Egyöntetű vélemény volt, hogy a változó környezeti feltételek ellenére, illetve mellett is biztosítani kell hazánkban a tartamos erdőgazdálkodást az ökológiai potenciál megőrzése és a minőségi fatermesztés fenntartása mellett. A rendszeres erdőkezelés stabilitást hoz és segíti az egyébként rendkívül hosszú életciklusú erdő változó klímához való alkalmazkodását. Mindehhez természetesen a természeti folyamatok - tudományos és gyakorlati szempontú - megfigyelése, az azokra való reagálás szükséges. A felmelegedés, a szélsőséges időjárási események, az új, illetve meglevő rovar és egyéb károsítók megjelenése, illetve megerősödése nap mint nap kihívások elé állítja a gyakorló erdészt - írja a NAK. 

Egyöntetű vélemény volt, hogy a változó környezeti feltételek ellenére, illetve mellett is biztosítani kell hazánkban a tartamos erdőgazdálkodást az ökológiai potenciál megőrzése és a minőségi fatermesztés fenntartása mellett. A rendszeres erdőkezelés stabilitást hoz és segíti az egyébként rendkívül hosszú életciklusú erdő változó klímához való alkalmazkodását. Mindehhez természetesen a természeti folyamatok - tudományos és gyakorlati szempontú - megfigyelése, az azokra való reagálás szükséges. A felmelegedés, a szélsőséges időjárási események, az új, illetve meglevő rovar és egyéb károsítók megjelenése, illetve megerősödése nap mint nap kihívások elé állítja a gyakorló erdészt.

Most már biztos: csak így élhetik túl a magyar erdők a klímaváltozást

Az erdőnek és az erdőgazdálkodásnak alkalmazkodnia kell az új körülményekhez.

A melegedés miatt változik a fahasználatok kivitelezésének módja és ideje: a fagyos napok alacsony száma, a fagyott talajfelszín, a hótakaró hiánya miatt a termőtalaj védelme érdekében a vonszolásos helyett gumikerekű forwarderes közelítés válik egyre inkább szükségessé a fakitermelésekben, melyek végrehajtása így a vegetációs időszakba is átcsúszik. Ez utóbbi számos nehézséget okoz, növeli például a tősérülések gyakoriságát. Megnőtt erdeinkben a biotikus és abiotikus károsítások gyakorisága és intenzitása is, ami előre nem tervezett, üzemterveben nem szereplő fakitermeléseket - erdőtervtől eltérő engedélyezési eljárásokat - von maga után.

Az erdőket leginkább azok felújításakor, s fiatal korban lehet felkészíteni a rájuk váró viszontagságokra. Az erdősítések célállománytípus rendszere ezt úgy tudná hatékonyan támogatni, ha a jelenlegi hatósági gyakorlattal szemben, nem tenné lehetővé az elegyetlen faállománytípusok kialakítását. A változó környezeti feltételek között elegyes, többszintes, lehetőleg többkorú erdőszerkezet kialakítása kell legyen a cél, ahol nagy hangsúly helyeződik a szaporítóanyag származására, a szárazabb, melegebb mezoklimájú termőhelyekhez alkalmazkodott ökotípusok ültetésére. Hosszú távon, amennyiben a felmelegedés nem áll meg, nagyobb szerep juthat a déli származási körzetű szaporítóanyagnak, s növekedhet az eddig "csak mellékfafajnak" tekintett fajok, mint például az ezüsthárs, jelentősége is.

További aggodalomra adhat okot az erdősítések tekintetében, hogy a tölgyfajok egyre ritkábban teremnek. Ennek hátterében feltételezhetően a tölgy csipkéspoloska inváziós károsító áll. A ma már minden hazai tölgyesben jelenlevő kártevő a makk kifejlődésének időszakában károsít, lecsökkentve a fotoszintézis hatékonyságát. Ez a makk minőségére bizonyára hatással van, de vannak arra utaló jelek - például idén a jó magkötés ellenére a makktermés elmaradása -, hogy e területen növekvő ellátási nehézségekre lehet számítani.

Mindezek mellett a felmelegedés kevesebb csapadékkal is jár, ami gyakran özönvízszerű felhőszakadás formájában érkezik, így nagy a felszíni elfolyás, s ennek következtében alacsony a csapadékvíz hasznosulása. Az erdőgazdálkodó egyet tehet, meg kell próbálja visszatartani a területen levő csapadékot, épített - a hordalékfák megfogására is alkalmas - berendezésekkel, erdei vízfolyásokra csatlakozó apró víztestekkel, mikroélőhelyként is funkcionáló holtfa, holtfaanyag visszahagyásával. Ahol pedig ez lehetséges - elsősorban sík területen, folyók vonzáskörzetében -, ott csatornahálózat létesítésével kell gondoskodni a vízellátásról.

Itt a bizonyíték: túl sok a nitrát az európai vizekben, drasztikus lépések jöhetnek

Határozott fellépést sürget az Európai Bizottság.

Az erdő és az erdőgazdálkodás amellett, hogy elszenvedője a klímaváltozásnak, egyben eszköz is az ellene való küzdelemben, hatásainak mérséklésében. Ezért (is) van jelentősége a szakszerű, minőségi fatermesztésnek, a termőhely optimális hasznosításának, az erdőtelepítéseknek, a biomassza energetikai célú hasznosításának és a faalapú termékek széleskörű alkalmazásának. Fontos, hogy a klímaváltozás hatásai elleni küzdelemben kellő támogatást kapjon az ezt megalapozó erdészeti alap és alkalmazott kutatás mind az ágazatpolitika, mind pedig a gyakorlati erdőgazdálkodás részéről. Lényeges persze az is, hogy az erdészeti igazgatás is kövesse a környezeti feltételek változását. Nyitott legyen a tudomány által megalapozott és kipróbált szükséges változtatásokra, azok gyakorlati bevezetését és alkalmazását ajánlásokon és irányelveken keresztül segítse, támogassa.

A változó klíma következtében csökken az erdei termőhelyeink potenciálja, s - a hazai összehasonlító vizsgálatok szerint összességében - csökken a faállományok növedéke. Ennek és a fentieknek következménye az erdőgazdálkodás kiadásainak növekedése, bevételeinek csökkenése, következésképpen a rentabilitás romlása. Az erdőgazdálkodás feltételeit ugyanakkor, lett légyen szó a magán vagy állami szektorról a romló pénzügyi környezetben is biztosítani kell. Erre amiatt is szükség van, mert a tapasztalatok szerint a lakosság egyre gyakrabban keres enyhülést az erdőkben a forró nyári napokon. E "pluszteher" ugyanakkor jó kommunikációs lehetőség a nyitásra, a magyar erdők szépségének az erdőgazdálkodás sokszínűségének és szakszerűségének bemutatásra.