Nagy István és Áder János is ott lesz az idei Agrárszektor konferencián!
Az idén először 3 napos konferencián előad többek között Bige László, Gyuricza Csaba, Éder Tamás, Feldman Zsolt, Jakab István, Harsányi Zsolt, Makai Szabolcs, Szabó Levente, Kulik Zoltán, Hollósi Dávid és még sokan mások...
Ne maradjon le az év egyik legjelentősebb agrárszakmai eseményéről!
Agrárszektor: Hogy lesz valaki John Deere- vagy New Holland-rajongó?
Illés Zoltán: A nagyvásárlóknál jellemzően az a fontos, hogy milyen márkákkal rendelkeznek már, ez gazdaságonként két-három gyártó gépeit jelenti. Ezek szerviz- és alkatrészhálózatával már kiépített kapcsolata van a gazdaságnak, és a gépkezelőik is ezeket szokták meg. Vagyis a vonzódást leginkább a múlt határozza meg: a gépparkot uraló márkától nehéz a döntéshozót bármelyik új gyártmány irányába eltéríteni. Éppen ezért egy új márkának az egy-két gépes gazdáknál lesz nagyobb a piaci részesedése és nem a flottás nagygazdáknál.
A: Ez akkor eldönti a piacra újonnan belépő gépforgalmazó esélyeit is?
I.Z.: Valóban nagyon nehéz egy adott gyártmánnyal sokadik eladóként megjelenni a piacon. Szerencsére olyan gépek vannak a portfóliónkban, amelyek a világ minden részén benne vannak az 5 legkeresettebb márkában. A hazai kombájnpiacon mért harmadik helyezésünkben biztosan szerepet játszik, hogy az arató-cséplő gépekkel később jelentünk meg az itteni piacon, mint a versenytársaink. Ellenben a traktorok terén az első szereplők között voltunk a rendszerváltást követően, így a John Deere után a másodikak vagyunk, nagyjából 20-22 százalékos piaci részesedéssel. Kombájnból viszont a Claas is be tudott előzni minket.
A: Egy új piaci szereplőnek tehát már nincs is esélye?
I.Z.: Magyarországon már szinte minden világmárka megtalálható. Sok a versenytárs, nagy a kínálat, miközben a vásárlóerő nem nő ilyen mértékben, ezért lassú a tevékenység megtérülése. Ha egy új szereplő be akar lépni erre a piacra, csak akkor van esélye, ha sok a tőkéje és speciális igényekre kínál megoldást, valamint képes a gépeket végigkísérni egy teljes életcikluson át.
A.:Mennyire szól ez a piac a gépeladásról és mennyire a szervizelésről?
I.Z: Egyre inkább az utóbbi dominál. A gépeladásnak szerves része a gépek működésben tartása, gondozása, ezért kulcskérdés a szervizhálózat kiépítettsége és az ugrásra kész szakembergárda nagysága. Lehet, hogy a kombájn csak néhány hetet vagy egy hónapot dolgozik az évben, de ha leáll, az napi szinten milliós kiesést jelent a gazdaság számára. Aki aratás idején nem képes órákon belül kiszállni és elhárítani a problémát, vesztésre van ítélve a következő gép megvásárlásakor. Éppen ezért szinte minden évben megnyitunk vagy felújítunk egy telephelyet. Az elmúlt 5 évben 2,4 milliárd forint költöttünk el ilyen beruházásokra, így már 14 helyszínen van alkatrész- és szervizbázisunk.
A:Mennyit lendítenek a forgalmon a gépbeszerzési pályázatok?
I.Z.: A gépforgalmat már jó ideje az EU-s támogatások határozzák meg, és ez az, ami a bankok figyelmét is felkeltette a szektor iránt. Ennek azonban vannak hátulütői. Sokan a kiírásokhoz igazítják a beszerzéseiket, ami az üzem jövője szempontjából is kontraproduktív lehet, hiszen ilyenkor a gazda nem arra a területre koncentrál, amelyik a leginkább fejlesztendő lenne a gazdaságában. Gépforgalmazói oldalról is nehezen kezelhető ez a fajta keresleti hullámzás. Hogy számokkal is érzékeltessem: 2009-ben a pályázati kiírás hatására több mint 500 darab kombájnt értékesítettek az országban, majd a rákövetkező évben mindössze 50-et. Ezt minden forgalmazó megszenvedte. Mi szerencsésnek tartjuk, hogy a klasszikus szántóföldi szektorban lassan 10 éve nincs gépvásárlási támogatás. A gazdák elő is tudják teremteni a pénzt a beszerzéseikhez, így a keresletet valóban a szükségleteik diktálják, és ésszerű fejlesztéseket hajtanak végre.
A:Akkor pozitívumként vagy negatívumként élték meg a kertészeti gépberuházásra, öntözésfejlesztésre, állattartó telepekre kiírt pályázatokat?
I.Z.: Három évvel ezelőtt felkészültünk arra, hogy az öntözésfejlesztési kiírást követően megnövekszik az igény ezek iránt a berendezések iránt. De a pályázási kedv lanyha volt, és gépvásárlások olyan lassú tempóban zajlanak, hogy ebbe egy kisebb cég már beleroppant volna. Csak reménykedni tudunk benne, hogy az öntözés gépeibe fektetett pénzünk egyszer megtérül. Szőlészeti, kertészeti területen a New Holland termékpalettája kifejezetten jó, ebben a szegmensben piacvezetők vagyunk. Sajnos ezt az ágazatot még teljesen a támogatások mozgatják, ami megnehezíti a gépforgalmazók gazdálkodását. Azt is látjuk, hogy mennyit küzdenek a gazdák az állattartó telepi beruházásokkal. A közbeszerzési eljáráson túl a 40-50 százalékkal magasabb építési költségek is megkeserítik az életüket. Ismét bebizonyosodott, hogy azok jártak jól, akik lemondtak a támogatásról, és inkább belevágtak saját forrásból a korszerűsítésbe. Mostanra már élvezik az új technológia előnyeit, az alacsonyabb termelési költséget, vagy nagyobb termelési kapacitást.
A: Mennyire vonzóak a precíziós technológiák a gazdák szemében?
I.Z.: Két trendet látunk. Az egyik az, hogy nő a teljesítményigény, azaz egyre erősebb, nagyobb gépeket vásárolnak a gazdák, ami az egész világra jellemző. A legnagyobb darabszámban eladott traktorok Magyarországon 10 évvel ezelőtt még a 100 lóerős kategóriából kerültek ki, míg ma a 130-150 lóerősök fogynak a legjobban. Ennek nemcsak a területkoncentráció az oka, hanem a traktorokkal húzott munkagépek teljesítményigénye is. Azon kívül a régi erőgépeken nincsenek olyan munkafolyamat-szabályozó rendszerek, amelyekre lehetőséget adnak az újonnan megvásárolt vetőgépek, műtrágyaszórók, permetezőgépek. Sokan éppen amiatt cserélik le a traktort, hogy a gépkapcsolat kommunikációját lehetővé tegyék. Vagyis a válaszom: igen, a precíziós gazdálkodásra alkalmas eszközök iránti igény dinamikusan nő. Ezt lehetővé teszi az eszközök árcsökkenése is, illetve ugyanazon az áron már többletszolgáltatásra képes az adott gép. A GPS-t pontosító korrekciós jelekért fizetett hálózati díj is lényegesen lecsökkent. Ma már a 300 hektáros gazdák éppúgy potenciális vevőnek számítanak ezen a piacon, mint a nagygazdaságok, amihez a szántóföldi termelés profittermelő képességének növekedése is hozzájárult. Az állattenyésztésben éppen a kis jövedelmezőség miatt sokkal lassabb ez a folyamat.
A:Menyire felkészülten fogadják az üzemi gépkezelők és gépészek az új technológiát?
I.Z.: Hogy mennyire nagy a baj, azt leginkább az aratás előtt érezzük. Hiába a figyelmeztetés, hogy időben nézzék át a kombájnokat és adják le az alkatrészigényt, sajnos évről évre kevesebb gazdát tudunk rávenni erre. Nem azért, mintha hanyagok volnának, egyszerűen nincs emberük rá. Nekünk, magunknak is nehéz a szakembergárdát előteremteni. A duális képzésben most végeznek a nálunk gyakorló fiúk. Még nem tudjuk, hogy profitálunk-e valamit a programból, de nem volt jobb ötletünk.
A:Milyen trendekre számít középtávon?
I.Z.: Egy biztos: ezt a 4,8 millió hektárt mindig meg kell művelni, a gépek pedig kopni fognak. A prosperáló cégek tovább növekednek és a hatékonyságnövelés irányában mozdulnak el. Az öntözés terén látok fejlődési potenciált, a kertészetben kevésbé, ugyanis szűkösek a piaci lehetőségeink. A gyümölcstermelésben még vannak erős, innovatív cégek, amelyek képesek növekedni, a zöldségtermelésben alig látok ilyet. Ebben a szegmensben erős, hatékony versenytársaink vannak a nemzetközi piacon, ide már nehéz a magyar áruval betörni. Azt is érzékelem, hogy a gazdák anyagilag egyre önállóbban intézik a beszerzéseiket. A teljes inputpalettát és banki finanszírozást kínáló integrációknak ma már kisebb a szerepük, mint régen volt. Az agrárcégek megerősödtek, ideje komolyan venni őket.
