Termesztett növénykultúráink, tenyésztett állataink, valamint az alkalmazott gyakorlataink sokféleségének és sokszínűségének (agrobiodiverzitás) növelése, hatékony módja lehet az éghajlatváltozás okozta negatív hatások, ebből kifolyólag a termelési veszteségek enyhítésének. Ezért is kap egyre nagyobb figyelmet, különösen a növénytermesztésen belül a biológiai sokféleség dokumentálása a különböző fajták terén. Mégis, kevés vizsgálat van arra vonatkozóan, hogy a biológiai sokféleség képes-e mérsékelni a felmelegedéssel járó veszteségeket.

Ugyanakkor az utóbbi időben egyre több kutatás és figyelem összpontosul a különböző termesztett növények fajon belüli genetikai variációinak kihasználására. A vizsgálatok kapcsán olyan növények jöhetnek szóba, amelyek különböző éghajlatokat fednek le, rendelkeznek a szükséges dokumentációval, és amelyekre egyértelműen hatással van az éghajlatváltozás. Ilyen termesztett növényünk például a borszőlő (Vitis vinifera subspecies vinifera), melynek kapcsán, a tavalyi év elején az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) megjelent előrejelzés szerint a már jelenleg is meleg éghajlatú országok szenvednék el a legnagyobb veszteségeket.

Az előrejelzésben a kutatók összehasonlították az éghajlatváltozás tekintetében a fajtaválasztás hatásait a terméseredményekre és minőségre vonatkozóan. Megállapításaik szerint, amennyiben a globális felmelegedés eléri a 2 Celsius fokot a világ jelenlegi bortermő vidékeinek több, mint a fele eltűnhet. Abban az eseteben, ha a felmelegedés eléri 4 Celsius-fokot, az már a borvidékek 85 százalékát veszélyeztetné.

A felmelegedés áldozatai lehetnek a kaliforniai, spanyol, olasz és francia borok, ugyanakkor az északabbra fekvő országok előnyére válhat a klímaváltozás, egyre jobbak lehetnek az angol pezsgők, a lengyel, a dán és a svéd borok, amik nem feltétlenül számítanak már kuriózumnak napjainkban sem. A meleget jól tűrő, későn erő fajták, mint a syrah, a grenache és a mourvedre a jelenlegi bortermelő vidékeken fejlődnének jobban, míg a saszla, a pinot noir és a chardonnay az északabbra fekvő új régiókban terjedhetnének el jobban.

Mindazonáltal a hőhullámok és a szárazság, melyek előfordulása és intenzitása nagy valószínűséggel fokozódni fog az éghajlatváltozás következtében, ugyanakkor ezek nagy mértékben hozzájárulnak a bogyók korábbi éréséhez és a borok fakóbbá válásához is. Ezért kutatók, a kaliforniai San Joaquin Völgyben azzal próbálkoznak , hogy a Cabernet Sauvignon szőlő termesztési körülményeit úgy alakítsák ki, hogy az lassítsa az érést. A tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy egyes termesztési körülmények megváltoztatása, növelheti a bor jellegzetes virágos és gyümölcsös jegyeihez kapcsolódó vegyületek szintjét.

Ahogy a szőlő érik, a színe a világoszöldből mélyvörösre változik és a bogyókban felhalmozódnak a cukrok és az aromavegyületek. Ha azonban a hő- vagy vízstressz éri a növényt, a bogyók gyorsabban érnek és az így kapott gyümölcsből kevésbé kívánatos, több alkohollal, tompább színnel, valamit a főtt gyümölcsök hosszan tartó ízével rendelkező bor készül. Ezért a tudósok most különböző termesztési eljárásokat vizsgálnak a borok minőségére gyakorolt negatív hatások ellensúlyozására. Korábban már kimutatták, hogy a hozamkorlátozás felgyorsíthatja a szőlő érését, míg a vegetációs időszak későbbi szakaszában egy intenzívebb öntözés késleltetheti a folyamatot.

A kutatók Cabernet Sauvignon fajta kapcsán vizsgálták a hozamkorlátozás, a vegetációs időszak későbbi szakaszában történő intenzívebb öntözés, valamint ezek kombinációjával és teljes elhagyásával történő termesztés hatásait. Az eredmények azt mutatják, hogy a hozamkorlátozott tőkék cukortartalma nőtt a leggyorsabban, és ezek a bogyók értek a legkorábban. Ugyanakkor a hozamkorlátozott, de öntözött tőkék, esetében volt a leglassabb a cukorfelhalmozódás. Megállapították, hogy a szőlő érésének lassítása csökkentette a hat szénatomos aldehidek és alkoholok, valamint a zöld és vegetális jegyekhez kapcsolódó, és növelte a kellemes virágos és gyümölcsös jegyekhez társuló ízanyagok szintjét. Tehát a hosszabb tenyészidő javítja a borkészítéshez felhasznált szőlő minőségét, mindazonáltal ezeket az alkalmazkodási stratégiákat több cikluson keresztül kell nyomon követni, mielőtt a jelenlegi gyakorlatokon gyökeresen változtatnánk.

Ami a hazai borágazat kilátásait illeti, a Klímapolitikai Intézet legutóbbi online szakértői eseményén a témában elismert szakemberek rávilágítottak, hogy a klímaváltozásnak a hazai szőlőtermesztésre rövidtávon - az Egri Borvidéket kivéve - valószínűleg még nem lesz jelentősen káros hatása. Összességében a közeljövőben a szőlőterületek száma még akár növekedhet is. A század végére viszont már csak az ország északi területei mutatnak majd némi hasonlóságot a jelenlegi éghajlattal.

Hazánkban a szőlőt jellemzően még nem igazán öntözzük, mindazonáltal a klímaváltozás az elkövetkező évtizedekben ez valószínűleg ki fogja kényszeríteni és valószínű, hogy az öntözés mellett a termesztés technológiát, valamint a fajtaösszetételt is teljesen újra kell majd gondolnunk.

Írta: Dózsa Gergely, Takarék Agrárcentrum