Helytakarékos megoldások

A kiskertekben élhetünk a térbeli és időbeli elkülönítés lehetőségével. Az időbeli elkülönítés lényege a jól megválasztott növényi sorrend. Egy adott ágyás tavasztól őszig több növény számára is helyet adhat. Először valami korai, hidegtűrő, rövid tenyészidejű fajt teszünk bele, például hónapos retket, rukkolát, vagy tépősalátát. Májusban pedig mire ezeket betakarítjuk kerülhet a helyére paprika, vagy paradicsom, ami az első fagyokig terem majd. Ha ehelyett ismét egy nem túl hosszú tenyészidejű fajt tervezünk oda, például friss fogyasztásra karalábét (a tárolási fajták hosszú tenyészidejűek), akkor még az után is újabb rövid tenyészidejű utónövény kerülhet majd ugyanarra a helyre. Például téli retek, áttelelő hagyma, vagy fordoskel.

A térbeli elkülönítésre a klasszikus, indiánoktól ellesett példa a „három nővér” ültetési mód. A kukorica mellé a babot vetjük és tököt. Ahogy a kukorica nő, úgy a babnak lehetősége lesz felkapaszkodni a kukorica szárára. A tökök pedig szépen elterülve benövik a talajt, ezzel takarják azt, árnyékolják, így a gyomok sem nőnek annyira, és a talajnedvesség kipárolgása is csökken. És egy területen háromféle növény terem.

A domboságyások és a magaságyások is némiképp a helytakarékosságot szolgálják amellett, hogy a magasítás miatt egyszerűbb a gondozás, és jó esetben a termelés is eredményesebb lesz hiszen ezekben az ágyásokban a talaj összetételére több ráhatásunk lesz mintha a kertünk eredeti talajában gazdálkodnánk. Az agrárerdészeti megoldások is alkalmazhatók kicsiben is, és ezeknek a jó helykihasználás mellett még más előnyük is van. Egy frissen ültetett erdőben a sorok között még évekig, amíg a lomb nem záródik és árnyékol, addig folytatható kertészeti termesztés.A kis fák némi árnyékot adva épp optimális fény és mikroklíma viszonyokat alakítanak ki, így a köztük nevelkedő zöldségeknek a nyári napégés elkerülésére több esélyük van. De a fasorok között lehet lucernát, vagy fűszer és gyógynövényeket is tartani. Jó megoldás még a szarvasgombával beoltott mogyoró csemeték esete. Itt szintén évekig lehet ezek között zöldséget termelni, majd később, ha megnő az állomány, akkor ez a termesztési rész kiesik, de helyette lesz a területen szarvasgomba és mogyoró, az állomány elöregedését követően pedig kitermelhető a faanyag.

A csírazöldség és mikrozöld termesztő üzemekben mivel a növények nevelése amúgy is mesterséges megvilágítás mellett zajlik, több szintes polcrendszeren, igen helytakarékos módon történik a termesztés. Gondoljunk csak bele, hogy ha erre a célra van egy garázsban 20 négyzetméter, akkor, ha öt emeletes polcokon termeszt valaki mikrozöldet, akkor az 100 négyzetméteres termesztőfelületnek felel meg. Jól átgondolt növényváltással egy kis kertben is nagyban fokozható a termelés hatékonysága, de erre világviszonylatban is vannak kísérleti projektek. Arra is, hogy az egyébként termesztésre alkalmatlan területeken, például a vízfelszínen lehessen termelni.

Kertek a tengereken

A Föld vízkészletének 97 százaléka tengervíz, 1 százaléka jégbe van zárva, tehát a megmaradó 2 százalék az az édesvíz mennyiség, amellyel gazdálkodhatunk. A nyugati országokban korábban teljesen magától értetődő volt, hogy az ivóvíz mindig rendelkezésre áll, emiatt csak ritkán gondolunk arra, hogy vannak helyek, ahol alig tudnak hozzájutni tiszta vízhez. Szintén nem szívesen ismerjük be, hogy ez a készlet bizony korlátozott, pedig a földi élet édesvíz nélkül egyelőre aligha elképzelhető.

Az utóbbi időkben a tengerszint emelkedése révén egyre több terület vált terméketlenné. A sós víz beszivárogva tönkreteszi a földalatti édesvíz készleteket, vagy egyszerűen csak elárasztja a part menti szakaszokat. Ezért egyes földterületek a magas sótartalom miatt már nem alkalmasak a növénytermesztésre. A szikes talajok mennyiségének növekedése is egy a klímaváltozás negatív következményi közül. Ezeket a feltételeket csak nagyon kevés faj tolerálja, ezért gyér a növényzet ezeken a helyeken, így létfontosságú kihívás, hogy kiszélesítsük az élelmiszernövények körét a sótartalommal szemben ellenállóbb fajokkal. A lakosságot el kell látni élelemmel, miközben mind a termőföld, mind az édesvíz készletünk riasztó mértékben apad, és a légszennyezés problémája sem elhanyagolható.

Egy újfajta szerkezettel azonban alkalmassá tehető a tengerek felszína a növénytermesztésre. A Cristiana Favretto és Antonio Girardi által megálmodott vízen lebegő üvegház a kutatók szerint megoldással szolgálhat az előbbi problémákra. A lebegő üvegház a Jellyfish Barge vagyis a medúza bárka az emberiség mentőcsónakja lehet, mely alig igényel energiabefektetést, mégis számos előnnyel kecsegtet. A modulos felépítésű, bővíthető favázból álló szerkezet a vízfelszínen lebeg, 96 műanyag dobon támaszkodva. Kulcsfontosságú kitétel volt, hogy a felhasznált elemek újrahasznosíthatók, és ami még fontosabb, hogy amennyiben lehetséges újra hasznosításból származók legyenek. Ez a szerkezet képes édesvizet előállítani a tengervízből csupán a napenergia segítségével. A Földközi-tenger klímáján ez több mint 200 litert jelent naponta. Aztán ezt használják fel a növénytermesztésben, de mivel a keletkezett víz túl tiszta, az ásványianyagok pótlása miatt 10 százalékban tengervizet kevernek hozzá. Itt termőföld nélkül történik a termesztés.

A növények vízkultúrában növekednek, de ez a konstrukció 70 százalékkal több vizet takarít meg a hagyományos vízkultúrás, hidroponikus rendszerekhez képest.