2017 októberéig a cukorrépa-termelés és a cukorgyártás szigorúan szabályozott keretek között folyt az unióban, egyben garantálta a világpiaci árnál magasabb árszinteket is. 2017/18-ban azonban hirtelen nettó exportőrökké váltunk. A jelenségnek több oka is van, az egyik éppen a termelés kvóták közé szorításának megszűnése, amire már 2017 tavaszán nagyobb leszerződött répaterületekkel készültek az európai gyárak. A 2017-es szezon időjárási szempontból is ideálisnak bizonyult, nagy terméseredményeket és jó cukortartalmat hozott. Európa cukortermelése a korábbi alig 17 millió tonnáról egyszerre bő 21 millió tonnára ugrott.

Erre senki nem számított

Mindehhez hozzájön, hogy a világpiacon is megnövekedett a cukorkínálat, elsősorban India és Thaiföld túltermelése miatt. Mindezek eredőjeként a világpiaci árak, melyekhez az uniós árak is lassan hozzásimultak, erősen visszaestek 2017/18-ban. Az EU Bizottság által utoljára (2018. augusztusra) publikált gyártelepi paritású (ömlesztett) fehércukor uniós átlagár tonnánként 350 euró volt, ami 30%-kal maradt el a 2017. augusztusi ártól (501 €/t).

Tudni érdemes, hogy hazánkban a cukorkvóták, valamint a cukorrépa minimumárának megszűnését követően a fehércukor értékesítési átlagárától függ, hogy mennyiért veszik át a répát. 2018-ban az egyetlen megmaradt cukorgyár (Magyar Cukor Zrt., Kaposvár) a répabeszállítást követő előzetes elszámolás alapján egy fix, 22 EUR/t összeget fizet ki az átadott, 16%-os cukortartalmú répamennyiségre, majd azt a fehércukor tényleges piaci árának függvényében a cukorév végén korrigálja. Arra azonban senki nem számított, hogy a cukorpiaci árak ilyen mértékben esnek vissza. Ahhoz, hogy a cukorrépa versenyképessége fennmaradjon, a gyártók várhatóan kiegészítő kifizetésekre kényszerülnek. Idén a feldolgozók az egész kontinensen deficitet termelnek.

Magyarországon a gazdák hektáronként 450-500 ezer forintot invesztálnak a cukorrépába, amiért 200-250 ezer forintos nyereséget várnak el. Ennek egy részét a magyar állam biztosítja (uniós forrásból, hazai döntés alapján): hektáronként hozzávetőleg 140 ezer forintos termeléshez kötött támogatással ösztönzi őket a termelésben maradásra. Az egyetlen magyar cukorgyár alapanyaggal való ellátása nemzeti érdek is, mivel fontos, hogy legalább a hazai igények egyharmadát képesek legyünk fedezni Kaposvárról.
Az EU-ban a gazdák termelési kedvét nemcsak az alacsony piaci árak, de az idei gyenge terméseredmények is csökkenthetik. Nyugat-Európában a hónapokon át tartó szárazság okozott nagy terméskiesést, míg nálunk a cukortartalomban következett be jelentősebb visszaesés. (Tavaly a hazai rekordtermés 17%-os cukortartalommal párosult, míg az idei év várhatóan 15-16% közötti cukorarányt hoz.) 2018/19-ben Európa legnagyobb termelő országaiban az EU Bizottság 8-15 százalékos csökkenésre számít, az egész közösség szintjén átlagosan 10 százalékos mínusszal számolnak a cukorgyártásban.

Az EU Bizottság 2018. szeptember 18-i becslésében mindezek következtében a 2018/19-es cukorévre 19,2 millió tonnás uniós össztermelésre számít (a tavalyi bő 21 millió tonna után), míg a Julien Price londoni elemző mindössze 18,7 millió tonnás cukortermelést jelzi előre (lásd legelső táblázat). A Nemzetközi Cukorszervezet (ISO) pedig e hónapban drasztikusan, 2,2 millióra csökkentette a globális cukortöbbletre vonatkozó, korábban 6,7 millió tonnás előrejelzését, mérsékelve Brazília, India, Pakisztán és az EU termelési kilátásait.

Fény az alagút végén

Brazília cukortermelése alapvető hatással van a világpiaci árakra. Az itteni cukornádból az aktuális piaci helyzet függvényében eltérő mennyiségben készül etanol vagy cukor, márpedig az utóbbi egy évben a magas kőolaj- és etanolár határozta meg a feldolgozás irányát. A korábbi évek szinte 50-50 százalékos feldolgozási aránya kibillent az egyensúlyi állapotból, a cukornád csaknem kétharmadából jelenleg etanolt gyártanak. A csökkenő cukortermelésről szóló hírek a világpiaci határidős árak növekedését idézték elő (fehér cukor, London, decemberi jegyzés jelenleg 340-350 $/t, míg augusztus végén 300-310 $ volt).

A brazil cukorra sokáig úgy tekintettünk, mint egy utolérhetetlenül versenyképes termékre. De vegyük észre: nemcsak az európai árak közelítenek a világpiaci árakhoz a kvóták eltörlésével, hanem a brazil termelési költségek is az európaihoz. Ott is drágul a munkaerő és szigorodnak a környezetvédelmi előírások. Vagyis az öreg kontinens versenyképessége, ha lassan is, de javul. Mindez már középtávon is optimizmusra adhatna okot, de van néhány termelési tényező, ami hosszabb távon is kedvezőtlenül alakulhat Európában.

A termelés újabb korlátai

Most nem Magyarország specifikus klimatikus problémáira gondolunk - ezen a téren mindig rosszabb helyzetben leszünk, mint a franciák vagy a németek, ugyanakkor nagy valószínűséggel a jövőben is számíthatunk ennek anyagi kompenzálására. (Jelenleg tíz, zömében keletközép-európai tagállam részesíti termeléshez kötött támogatásban a cukorrépa-termelőket.) A mesterséges korlátok immár nem piacszabályozási, hanem technológiai és támogatáspolitikai oldalról szorítják a termelőket. Európa - miközben elzárkózik a génszerkesztéstől is - a növényvédő szerek folyamatos kivonásával teszi egyre nehezebbé a biztonságos termelést. A kórokozókkal és kártevőkkel folytatott harc különösen a klímaváltozás tükrében hozza nehéz helyzetbe a gazdákat. Idén a szomszédos Ausztriában a répaterületek közel harmadát pusztították el a barkók, míg Magyarországon a makrofominás betegség ütötte fel a fejét. Láttuk azt is, hogy az őszi repcevetést repcebolhák, -darazsak és levéltetvek borították be, a gazdák 3-4-szeri állománypermetezésre kényszerültek a mag egyszeri csávázása helyett. A neonikotinoidok kitiltása a szántóföldi termelésből a jövőben sok termelőt elbizonytalaníthat.

Mindehhez hozzájön az unió - és Magyarország - kisgazdaság-párti agrárpolitikája, ami szintén hátrányos helyzetbe hozza a cukorrépa-termelőket. Egy 140 millió forintos, modern cukorrépa-kombájn 800-1000 hektárt is képes kiszolgálni, ehhez képest a legnagyobb hazai gazdaságokban is "csak" néhány száz hektárt ölel fel ez a kultúra. Ha az agrártámogatások kifizetését egy nagyjából 270 hektáros gazdaságméreti plafonhoz kötik, akkor ezek az üzemek csak cégdarabolással lesznek képesek megőrizni a működésüket.

Összegzés

Az idei termelési eredmények és az elmúlt időszak cukorárai jövő tavasszal visszavethetik a gazdák répavetési kedvét az EU-ban. A termelés biztonsága klimatikus és szabályozási okokból is csökken Európában. Brazíliában idén kevesebb cukrot és több etanolt termelnek. A folyamatok eredőjeként jövőre emelkedő cukorárakkal lehet számolni. Az a termelő jár jól, aki a kisebb kínálat idején nem mond le a cukorrépáról, hanem meglovagolja a keresleti piacot. Gondoljunk erre, amikor a répa és kukorica vetése között kell választanunk tavasszal. A megmaradt mintegy 15 ezer hektárnyi répatermő területre szüksége van Magyarországnak.