Vannak növények, amelyeket mindig állandó helyre vetéssel szaporítunk, másokat pedig palántázunk. De, hogy ne legyen ennyire egyszerű, némely fajoknál néha egyik, néha másik módszert alkalmazzuk.

Egyesek nem bírják az átültetést

Állandó helyre vetjük és soha nem palántázzuk azokat a fajokat, melyek nem viselik jól az átültetést. Ilyenek többek között a retekfélék, sárgarépa, petrezselyem, vagy a cékla. Ezeket igyekezzünk olyan módon vetni, hogy a kikelő és megnövő egyedeknek a távolsága ideális legyen, hiszen ha túl sűrűre vetünk, akkor egymással konkurálva versengenek, helyük sem lesz igazán, épp ezért kis méretű növényeink lesznek. Amennyiben ritkára sikerül a vetés (vagy nem volt jó minőségű a mag, és ezért ritkábban kel ki) akkor a gyomoknak adunk teret (magunknak pedig a gyomlálással plusz munkát) mindamellett, hogy a helytakarékosság is elvész.

Ideális térállásban a növényeknek elegendő hely áll a rendelkezésére a fejlődéshez, és a gyomokat is jobban képesek kordában tartani, hiszen amikor már kultúrnövényünk árnyékolja maga körül a talajt, akkor ott a gyomok is nehezebben élik meg a „felnőtt kor”t. A megfelelő térállás növényenként más, hiszen méretüktől függ. Egy néhány levelesen betakarítható tépősalátának sokkal kisebb hely elég, mint egy folyton növő paradicsomnak, ami az első fagyokig a helyén marad majd.

Az ideális vetéssűrűség kialakításában segítenek a drazsírozott magok, melyek mérete már megfogható, de vethetünk úgy is, hogy valamilyen hasonló szemcseméretű anyagba, például fűrészporba, homokba, vagy sóderbe keverjük a magokat és azzal együtt vetjük, így a szemek egymástól távolabbra kerülnek. Harmadik lehetőség, hogy vetjük ahogy tudjuk, és ha sűrűn kel ki, akkor ritkítjuk az állományt. Ez például salátánál nem gond mert a pár leveles növények is fogyaszthatók tépősalátaként, ám a retek, vagy a sárgarépa egyelésével ugyan ritkítjuk az állományt de ekkor gyakorlatilag sok, pénzért megvásárolt mag a kikelése után kárba vész. A palántázás ennyiben egyszerűbb, hogy akkor a fejlett, előnevelt növényeket könnyen tudjuk megfelelő sor és tőtávolságra kiültetni.

Lassan kelők és apró magvúak

A lassan kelő magvú fajokat jobb cserépben előnevelni, hiszen szabad földben nem biztos hogy hosszú időn keresztül biztosítani tudjuk azt a feltételt, hogy ha a mag egyszer vizet vett fel és megduzzadt, akkortól nem száradhat ki a kikeléséig, tehát mindaddig nedvesen kell tartanunk, amíg már a gyökerével önállóan képes lesz vizet felvenni. Hasonló a problematikája a nagyon apró szemű maggal rendelkező fajoknak is. A kicsi, szinte porszerű magvú növények magját nem takarjuk földdel, csupán a talaj felszínére szórjuk ezeket, különben a takarás alól nem tud majd kijönni a csíranövény. Ám az előbbi szabály ezekre is igaz, hogy ha egyszer benedvesedett, és vizet vett föl a mag akkor kelésig nem száradhat ki. Apró magvúaknál is ezt jobban tudjuk betartani cserépbe vetve, akár fólia takarással a párolgás, csökkentése miatt.

A fejlődés sebessége is számít

A dinamikus korai fejlődésű fajokat állandó helyre is vethetjük, de amely növények kikelés után eleinte lassan, vontatottan növekednek, azokat inkább palántázzuk. Ennek egyszerű oka van, amelyik kikel és gyorsan nő az könnyen felveszi a versenyt a gyomokkal, amelyik lassan fejlődik, annak kevés esélye van a gyomokkal szemben (és a kapáláskor is sok esik áldozatul, amikor próbáljuk a területet gyommentesíteni).

A tenyészidő hossza

Nem mindegy hogy egy növény rövid, vagy hosszú tenyészidejű. Példaként véve a paradicsomot ez egy melegkedvelő, hosszú tenyészidejű növény, viszonylag sok idő telik el a magok kikelésétől az elő termések megjelenéséig. A tépősalátához viszonyítva főleg, hiszen annál vetés után három héttel már szedhető a levelek. A hosszú tenyészidejűeket (paprika, paradicsom, tök, uborka, tojásgyümölcs, dinnyék) azért is éri meg jobban palántázni, mert az előnevelt növény hamarabb kezd teremni, mint a helybe vetett, és mindkettő az első fagyokig él. Azért lesz a palántázotton több termés, mert időben hamarabb kezdett teremni.

Amelyeknél választhatunk

Káposztaféléket, salátát vethetünk is, palántázhatunk is. De a tavalyról kint telelő magból véletlenül kikelő paradicsomokat, tököket, uborkákat (melyek állandó helyre vetették el önmagukat) is érdemes meghagyni, mert bár később fognak elkezdeni teremni mint palántázott társaik, de általában ezek a legstrapabíróbb növények, hiszen a magjuk kint telelt és minden gondoskodás hiánya ellenére is kikelt.