Bálint György 1919. július 28-án született, gazdálkodó zsidó családba. Apja, Braun Izidor, középbirtokos volt. 1941-ben a budapesti Magyar Királyi Kertészeti Akadémián szerzett kertészmérnöki oklevelet. Hivatását azonban nem gyakorolhatta, ugyanis 1942-ben behívták munkaszolgálatra, innen előbb a mauthauseni, majd a gunskircheni koncentrációs táborba került, ahonnan egy nappal a tábor felszabadulása előtt szökött meg társaival. A holokauszt során egy testvérét kivéve valamennyi hozzátartozóját elvesztette, a háborút követő kommunista hatalomátvétel után pedig családi birtokait is elvették.

Élete során dolgozott főagronómusként, főkertészként és az Állami Biztosító Főigazgatóság szakértőjeként is, emellett több kertészeti és szőlészeti lapot is szerkesztett. 1981-es nyugdíjazása után sem hagyott fel a kertészeti ismeretterjesztéssel, több generáció számára volt ő az ország legismertebb kertészeti szaktekintélye, és mindenki Bálint gazdája.

1988-ban megkapta a Haza Szolgálatáért Érdemérmet, 1990-ben a Táncsics Mihály-díjat. 2005-ben átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét 2019-ben pedig az Év Agrárembere életműdíjjal jutalmazták. Több város díszpolgára volt, Budapest és Gyöngyös 2009-ben, Várda és Tarnabod pedig 2019-ben.

(A cikkben szereplő képek 2017-ben készültek, és az MTI/Czimbal Gyula tulajdonát képzik.)