Hogyan látja jelenleg a hazai agrár-felsőoktatás helyzetét?

Három évvel ezelőtt a magyar felsőoktatás legnagyobb vállalkozásába fogtunk bele azzal, hogy egy olyan integrációt indítottunk el, aminek nem volt előzménye. Négy egyetemet érintő integrációs folyamatról beszélünk, amelyhez csatlakozott a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központhoz tartozó 11 agrár-kutatóintézet, ebből alakult ki az a hatalmas erőcentrum, amely már nemcsak az oktatást és a kutatást végzi, hanem a hozzá kapcsolódó innovációs, fejlesztési és szaktanácsadási munkákat is. Ez Közép-Európában is a legnagyobb agrárfókuszú felsőoktatási intézménnyé tett bennünket, azonban fontos, hogy más, meghatározó tudományterületeken is folytatunk képzéseket.

Öt tudományterületen, az agrár mellett a műszaki, gazdasági, a neveléstudományi és a művészeti területen is oktatunk. Az integrációs szükségessége évtizedek óta megvolt, hiszen nagyon szétaprózott és szétforgácsolt rendszerben működött az agrár-felsőoktatás Magyarországon. Igazodnunk kellett a nemzetközi trendekhez, ahol fókuszáltan, koncentráltan zajlottak az ezzel kapcsolatos képzések. Látni kellet, hogy integráció nélkül irreálisan több forrásra van szükség ahhoz, hogy az agrár-felsőoktatás területén maradandó eredményeket lehessen elérni. A mezőgazdaság csúcstechnológiai ágazattá vált, nagyon komoly innovációs és kutatási munkára van szükség napjainkban ahhoz, hogy nemzetközileg elismert eredményeket produkáljunk. A digitalizáció, az informatika, a robotika és az űrtechnológia is megjelent már az ágazatban, ezek pedig magukkal hozták, hogy ami az idén még versenyképes tudásnak számít, az néhány év múlva már elavult technológiának fogják hívni. A képzést ehhez kell igazítani, valamint a szervezetet és a szerkezetet is. Ez indokolta, hogy Magyarországon is létrehozzunk egy ilyen intézményt, amit felépítettünk, elindítottunk és pályára is állítottunk, talán nem is rosszul, hiszen számtalan indikátor és visszaigazolás mutatja, hogy a nemzetközi színtéren is megmutattuk magunkat, sőt keményen versenybe is szálltunk.

100 helyet mentünk előre a szakterületi világranglistákon, korábban ilyen eredményt magyar agrár-felsőoktatási intézmény soha nem ért el. Az oktatási-képzési rendszerünket átalakítottuk, nagyon komoly beruházásokba kezdtünk. A napokban adunk át egy 10 milliárdos fejlesztést Gödöllőn, amire szükség is van, hiszen hosszú évtizedek óta nem voltak komoly beruházások a campus területén. Ez természetesen egy töredéke annak, amit célul tűztünk ki, de jól mutatja, hogy mind tartalmában, mind pedig küllemében meg kívánjuk reformálni a teljes hazai agrár-felsőoktatást. A munkát folytatjuk tovább, annak ellenére, hogy köztudottan nehéz időket élünk, azonban akár covidról, akár gazdasági nehézségekről legyen szó, a céljaink megvalósításától nem térhetünk el, mert végérvényesen lemaradunk a nemzetközi versenyben.

Az egyetem folyamatosan köt együttműködéseket is külső partnerekkel. Jelenleg hogyan állnak ezzel?

Ma, amikor rendkívül dinamikusan változik a tudomány, az oktatás, illetve nagyon gyorsan változnak a piaci igények és a társadalmi elvárások az oktatás minőségével szemben, az a kiindulási pontunk, hogy csak úgy tudunk naprakész tudással rendelkező mérnököket, szakembereket kibocsátani az egyetemről, ha a munkát nagyon szoros együttműködésben végezzük a gazdasági élet meghatározó szereplőivel. Ezért, amikor együttműködési megállapodásokat kötünk velük, ez egyúttal a közös oktatási, kutatási programokra és együttműködésekre fókuszál. Nemcsak arról van szó, hogy látványos aláírási ceremóniákat meg dossziékat készítsünk elő, hanem ezeket tartalmilag is nagyon irányítottan és szervezetten rakjuk össze. Minden egyes szakunkat, képzésünket a piaci szereplőkkel szoros együttműködésben végezzük. Ennek több formája létezik. Egyrészt a duális képzés, több mint 100 piaci partnerrel van ilyen együttműködésünk, a másik része pedig a szakok tartalmi megújítása.

Ahhoz, hogy a legkorszerűbb ismereteket tudjuk átadni, bevonjuk azokat a piaci szereplőket, akik a csúcstechnológiát a mindennapi gyakorlatban is alkalmazzák. Hiszen minden egyes technológiai megoldást nem lehet házon belül kiépíteni, alkalmazni és bemutatni, mert az folyamatosan hatalmas összegeket emésztene fel. Ez nem is lehet cél. Míg korábban 30-40 évig működött egy technológiai újítás, mára ez 3-4 évre csökkent. A felgyorsuló változásokhoz csak úgy tud alkalmazkodni egy egyetem, ha szoros együttműködésben dolgozik a piac szereplőivel. Ez mozgatja az együttműködéseinket és stratégiai partnerségeinket az ágazat minden területén. Az állattenyésztés, a növénytermesztés, az élelmiszer-előállítás, a teljes termékpálya minden meghatározó szereplőjével megkötjük ezeket a megállapodásokat, hogy együttesen tudjunk egy minőségi változást véghez vinni a szektorban.

Milyen tapasztalataik voltak eddig az Agrárszektor Konferenciákkal kapcsolatban?

2015 óta minden évben résztvevője vagyok a konferenciának, plenáris előadóként. A jelenlévő, meghatározó gazdasági és szakmai szereplőknek hála ez egy olyan számvetése, egyfajta összegzése az év ágazati eredményeinek, amely jó alapot ad arra, hogy irányokat szabjunk az elkövetkező időszaknak. Egy olyan találkozópontja az agráriumnak, ahol minden meghatározó szereplő jelen van, egy igazodási pont a következő évre, emellett pedig kiváló alkalom a tapasztalatok összegzésére.

Idén mivel készülnek?

Én a plenáris részben fogok előadni, kicsit talán szakmaibb jellegű lesz az előadásom, kifejezetten egy szűkebb szakterülethez, a talajhasználathoz kapcsolódik. Ez azért is kedves számomra, mert a szakmai pályám kezdete is szorosan ehhez fűződik. De a felerősödő klímaváltozás, az elmúlt évek rendkívül súlyos aszályai és vízhiánya megnövelte a jelentőségét a talajhasználatnak, a technológia szerepének a növénytermesztésben - ideje lenne ezt a feladatot magasabb szinteken és színvonalon kezelnünk. Ezt kívánom majd bemutatni előadásom keretében, amely reményeim szerint elindítja a szakterületi vitákat is ezen a - jövőnk szempontjából kiemelten fontos - területen.

Fotók forrása: Portfolio