A zöldségeskert egyes munkái már a jövő évre szólnak

A zöldségnövényeket nyár végétől már ne tápoldatozzuk, és az öntözésüket is mérsékeljük, hogy megfelelően beérhessenek. A gyomosodás ebben az időszakban is probléma, ezért fontos, hogy még magérlelés előtt szedjük ki a gyomokat, lehetőleg gyökerestől, ezzel a jövő évi gyommentesítési feladatainkat könnyítjük meg. Minél kevesebb gyommag van a talajban a tavaszi veteményezéskor, annál kevesebb konkurense kel majd ki kultúrnövényeinknek.

A másodvetések és áttelelő zöldségek vetésének is hamarosan itt az ideje, utóbbival jelentős koraiságot érhetünk el majd jövőre, hiszen következő évben a most vetett növények jóval fejlettebb stádiumból indulnak tavasszal. Most vethetjük a csak következő tavasszal beérő, de nagyon finom feketegyökeret, a szinte majd egész télen át szedhető galambbegy salátát, és még a hónapos retek is szedhető lesz, amit szeptemberben vetünk el. De salátákkal is próbálkozhatunk, amelyek idén lehet, hogy nem fejesednek be, ennek ellenére jó konyhai alapanyagok lesznek.

A burgonya betakarításának a szezonja is a szeptemberben van, ez a virágzása után szedhető fel. Felszedés előtt 3-4 héttel az öntözést hagyjuk abba. Ha késlekedünk a felszedéssel, akkor a gumóban lévő keményítő egy része cukorrá alakul, ami a burgonya ízére és tárolhatóságára is rossz hatással van. Három héttel a burgonya kiemelése előtt vágjuk le a növény maradék lombját a talaj szintjén. Ez megakadályozza, hogy a burgonyafoltosság spórái megfertőzzék a gumókat, és segít a burgonya héjának megszilárdításában, ami a tárolhatóságot javítja. A frissen kiásott burgonyát terítsük ki, és hagyjuk pár órányit száradni, mielőtt betárolnánk, így megakadályozhatjuk, hogy megpenészedjenek a gumók.

Szeptemberben a tök virágait szedjük le, azokból úgysem lesz már termés, és a „virágtalanítással” több energia jut a már bekötött termések fejlesztésére. A tök virága ehető, kirántva nagyon különleges fogás. A tökfélék termései alá érdemes szalmát teríteni, mely védi azokat a rothadást okozó gombás fertőzésektől. A sütőtök érését segítsük azzal, hogy eltávolítjuk a termést árnyékoló leveleket.

A levélpetrezselyemből és a metélőhagymából érdemes ilyenkor becserepezni néhány tövet, mert ezekből még télen is szedhetünk leveleket a konyhaablakban. Csípjük le a szabadföldi paradicsom alsó leveleit és csúcsát, hogy a növény a termés érésére összpontosuljon, és ilyenkor már ne növekedjen tovább a tő. Az évelőágyásban, a fűszeres ágyásban a gyommentesítés mellett „formázzuk újra” a töveket, mert ha egymásba összenőnek, akkor idővel kezelhetetlenné válik a fenntartásuk, és a díszítőértékükből is veszítenek.

A gyümölcsösben minél tovább tartsuk meg a lombot

A gyümölcstermő fák, bokrok számára ilyenkor még jól jöhet egy lombvédelmi permetezés, hogy a lisztharmatot és más kórokozókat távol tartsuk, hogy a levelek minél tovább elláthassák feladatukat. Ezt a kezelést lombon felszívódó levéltrágyával is kiegészíthetjük. Cél a levelek megtartása minél későbbi időpontig, hogy a lombhullást ne a kórokozók határozzák meg. Az idei aszály miatt sok helyen már augusztusban elkezdték a lombjukat hullajtani a fák, aminem oka, hogy a vízhiány mellett a nagy melegben a levelek párologtató felülete még inkább veszélyeztető tényező. Az hogy korán elkezdődik és kényszerből a lombhullás nem jó, hiszen a növények emiatt rosszabb kondícióban, kevesebb tartalék tápanyaggal telelnek be.

A levelek elvesztése tehát fejlődési szempontból rossz, hiszen még késő őszig részt vehetnének a tápanyagok előállításában, fotoszintetizálhatnának, ám ha nincs csapadék, és magas a hőmérséklet akkor e levelek vizet párologtatnat, tehát elvesztésük a növény életét mentheti meg a kiszáradástól. Idén a késő nyári, kora őszi öntözés is a lombmegtartást célozza.

Néhány aszályos évet elviselnek a nagyobb gyümölcsfák, ám kondíciójuk folyamatosan romlik, és többnyire nem a kiszáradás, hanem a csökkent immunreakcióik miatt könnyebben fellépő valamilyen kórokozó fertőzése okozza majd a pusztulásukat. Azaz rendszerint nem közvetlenül, hanem közvetetten okoz növénypusztulást az aszály. Tehát öntözni még kell, tápanyagot juttatni a növényeknek (főleg nitrogén túlsúlyosat) már nem szabad, hiszen ilyenkor a növekedésnek le kell állni ahhoz, hogy a vesszők beérjenek, és télállókká váljanak.

Az őszi hajtásnövekmények, melyek nem fásodnak be kellően télire általában visszafagynak tavaszra. A sövénygyümölcsök idei hajtásait kötözzük a vízszintest megközelítő helyzetbe. Ha túl sok a hajtás, akkor néhányat távolítsunk el tőből, ezzel nem kell az őszi lombmentes időszakig várni. A korosabb fákon megjelenő vízhajtásokat is le kell vágni. Ezekből csak akkor hagyjunk meg, ha azt az elpusztuló, hiányzó részek pótlására szánjuk. A gyümölcsfáknál a gyökérsarjak eltávolítását minél mélyebben végezzük el, akár úgy, hogy az előtörés helyét bontsuk ki a földből azokat, és határozott mozdulattal tőből tépjük, vagy metsszük ki. A vízhajtások, tősarjak fejlesztése csak tápanyagot igényel a növénytől, ám gyakorlati hasznost nem hoz a későbbiekben sem.

A leszüretelt fák, gyümölcstermő bokrok, és a fiatal gyümölcsfa telepítések körül a földet ássuk fel sekélyen, és alaposan öntözzük meg a tövüket, lehetőleg nagy vízadagokkal, jól átáztatva a talajt. A cseresznye- és meggyfákon a koronaritkítást is ebben az időszakban végezhetjük. A gyümölccsel láthatóan túlterhelt szilva-, dió-, körte-, almafa ágakat a felső harmaduknál támasszuk alá. A hullott gyümölcsök rendszeres gyűjtése és megsemmisítése növényvédelmi megelőző szempontból fontos munkafolyamat.

A szőlőn végezzük el az utolsó kötözést. Azzal is segítjük a bogyók érését, a cukortartalom növelését, ha leszedjük a fürtöket beárnyékoló leveleket, és a tőke belsejében kifejlődött fürtöket átigazítva a külső részére fordítjuk. Arra ügyeljünk, hogy ne kerüljenek közvetlenül erős napsütésre az eddig levelek árnyékában levő bogyók. Ha kezdenek színeződni, zsendülni a bogyók, elérkezett az utolsó kapálás ideje is. Ilyenkor van a szamóca szaporításának a szezonja is.

A szamóca indáinak szárcsomóin új növény fejlődik. Ezeket az indáról levágva elültethetjük 40×40 cm tőtávolságra. Szeptember közepéig, végéig ültessük el, úgy, hogy csak a felső 1-2 levél maradjon meg. Ha a szamócák közé fokhagymát ültetünk az valamelyest véd majd a szürkepenész ellen. Három évnél tovább nem érdemes fenntartani a szamócát, mert idővel a termés mennyisége és mérete is jelentősen csökken. Ez minden évelő lágyszárúra is igaz, hogy néhány év alatt „talajuntság” is kialakul, ezért érdemes időnként más helyre költöztetni a növényeket, amivel egy menetben tőosztással szaporíthatjuk is ilyenkor ezeket.