A Mengele Agrartechnik elődjének számító cég még 1871-ben jött létre a bajorországi Günzburg városkában. Inkább afféle kis javítóműhely volt ez, ahol egy Andreas Eisenlauer nevű ügyes kezű szakember szerelgette az elromlott mezőgazdasági eszközöket. 1907-ben aztán Karl Mengele - az auschwitzi orvos apja - birtokába került a vállalkozás, aki nem volt rest kihasználni a számára kedvező politikai széljárást.

A Karl Mengele & Söhne eladásai az 1930-as évekre meghaladták az egymillió birodalmi márkát, és a vállalat a hitleri állam legnagyobb cséplőgép-gyártójává vált. Mondhatni az utolsó pillanatban, hiszen a két világháború közt az aratást is elvégző kombájnok lassan kezdték kiszorítani a szimpla cséplőgépeket a mezőgazdaságból.

Szisztematikusan építkeztek

Bár a család a Führer bukása után megúszta a komolyabb elszámoltatást, tévedés lenne azt hinni, hogy az apa példásabb magatartást tanúsított rossz hírű fiánál. Karl Mengele végigharcolta az I. világháborút, majd szisztematikus építkezést folytatva létrehozta jól jövedelmező üzemét, amely hamarosan Günzburg legnagyobb munkáltatója lett. A Mengelék pedig a település leggazdagabb családja, így nem esett nehezükre, hogy finanszírozzák Josef orvosi tanulmányait.

Legidősebb fiúként idővel neki illett volna átvennie a családi vállalkozást, ám a későbbi auschwitzi hóhérnak ehhez egyáltalán nem fűlt a foga. Ki tudja, milyen irányba fordult volna a történelem kereke, ha Hitler Bécsben befutott festővé vált volna, Mengele pedig a saját gyára élén gyarapította volna millióit a közösen elkövetett rémtettek helyett?

Josef Mengele mindössze 19 évesen, 1930-ban Münchenbe menekült szülei elől, akiket ő túlságosan ridegnek és földhözragadt gondolkodásúnak tartott. Nemcsak szabad és öntörvényű egyetemista lett, de a náci eszmék rabja és csodálója is. Apja, Karl szintén csatlakozott az NSDAP-hoz, bár ő inkább a cége érdekeit szem előtt tartva cselekedett így. Ügyes manőverezőnek bizonyult, hiszen az elvesztett világháború sem okozott törést a vállalat életében, amely 1950-ben már 5 millió márkás bevétellel büszkélkedhetett. Biztos, ami biztos alapon a vezetésben ekkor már helyet kapott a két másik fiúgyermek, Alois és az ifjabbik Karl, akik nem kompromittálódtak a náci uralom időszakában.

Sokiág jól prosperáltak

Az alkalmazotti létszám 2000 fő közelébe emelkedett, és az 1958-ban piacra dobott Doppel Trumpf trágyaszórójuk valódi sikertermékké vált. A következő évben az alapító Karl Mengele elhunyt, miközben a hivatalosan halottá nyilvánított Josef Dél-Amerikában bujkált. A Vörös Kereszttől kapott papírjain a Helmut Gregor név szerepelt, és olasz származású szerelőként azonosították. Így nem volt feltűnő, hogy apja argentin gyárában helyezkedett el. A család minden bizonnyal folyamatosan tudott a hollétéről, hiszen Hans Sedlmeier sales manageren keresztül rendszeres anyagi támogatásban részesítették. Josef Mengele 1979-ben halt meg, sohasem került bíróság elé.

Az 1980-as években a Mengele cég bevételei meredeken zuhanni kezdtek, és a család 1991-ben kénytelen volt eladni a vállalatot. 2009-ben a holland Lely szerzett kizárólagos jogot a Mengele termékeinek forgalmazására, majd a következő esztendőben be is kebelezte a német gyártócéget. A hírhedt márkanév így végképp eltűnt a piacról, de a waldstetteni üzemben tovább folytatták a silózók és a pótkocsik előállítását, illetve a trágyaszórókét, amelyek kétségkívül a legnépszerűbb termékeikké váltak.

Elfordultak a márkától a gazdák

Öt évtized alatt több mint 200 000 darabot értékesítettek belőlük, és a gazdálkodók elsősorban a tartósságuk, praktikumuk és kiváló minőségük miatt kedvelték őket. Idővel azonban valamiért kiszerettek belőlük, és a Lely hiába futtatta egy darabig a maga produktumaival párhuzamosan, a kék színű Mengele-gyártmányokra sokkal kevesebb megrendelés érkezett, mint az anyacég piros termékeire, ezért nem volt értelme sokáig fenntartani a két vonalat.

A hollandok porfóliójába egyébként tökéletesen beleillettek az elsősorban az állattenyésztés kiszolgálására alkalmas gépek, így saját logó alatt ma is tovább forgalmazza azokat. Ha valaki Lely Tigo rendfelszedő pótkocsit, Storm vontatott szecskázót, esetleg valamilyen trágyaszórót vagy pótkocsit vásárol, akkor gondoljon arra, hogy jó eséllyel a hajdani patinás német cég továbbfejlesztett, a mai kor igényeihez igazodó munkaeszközét birtokolja.