Télen nincs hóborítás és alig van fagy

A telek eltűntek, és gyakorlatilag a tavasz is. A tél tavaszias, tavasz meg nincs, egyből beköszönt a forróság a telet követően. A téli komolyabb fagyok és hótakaró hiánya elsősorban növényvédelmi problémákat okoz, hiszen korábban a téli időszakban nagy mennyiségű kártevő és kórokozó pusztult el - ami már nincs így. A gyomok is vegetációban telelnek át, zölden, sok korábban egynyári gyom is áttelel, és így már az első felmelegedésekkor virágzik és magot érlel, tehát a gyomfertőzöttség is nagyobb emiatt. Ehhez alkalmazkodni kell. Rendszeresebb és hatékonybab gyomszabályozással: azaz ne hagyjuk a kertben a gyomokat magot érlelni, és őszre takarítsuk le a területről a gyomnövényeket, mert hiába várjuk, hogy a fagy majd elpusztítja ezeket. A kártevők ellen használjunk bio-védőnövényeket, azaz ha az ágyásokat körbe ültetjük például bársonyvirággal, vagy az ehető levelű-, és virágú sarkantyúkával, vagy akár rozmaringgal, levendulával, ezek szagát sok rovar nem kedveli és inkább elkerülik az így védett ágyásokat.

Hirtelen és jelentős hőmérsékletváltozások

Az utóbbi évek időjárási anomáliái lassan éghajlati változás szintjére emelkedtek. A hosszan tartó forró nyári aszály után évek óta enyhe telek következnek. Különösen a gyümölcskertészet szempontjából fontos meteorológiai állapotról van szó, melynek a biológiai életközösségek rendszerének felbomlása az egyik következménye. A kórokozóknak és kártevőknek a számukra kedvezőbb áttelelési feltételek miatt több nemzedékük alakul ki egy évben, mint korábban, ami nagyobb egyedszámot eredményez, és ha nem avatkozunk be nagyobb kártételre lehet emiatt számítani. Az almamolynak korábban volt, hogy egy-egy évben a harmadik nemzedéke is megjelent, most már ez mindig károsít, és van, hogy már a negyedik nemzedék is megjelenik.

Ha a kertet vonzóvá tesszük az énekesmadár állomány számára, akkor jól járunk, mert ezek az állatok nagyon nagy mennyiségű kártékony rovart fogyasztanak el. Ez a probléma fokozott gondot jelent a kiskertekben, ahol a tenyészidőszakban korlátozott vagy nulla a kémiai növényvédelem, tehát ott csak a madárállományra támaszkodhatunk.

A fák mélynyugalmi állapota már nem stabil

Télen a gyümölcsfáknak olyan nyugalmi stádiumban kellene lenni, amiből néhány melegebb nap nem billenti ki őket, csak az a baj, hogy mostanában nem csak néhány melegebb nap van télen, hanem sok. Ezért a fák hamarabb „ébrednek”, és ha már a rügyekben megindul a nedvkeringés, vagy hamarabb kivirágzik az egyed, akkortól e szervei már fagyérzékenyek, tehát ez is okozza a sok tavaszi fagykárt, ami a termést csökkenti. A késő tavaszi fagyhatásnak a virág szállítószövet rendszerére is van hatása, ez kedvezőtlen esetben majd az ivarszervek tápellátásakor - a virágzáskor - fog jelentkezni, ami ronthatja a kötődést, így a várható terméskilátást. Több megoldással is próbálkozhatunk ez ellen. Egyik, hogy fehérre meszeljük a fák törzsét, ami így jobban visszaveri a napfényt, és azáltal kevésbé melegszik fel a törzs. Ez nyáron a nagy forróságban is hasznos, de tavasszal főleg, hiszen ez késlelteti a kihajtását a fáknak, így nagyobb eséllyel kerülhető el, hogy már a kipattant rügyeket fagyhatás érje.

Ahogy egyre több gazda mondja: a metszőolló mellett a kései fagy is termést ritkíthat. Ezért az őszi metszést kevéssé intenzíven végezzük, inkább hagyjunk meg több rügyet, hiszen, ha mi a régi szabályok szerint metszünk, de arra még fagykár jön, akkor kevés termés lesz. Amennyiben kevésbé metsszük meg a fákat, akkor a több megmaradó rügyből, ha még el is visz a fagy, több esély lesz a megfelelő termésmennyiségre. Ha a tavaszi fagyok mégsem szólnak közbe, akkor pedig a terméskötés után kell egy újabb menetben a termést ritkító zöldmetszést végezni, hogy ne sok apró, hanem inkább kevesebb, de méretesebb gyümölcs legyen a fákon.

Egyéb apró, de hasznos tippek

Ültessünk a szélsőséges időjárásnak ellenállóbb, a szárazságot jobban tűrő fajokat, fajtákat. Érdemes szétnézni távoli tájak zöldség választákában, akár a mediterrán, sőt a sivatagos vidékeken termesztett fajoknak is. A spenótot lecserélhetjük például új-zélandi, vagy malabár spenótra, melyek szukkulens, vízraktározó levelekkel rendelkeznek. Örülnek a csapadéknak és az öntözésnek, de ha nincs, azt is túlélik. Gyümölcsöknél, zöldségeknél egyaránt szóba jöhetnek a kevesebbet termő, de strapabíróbb tájfajták, bár itt nem csak a mi hagyományos tájfajtáinkra lehet gondolni, hanem a nálunk melegebb vidékek tájfajtáira is. Részesítsük előnyben a nagy lombú fajtákat legyen szó paradicsomról, dinnyéről vagy uborkáról. Régen a nagy lombtömeg hátrány volt, hiszen az volt a cél, hogy a növény a termés kifejlesztésére koncentráljon, ne a lombnevelésre. De ha a magas UV sugárzástól „megég a termés” akkor nem sokra megyünk vele, így napjainkban már hasznos a nagyobb lomb, ami a termást árnyékolja.

Akár palánták kiültetésekor, de bármilyen növény esetén, amit áthelyezünk érdemes az edzésére nagyobb hangsúlyt fektetni, hiszen hozzá kell szoktatni az áthelyezendő egyedeket az erősebb napsütéshez. A konténeres zöldségtermesztés is jó megoldás, ahol nem szabadföldben, hanem nagy cserepekben, vagy kertészeti konténerekben termesztünk. Ezek áthelyezhetők, árnyékba tehetők ha a körülmények úgy kívánják.

Növénytársítás, talajtakarás, kerti tó

Egyes növények jobban fejlődnek a másik társaságában, például árnyékhatás, vagy egyéb okok miatt. A bab mellett szeret lenni például a tök, a paradicsom, a sárgarépa, és a cékla. A burgonya kedveli a káposzta, a torma közelségét. A brokkoli és a karfiol pedig jól társítható a babbal, a hagymával, a zellerrel és a kaporral. A növények segíthetik és akadályozhatják is egymást, ha figyelembe vesszük a köztük szövővő kapcsolatokat saját kerti munkánkat is könnyebbé tehetjük. A megfelelő növénytársításnak nagy szakirodalma van. A talajtakarás is hasznos az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásai szempontjából, és erre a lekaszált fű is alkalmas. A talajt hűvösebben tartja, ami a forró nyári napokon jó, csökkenti a kipárolgását, tehát jobb lesz a talaj vízgazdálkodása, és még a gyomok is nehezebben kelnek ki takart talajból. Egy kis kerti tó kedvező mikroklímát teremt maga körül, érdemes megfontolni egy ilyennek a létesítését is, ami a növényeknek ideális, de számunkra lehet hogy kevéssé, ha a szúnyogok petézőhelyévé válik.

Bár a növények is próbálkoznak alkalmazkodni a környezetükhöz, ez csak egy bizonyos mértékig sikerülhet nekik. Mivel a kert egy gondozott, részben mesterséges ökoszisztéma, érdemes besegítenünk, amit több és jobb minőségű terméssel hálálnak meg, akár még extrém körülmények között is.