A permakultúra alapgondolatát az ausztrál Bill Mollison és David Holmgren publikálták az 1970-es években. Az a meggyőződés indította el őket, hogy ha az emberi társadalom továbbra is ilyen mértékben folytatja a Föld tartalékainak fölélését, akkor el fogja pusztítani az élővilágot és önmagát is. A permakultúra megoldásként a természetben zajló ökológiai folyamatok minél teljesebb érvényesítését javasolja az ember élőhelyén és szükségletei megtermelése során. Hangsúlyozták a (felesleges) fogyasztás drasztikus csökkentésének, az energiamegtakarításnak és a természetből való „házi” energiatermelés különféle módozatainak fontosságát. Az 1980-as évektől világszerte permakultúrás kísérleti projektek, szövetségek jöttek létre, vidéken és nagyvárosokban, a legkülönbözőbb természeti körülmények között. Bebizonyosodott, hogy a permakultúrás gondolkodás elvei megvalósíthatóak a félsivatagtól a folyódeltáig, a trópusoktól a hideg klímázónákig egyaránt. Hazánkban is egyre több híve van ennek az elvrendszernek.

A természetes adottságok kiaknázása

A permakultúra lényege a tervezés és a fenntartható rendszerek kiépítése. Egy permakultúrás kertben nem termeszthető akármi, itt a hangsúly azon van, hogy olyan növényeket tartsunk, melyeknek a legjobban megfelelnek az adott területen megtalálható feltételek, épp ezért viszonylag kevés gondozással is egészséges növényállomány tartható fönn. Egy permakultúrás kert kialakításánál kiemelt szerepet kapnak bizonyos elvek. Első ezek közül az alapos tervezés, ami segít optimalizálni a kertben végzett munkát és minimalizálni a hulladékot. Fontos a diverzitás, hogy az ilyen kertekben sokféle növény és állat legyen megtalálható, hogy fenntartásuk egymást segítse és az ökoszisztéma stabilitását biztosítsa. Minél változatosabb egy kert faj-állománya, annál kevesebb növényvédelmi problémára kell számítani, ellentétben a monokultúrás termesztéssel.

Az öntáplálás elve mentén a permakultúra arra törekszik, hogy a kertek minél inkább az önellátó elv alapján működjenek. Öntermékenyítő növényeket, komposztálást és szerves anyagokat használ, hogy fenntartsa a termékenységet, azaz lényeges, hogy lehetőleg minél kevesebb idegen anyag kerüljön be és ki a kertből. Például nem kell feltétlenül máshonnan hozott trágyával megoldani a tápanyag utánpótlást, ha a lehullólombot és más növényi részeket komposztáljuk és azokat tápanyag formában visszajuttatjuk a növények részére, esetleg állatokat tartunk helyben, és azok trágyáját is felhasználjuk. A vízgazdálkodás kapcsán cél, a víz hatékony felhasználása, például a csapadékvíz gyűjtése, víztározók és öntözőrendszerek kiépítése. A permakultúra törekszik az energiahatékony megoldásokra, például a megújuló energiaforrások használatára, a passzív napenergia-hasznosításra (például aszaláskor) és az energiaigényes munkafolyamatok minimálisra csökkentésére.

A permakultúrás kertek sokszínű, természetes ökoszisztémákat hoznak létre, amelyek hozzájárulnak az élelmiszerbiztonság és a fenntarthatóság javításához. Az ilyen kert gyakorlatilag önellátó, minimálisan kell beleavatkoznunk a működésébe.

Tervezés előtt megfigyelés

Egy ilyen kert kialakítása előtt nagyon fontos a tervezés, amit a terület megfigyelése előz meg. Ahhoz, hogy egy hosszú távon működő, szinte önműködő rendszert tudjunk kialakítani - ami még bizonyos mértékig rugalmas is - előbb ismernünk kell a helyi adottságokat. Nézzük meg melyek a legnaposabb részek, ott lehet majd a zöldségeskert. Ismerjük meg az uralkodó szélirányt, a vízgazdálkodási adottságokat. A szél hatásának és a porszennyezés csökkentésére a szélirányba a terület szélére ültessünk magas, a nagyobb légmozgást elviselő magasabbra növő növényeket, melyek szélvédettebbé teszik a területet.

E kertészeti rendszerben öt zónát különböztetünk meg. A ház, vagy a központ lesz a nulla és ettől távolodva jutunk el az ötödikig. A zónák az alapján követik egymást, hogy mennyi munkaidőt és látogatást igényelnek. A zónák a központtól koncentrikus körökben helyezkednek el, de ezt felülírják a domborzati viszonyok, vagy akár az is, ha a ház nem a telek közepén található, tehát itt minden egyedileg és rugalmasan változtatható. Az 1. zóna közvetlenül a ház, vagy a központ mellett helyezkedik el, ide olyan növények kerülnek, melyek sok gondozást igényelnek tehát ezt a területet naponta akár többször is látogatjuk és az öntözése is megoldott. A napi szinten fogyasztott zöldségek, fűszerek, a bio védőnöényként is hasznosítható dísznövények és a kisállatok, például a baromfiudvar helye ez. A 2. zónába a nagyobb zöldséges ágyások kerülnek, melyek nem igényelnek napi szintű munkát, a kisebb fák, gyümölcstermő bokrok helye is itt van. Ezt követi távolodva a központtól a 3. zóna, ez a nagyobb területen elhelyezkedő vegyes gyümölcsös területe, 4. zóna a természeteshez hasonlító terület, ahol már viszonylag kevés emberi beavatkozás történik, de azért még itt is erős a jelenlétünk, majd végül az 5. zónában gyakorlatilag a terület eredeti növényzetét hagyjuk meg és ez legeltetésre, például kecsketartásra is alkalmas olyan terület, melynek ökológiai folyamataiba szinte egyáltalán nem avatkozunk be.

Egy már kialakított kertnek a permakultúra elvei szerinti átalakítása akár több évet is igénybe vevő hosszabb folyamat, ám már az átalakítás folyamán is egyre inkább láthatóvá válnak ennek az elvrendszernek a gyakorlati előnyei.

Egyéb jellegzetességek

A permakultúrás kertben a növények nem sorokban, hanem ágyásokban vannak, melyek nem feltétlenül szimmetrikusak. A magaságyás és a domboságyás is nagyon jó szolgálatot tesz hiszen gondozása egyszerűbb, kevesebb hajolgatással jár, a domboságyás alapjába bedolgozott szerves anyagok táplálják a növényeket, és a laza talaj kedvez a gyökérzöldségeknek is. Az ágyásokat kövekkel körbe rakva nem csak keretet adunk azoknak, hanem nappal felmelegszenek, éjjel pedig leadják a hőt, így egy kisebb hőingadozású egyenletesebb mikroklímát alakítanak ki. Ez kora tavasszal és ősszel igen hasznos a növények szempontjából. A mulcsozás, például szalmával, is sok előnnyel jár. Az így takart talajnak jobb a vízvisszatartó képessége, kevésbé gyomosodik, a szalma visszaveri a napsugarakat ezzel segíti az érést, és csapadék hullásakor, vagy öntözéskor a termésre nem csapódik föl a sár, tiszta marad, ami nem csak esztétikai, hanem növényvédelmi szempontból is kedvező.

Ha függőleges termesztésben is gondolkodunk akkor adott területen jelentősen megnövelhető a termésmennyiség. Támrendszerre, házfalra, kerítésre futtatva a tökféléket, uborkát, babot azok nem foglalják vízszintesen a helyet, így oda más, olyan növények ültethetők, melyek függőleges termesztésre nem alkalmasok. Tehát amit lehet azt felfelé futtassuk és ne a földön hagyjuk elterülni. Rovarhotel készítésével sok olyan hasznos rovar tartható meg, vagy csalogatható be a kertbe, melyek segítik a beporzást. Ezek a káros rovarok egyedszámának visszaszorításában jelentősek, vagy csak jelenlétükkel madarakat vonzanak a kertbe, melyek egyúttal a káros fajokat is gyérítik. A permakultúrás kert kialakításának kiterjedt szakirodalma van, érdemes ezt tanulmányozni, hiszen lépésről lépésre könnyen átalakítható egy családellátó kiskert egy fenntarthatóbb, kevesebb befektetést, és munkát igénylő egészséges egyensúlyi életközösséggé.