Teacserje is kerülhet a kertbe

A világ leggyakrabban fogyasztott alkoholmentes itala a tea. A sok történet közül, melyek a tea történelméről szólnak, talán leghihetőbb, hogy ie.: 2737-ben SenNung kínai császár forró vizébe utazása közben egy vad teanövényről levelek hullottak, sárgás-barna folyadékot eredményezve. Kíváncsiságból megízlelte a keveréket, és megkedvelte ízét és frissítő hatását. A teacserje (Camelia sinensis) leveleiből különféle eljárásokkal (fermentálás, szárítás) előállított tea mellett azonban sok más, akár hazánkban, kertjeinkben tartható növényekből is készülhet tea.

A teacserje egyes fajtái a mi éghajlatunkon nem képesek a kertben áttelelni, dézsában meg elég nagyra nőnek, de beszerezhetők, és megfelelő teleltetéssel tarthatunk e növényből. Azonban több fajta keresztezésével, majd szelekcióval létrehoztak már olyan teacserje fajtákat, melyek az európai környezetben is termeszthetők szabadföldben is. Ezek hidegtűrők, mínusz 10 fokig fagytűrők, kompakt növekedésűek, magasságuk nem több 100-150 cm-nél. A növény számára fontos az ásványi anyagokban gazdag talaj, mert ezen múlik, hogy mennyire lesz a belőle készült ital zamatos. A közvetlen napfényt nem, de a világos helyet kedveli.

Más, teának elkészíthető növények

Számos olyan dísznövényként ismert évelő növényfaj van, melyekből kiváló ízű tea, nyáron jegestea vagy limonádé készülhet. Érdemes ilyeneket is betelepíteni a kertbe, hiszen szépségük mellett a konyhában is hasznukat vesszük. Fák közül a hársak (Tilia cordata, T. plathyphyllos) virága adja a legfinomabb teát. Az ezüsthársból ne készítsünk teát, de a nagy, a széles-, és a kislevelű hárs virágaiból készült teát régóta használjuk meghűléses megbetegedések gyógyítására. Kellemes íze és finom, aromás illata miatt sokan élvezeti teaként is fogyasztják. Legjobb ezt hársmézzel ízesíteni. Mivel antioxidáns hatású flavonoidokat is tartalmaz, jó hatással van immunrendszerre és a szívműködésre.

A citromfű (Melissa officinalis) elsősorban idegerősítő és nyugtató hatásáról ismert. Alvási zavarokra, kezdődő depresszióra, idegnyugtatásra, ideges eredetű szívpanaszokra használjuk. Serkenti a máj működését, emésztésjavító, puffadásgátló. Íze kellemes citrom-szerű, így önállóan is, de teakeverékek ízének feljavítására is alkalmas. A kamilla (Matricaria chamomilla) gyulladáscsökkentő hatású, és teája szintén kellemes ízű. Cukor vagy méz helyett ízesíthető lekvárokkal is. Kertben ez a faj is könnyen tartható. Érdemes megemlíteni még a mentákat (Mentha sp.), melynek rengeteg faja és változata van, így az enyhén mentolos íz mellett ananászos vagy alma ízű fajtákat is beszerezhetünk, és kertünkbe telepíthetünk. A szeder levele (Rubus sp.) korábban Planta tea, vagy magyar tea néven került forgalomba. Ez akkor volt, amikor a fekete teák ára még magas volt, beszerzésük pedig hazánkban nehézkes. A fermentált szederlevélből készült tea íze nagyon hasonló a fekete teához, sőt néhány hatóanyag hiányzik belőle, ami a fekete tea álmosságűző hatásáért felelős. Ezért a szederlevél tea este is fogyasztható. Fermentálása házilag is megoldható.

Az orvosi zsálya (Salvia officinalis) mellett több más zsályaféle is van, melyek kellemes ízű teát szolgáltatnak. A muskotályzsálya (Salvia sclarea) mediterrán származású, kétéves növény, zordabb teleken védelmet igényel. Átteleltethetjük a pincében is, és akkor csak a második évben, a már nagyobb tövet ültetjük ki. Napos helyre ültessük, más növényekkel együtt nagyon mutatós virágzáskor. Öntözéssel fejlődését gyorsíthatjuk. Virágait júniustól augusztusig szedhetjük, leveleit azonban egész nyáron. Mivel a muskotályzsálya balzsamos, aromás illóolajat tartalmaz, így teakészítés mellett likőrökben, alkoholos italokban is felhasználható, emésztést segítő hatását így is kifejti. Olaját masszázsolajhoz és krémek készítéséhez adhatjuk. A gyümölcsillatú zsálya másfél méter magasra nő meg, de ez sajnos egyáltalán nem viseli el fagyot. Nagy, világoszöld, puhán szőrös levelei gyümölcsös, mangó illatúak. Ezt a fajtát teanövényként gyermekeknek is ajánlják, mivel a gyerekek nagyon kedvelik az ízét. Az ananászzsálya ragyogó piros virágú fajta, mely szintén fagyérzékeny, és bokrosan nő fél méter magasságig. Csak ősszel virágzik, virágai a sárgadinnyéhez hasonló illatúak. Nagyon kedvelt teanövény ez is.

„Limonádé növények”

Az Agastache és Monarda nemzetsége tartozó növények nálunk kedvelt évelő fajok, ám tőlünk nyugatabbra már jobban felfedezték ezek kellemes ízét. Amellett, hogy leforrázva teának is alkalmasak a leveleik és virágaik, sokszor „limonádé növény” néven kerülnek forgalomba, mert leveleik présleve limonádék ízesítésére is alkalmasak. Nálunk még nem annyira ismert, terebélyes bokrot nevelő, lágyszárú évelő gyógy-, és dísznövény ánizsizsóp (Agastache phoeniculum). Ánizsmenta és izsópfű néven is találkozhatunk vele. Több, különböző színű fajtáját (Apricot Sprite, Acapulco Purple, Blue Fortune) évelő dísznövényként termesztik. Nagy mérete miatt háttérnövénynek, vagy kisebb csoportokba ültethetjük a kert nyár végi, kora őszi díszének, melyet a méhek is nagyon kedvelnek. Ez az ajakosok (Lamiaceae) családjába tartozó, magas termetű, lágyszárú évelő növény Észak-Amerikában, Mexikóban és Kelet-Ázsiában őshonos, ahol további 10-11 rokonával együtt él. Az észak-amerikai indiánok gyógynövénye volt, akik gyökerét tüdőgyógyszerként, levelét tea édesítésére, ízesítésére használták. Az édeskés ánizsos illatot árasztó növényt állítólag a méhészek hozták Európába. Árnyékban, illetve kötött talajon nem él meg.

A fővirágzatot elnyílás után csípjük vissza, így egészen a fagyokig nyílik. Magját elszórva magától szaporodik a kertben. Az ánizsizsóp virága ehető, saláták, köretek díszítésére használható. Megszárítva, morzsolva illatpárnába tölthető, pot-pourri készítésére használható. Leveleiből készült tea nemcsak finom ízű, de enyhíti a megfázás tüneteit, lázcsillapító, köptető, izzasztó, szíverősítő hatású. Magja az ánizshoz hasonlóan sütemények készítésére használható fel. 

Másik említést érdemlő növény a vörös méhbalzsam, mely ápolka vagy bergamott néven is ismert (Monarda). Ez Észak-Amerikából származik, és a 19. században terjedt el Európában. A teljes napfénynek kitett helyeken, jó vízáteresztő képességű, agyagos, homokos talajokon termeszthető. Általában ellenálló a kártevőkkel és betegségekkel szemben, kis mértékben a lisztharmat támadhatja, augusztus-szeptember környékén. Az észak-amerikai Oswego indián törzs tagjai megfázásos betegségeket gyógyítottak vele. Az amerikai függetlenségi háború idején a belőle készített Oswego tea különös jelentőségre tett szert. Napjainkban illatosító szernek is alkalmazzák, illetve a bőr hámsejtjeire jó hatású vitaminokat tartalmaz így testpermet is készíthető belőle. Régebben fertőtlenítő hatása miatt gyógyászati célra alkalmazták, hurut- és görcsoldó hatású, és emellett nagyon finom.