanak.

Mások viszont - "felülnézetből" közelítve a problémához - úgy vélik, hogy sok jelenlegi állattartónak éppenséggel elmehet a kedve az állattenyésztéstől, mert takarmánytermő területeik bizonytalanná válhatnak. Főleg azokról a nagyobb gazdaságokról van szó, akik eddig maximum 2500 hektárt művelhettek, de ezután legfeljebb 1800-ra válhatnak jogosulttá, és e haszonbérelt területek megtartása is bizonytalanabbá válhat a számukra. Esetükben az új földügyi szabályozás éppenséggel az állattartás leépítését erőszakolhatja ki.