Tudta-e, hogy 1960-ban 1 hektár föld két embert látott el élelemmel, 1995-ben négyet, 2025-ben pedig már ötöt kellene? Gondolt-e már arra, hogy ha Zambia termőterületeinek 60%-át ténylegesen hasznosítanák, akkor nem lenne szükség GMO-ra? Átgondolta-e már, hogy vajon az unió lakosságának 99%-a miért GMO-ellenes? A világ népessége 2045-re eléri a kilenc milliárdot, a "globális középosztály" az öt milliárdot, ezek az embertömegek pedig a jelenleginél 70%-kal több élelmiszert követelnek majd. A termőföld és a természeti erőforrásaink viszont erősen korlátosak, így nem kérdés, hogy ezeket a jelenleginél sokkal hatékonyabban kell felhasználnunk. A brüsszeli FFA-ról jelentjük.

A Syngenta és az ELO (European Landowners' Organization) kezdeményezésére Brüsszelben megrendezett FFA (Forum for the Future of Agriculture) konferencián a világ szakmai elitje, politikai, gazdasági döntéshozók és termelők gyűlnek össze minden évben, hogy megkíséreljenek válaszokat találni a mezőgazdasági termelés és az élelmiszerelőállítás legégetőbb kérdéseire. Az idei fórum témája a fenntartható intenzív mezőgazdaság (sustainable intensification, vagy barátságosabb nevén smart farming), amely úgy tűnik, hogy az egyetlen válasz az emberiség egyre növekvő szükségleteinek kielégítésére. Az FFA-ra a világ minden tájáról - Európától Amerikán át Zambiáig és Indiáig - érkeznek a mezőgazdasággal és a kapcsolódó iparágakkal foglalkozó szakértők.

A konferencia nyitóbeszédében Pascal Lamy, a WTO korábbi vezérigazgatója a mezőgazdasági termelés és az élelmiszerellátás globalizálódó világban betöltött szerepéről beszélt. A globalizáció minden területen sürgető kérdéseket vet fel, a mezőgazdaság esetében azonban ezek a kérdések a többi iparágnál lényegesen kényesebb területeket érintenek. Az egyre "éhesebb" világ élelmiszerellátásáról van szó, amely a technológiai, jogi és szabályozási kérdések mellett súlyos társadalmi és etikai problémát vetnek fel - fejtette ki Lamy.

A globalizációs folyamatok a mezőgazdasági termények és az élelmiszerek kereskedelmét is alapvetően határozzák meg, azonban ezek a folyamatok itt a megszokottól eltérő szabályok szerint viselkednek - húzza alá a szakember. A nemzetközi kereskedelem volumene dinamikusan növekszik, azonban a megtermelt javaknak a többi iparágban megszokottnál kisebb aránya kerül be a globális kereskedelembe a termelési-technológiai sajátosságok (a termelés helyhez kötöttsége), a lokális felhasználás jelentősége, és nem utolsó sorban a mezőgazdaságot világszerte erősebben érintő protekcionista törekvések miatt. A termelő védelme mindig is alapelvként határozta meg a mezőgazdasági termelési folyamatokat, a kereskedelemben pedig az exportkorlátozások töltenek be lényeges szerepet - teszi hozzá.

Irány Afrika

Globális szinten az élelmiszertermelést és kereskedelmet napjainkban két kulcsfontosságú trend határozza meg. Az egyik közgazdasági alapelvekre épül, a folyamatokat a - többi iparághoz hasonlóan - a kereslet-kínálat határozza meg, ami alapvetően a mennyiségi kérdéseket vet fel: a világ élelmiszer iránti kereslete rohamosan nő, elsősorban a népesség növekedése és a fogyasztói szokások megváltozása, másodsorban a bioüzemanyagok elterjedése miatt. Míg a keresleti oldal mozgatórugója Kína, a kínálati oldalon Afrika a kulcsszereplő - a fekete kontinens hatalmas termelési potenciállal és kiaknázatlan lehetőséggel rendelkezik. Mikhail Orlov, az Ambika Group alapítója meglepő nézőpontból világítja meg a kérdést: ha Afrika potenciálját kihasználnánk, és akár csak Zambia mezőgazdasági termelésre alkalmas területeinek 60%-át ténylegesen bevonnánk a termelésbe, akkor a világ élelmiszerellátásának problémája jó időre megoldódna, és ma nem kéne a GMO-ról vitatkoznunk.

A másik meghatározó trendet az élelmiszertermelés minőségi vonatkozásai alakítják. Az föld lakossága egyre jobb minőségű élelmiszereket követel, és egyre olcsóbban. A nyomás az egyre szélesebb középosztály felől érkezik: a "globális középosztályt" napjainkban megközelítőleg 2 milliárd ember alkotja, ami 2030-ra 5 milliárd főre nő, ezzel párhuzamosan pedig milliárdok emelkednek ki a mélyszegénységből, akik mind növekvő igényekkel lépnek fel. Eközben 1 milliárd embernek még mindig korlátozott hozzáférése lesz az alapvető élelmiszerekhez, a különböző társadalmi csoportok közötti különbség pedig egyre nő, ami tovább tetézi a problémákat. A keresleti oldal növekvő igényeivel szemben kínálati oldal sokkal lassabb reagálási képességgel rendelkezik, amelynek elsősorban technológiai okai vannak. Az emberiség egyik legnagyobb kihívásáról van szó: az egyre "éhesebb" világ élelmiszerellátásáról, amit a jelenlegi termelési módszerekkel, technológiai megoldásokkal nem lehet megoldani - szögezte le Lamy.

Ez a két alapvető folyamat határozza meg tehát napjaink élelmiszertermelését, és mindkettő egyre sürgetőbb megoldásért kiált. Az egyetlen út a termelékenység növelése, méghozzá fenntartható módon. A cél a fenntarthatóan intenzív mezőgazdaság, mind alapelv megvalósítása, a technológiai feltételek és módszerek kifejlesztése és alkalmazása.

Az egyszerű komplexitás

Janez Potocnic, az Európai Bizottság környezetvédelmi biztosa a föld és a természeti erőforrások fenntartható felhasználásáról, illetve az ezzel kapcsolatos közösségi alapelvekről beszélt. 2050-re a föld népességének 70%-a városokban fog élni, ez mind a fejlett, mind a fejlődő országokban egyre nagyobb és nagyobb területeket hódít el a mezőgazdasági termeléstől. Becslések szerint a fejlődő országokban ez a városi területek 120%-os növekedését jelenti majd.

Bár Európában a népességnövekedés nem égető probléma, öt emberből négy már ma is városokban él, ám az urbanizáció nem állt meg. A mezőgazdasági területek visszaszorulása így az unióban is komoly problémákat vet fel, és az egyik legfontosabb kihívás, amellyel Európának meg kell küzdenie. Ez amellett, hogy számos társadalmi, etikai és geopolitikai kérdést vet fel, kulcskérdés az Európai Unió versenyképességének megőrzésében is, emellett olyan fontos természetei folyamatokat is érint, mint a biodiverzitás megőrzése, valamint a klímaváltozás vagy a talaj pusztulásának megakadályozása. A szakember a megoldást a mezőgazdasági termelékenység fenntartható növelésében látja.

Oliver de Schutter, az ENSZ globális élelmezéssel foglalkozó szakembere napjaink mezőgazdasági termelésének legnagyobb kihívásairól beszélt. A szakember négy kiemelt területet azonosított: a talaj pusztulása, a túlzott műtrágyahasználat, a vízellátás és a klímaváltozás problémája. Napjainkban a termőföld 25%-a pusztul valamilyen mértékben, miközben rendkívül függővé váltunk a nitrogén és foszfortartalmú műtrágyáktól, amelyek túlzott használata a természetes folyamatokba avatkozik be.

A vízgazdálkodás, az öntözés, az aszályok és árvizek, valamint a mezőgazdasági termelést alapjaiban érintő hőmérsékletváltozás hatásai egyre sürgetőbb megoldásért kiáltanak - figyelmeztet de Schutter. Ezek megoldása nélkül nem tudunk fenntartható fejlődést megvalósítani, mi több, ezek mind csökkenteni fogják a mezőgazdaság termelékenysét. Ennek egyik megoldása a szakember szerint az "agricology", amely a 21. századi technológia és a hagyományos termelési módszerek kombinálása. Ez mindkét módszer legjavának ötvözését jelenti, a természetes folyamatok megértéséről és azok pozitív kihasználásáról szól. Az egyszerűsítés, centralizálás helyett a komplexitás természetes előnyeire kell támaszkodnunk, ami a szakember szerint egy inputintenzív mezőgazdaságtól a tudásalapú mezőgazdaság felé való elmozdulást teszi lehetővé.