A kert átalakításának tervezésekor a legfontosabb alapszabály, hogy ne ültessünk olyan növényt, amely nem marad meg az eredeti helyén. Bár sok virág és cserje rendkívül mutatós, hajlamosak a túlburjánzásra. Az erősen önvető fajok, mint például a pipacs, a nefelejcs vagy az estike, rengeteg magot szórnak el. Ezek hamarosan ott is felbukkannak, ahol semmi keresnivalójuk nincs. A gyorsan zárt réteget alkotó talajtakaró növények pedig esélyt sem hagynak a többieknek a túlélésre. Az igazán nagy problémát azonban az agresszív, mélyen gyökerező özönnövények jelentik.

Sok vizet spórolhatsz, ha ismered a titkot: az élelmes magyarok már így csinálják

Hügelkultúra, avagy természetes vízmegtartás és talajépítés egy regeneratív kertészeti rendszerben.

A legmakacsabb kerti betolakodók közé tartozik a japán keserűfű. Vastag, mélyre hatoló gyökérzetével még a betont és az aszfaltot is képes áttörni, ráadásul a legkisebb gyökérdarabból is újraéled. Hasonlóan agresszív a futó bambusz, amely föld alatti gyökérhálózatával méterekre elszalad, és könnyedén átnő a szomszédba is. Rendkívül szívós az apró szulák: ez a kapaszkodó gyomnövény mindenre rátekeredik. Mély gyökerének akár egyetlen apró darabjából is képes újra kihajtani.

Vannak olyan kedvelt dísz- és fűszernövények is, amelyekkel érdemes vigyázni. A gyöngyvirág árnyékos helyeken gyorsan terjed a föld alatt. Összefüggő szőnyeget alkotva hamar kiszorítja a többi növényt. A sárga virágú aranyvessző monokultúrát hoz létre, teljesen elnyomva a környezetét. A dekoratív ecetfa pedig még a kivágása után is mindenhol gyökérsarjakat és új hajtásokat hoz. A menta szintén rendkívül gyorsan fut szét a gyökereivel, így könnyen átterjed a szomszédos ágyásokba. Hasonlóan makacsul tér vissza a finom virágú szappanfű, valamint a maggal és gyökérrel egyaránt gyorsan terjedő ligetszépe. Az alacsony, sűrűn terülő meténg szintén hajlamos arra, hogy elfojtsa a körülötte élő növényeket.

Filléres trükk a kertbe: sokan ezt használják a drága vegyszerek helyett

Hobbikertészeknek, házikerti termesztőknek, őstermelőknek, kistermelőknek készített kiadványt a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara.

Ezek ellen a növények ellen nem elég egyszer fellépni, a védekezés komoly kitartást igényel. Az első lépés a szaporodásuk megakadályozása. Virágzáskor, még a magképződés előtt vágjuk vissza őket, az új hajtásokat pedig azonnal távolítsuk el. Mivel a probléma forrása többnyire a föld alatt rejtőzik, a puszta felszíni vágás hatástalan. A gyökeres eltávolításnál ügyeljünk arra, hogy a gyökérzetet egyben emeljük ki. A szétszaggatott darabokból ugyanis hamarosan újabb növények sarjadnak.

Kiváló és kíméletes módszer a fénymegvonás is. Ha a területet vastag mulccsal vagy kartonpapírral letakarjuk, a napfény hiánya idővel teljesen legyengíti a növényt. Ha mégis ragaszkodunk bizonyos terjeszkedő fajokhoz, például a mentához, érdemes őket cserépbe ültetni vagy gyökérgáttal körbevenni. Ezzel a módszerrel könnyen kordában tarthatók. Végső esetben, ha az özönnövény már teljesen átvette az uralmat a kert egy része felett, csak a radikális beavatkozás segíthet. Ilyenkor a növényzet teljes felszedése és a talaj egy részének cseréje jelentheti az egyetlen kiutat.