Néhány évvel az autógyár megalapítása, és a T-modell gépkocsi piacra dobása után Henry Ford traktorgyártásba fogott. Ennek éppen 100 éve, és bár a Ford név legfeljebb már csak a régi gépei révén van jelen az agráriumban, a New Holland továbbviszi a "kék márka" örökségét.

Egyik lábammal a földön állok, a másikkal a gyárudvaron - hangoztatta Henry Ford, arra utalva, hogy mindig is vonzódott a mezőgazdasághoz. 1915 novemberében a fiával, Edsellel hozott létre közös céget az erőgépek előállítására, az anyavállalat részvényesei ugyanis nem akarták, hogy busás nyereségük ilyen "haszontalanságok" kifejlesztésére menjen el. Az első traktor megszületésénél két magyar mérnök, Farkas Jenő és Galamb József is ott bábáskodott.

Henry Ford annyira hitt a projektben, hogy hajlandó volt közel 50 ezer dollárt fizetni azért, hogy a Ford Motor Company lemondjon a traktorokkal kapcsolatos szabadalmakról és jogokról. Még abba is belement, hogy nem használhatják a Ford nevet a mezőgazdasági erőgépeknél, így jöttek létre a Fordson (Ford+son, azaz Ford és fia) traktorok. A tömeggyártás 1917 októberében indult meg, és hamarosan 6 ezer gépet készítettek az angol, valamint ezret a kanadai piacra, ami az I. világháború vége felé jól jött a munkaerőhiánnyal küszködő mezőgazdaságnak.

Az USA csak 1918 áprilisától kapott az újdonságokból, vagyis a mindössze 19 LE-s, négyhengeres, kerozin üzemű Hercules motorral hajtott Fordson F-modellekből. A következő évben pedig Ford addig mesterkedett, míg végül beolvasztotta a traktorgyárat a "nagy" Ford vállalatba. Az egyre ismertebbé váló Fordson nevet viszont 1964-ig megtartották, utána pedig szimplán Fordot írtak a motorfedélre.

Az első traktor kifejlesztésében kulcsszerep jutott a káldi (Vas megyei) Farkas Jenőnek, aki 1913-ban szegődött el az autógyárhoz, bár már 1906-ban kivándorolt Amerikába. Segédkezett mellette a T-modellt megtervező, makói születésű Galamb József is, a Fordson F-modell ugyanis a B-modell motorjának és a T-modell hátsó tengelyének felhasználásával készült. Így egy hónap alatt kijöhettek a prototípussal, amit sikerrel ki is próbáltak Henry Ford farmján. Háromsebességes kéziváltót kapott, a gumi nélküli küllős acélkerekeket pedig hátul óriási karmok segítették a kapaszkodásban.

Farkas és Galamb később együtt dolgoztak a 15 millió példányban eladott T-modellt felváltó A-modell személyautón is. Feljegyezték, hogy 1921-ben Galamb József hat darab Fordson traktort küldött Makóra, hogy beindítsa testvérei vállalkozását, és emellett 100 ezer koronás ösztöndíjat alapított a Felső Ipariskola makói tanulóinak támogatására. Amerikában ekkor már kiszámolták, hogy egy hektár művelése 95 centbe kerül a traktorral, viszont 1,46 dollárba lovakkal és emberi munkaerő alkalmazásával.

Azt viszont nem tették hozzá, hogy a tulajdonosoknak tetemes szervizköltséggel is kell számolniuk. 1921-ben például egy atlantai farmer feljegyezte, hogy abban az évben 1246 dollárt költött a Fordsonja javítgatására. 1924-ben a szovjetek is belefogtak saját változatuk, a Fordson-Putyilovec traktorok előállításába.

Az 1920-as évek elején 625 dollárért lehetett hozzájutni egy Fordsonhoz, ami méltányos árnak számított. Az évtized közepén aztán beütött a krach, az agrárium recesszióba került, ezért az árat 395 dollárra mérsékelték, pedig ennél állítólag még a motorja is többe került. A taktika bevált, a Ford részesedése 77 százalékra nőtt a gyártópiacon, ekkor évi 102 ezer erőgép gördült le a futószalagról. Pedig az F-modell gyakran nehezen indult, alkamanként felforrt a vize, különösen nagy terhelés alatt, ezért az 1920-as évek végén beszüntették a gyártását. Szerepet játszott ebben a konkurencia - elsősorban az International Harvester (IH) és a Case Corporation - előretörése is.

1928-ban a Ford tehát ideiglenesen felhagyott a traktorgyártással az USA-ban, így Fordsonok a II. világháborúig csak Angliában készültek. 1939-től aztán - immár Ford márkanéven - visszatértek a hazai piacra is. A 9N változatot bő egy évtizeden keresztül gyártották, és az akkor forradalmi újdonságnak számító hárompont-függesztéssel is felszerelték.

1986-ban a Ford megvásárolta az 1895-ben alapított, és akkor éppen Sperry New Hollandnak nevezett mezőgépgyártó céget, elsősorban a bálázóit és rakodógépeit megirigyelve. A lelkesedésük azonban hamar lelohadt, és a Ford New Holland névre átkeresztelt agrárvállalatban 1991-ben az olasz Fiat szerzett 80 százalékos többségi tulajdont. 1999-ben a céget egyesítették a Case márkával, így jött létre a ma ismert CNH Global, amelyben a két régi vetélytárs, a Case és a Ford egymásra talált. A jól ismert kék színt a New Holland termékei viszik tovább, folytatva a 100 éve megkezdett traktorgyártást.