A spanyol gazdák évről évre - a járvány kitörése miatt a 2020-as év kivételével - egy sor olyan követeléssel indulnak útnak a földekről, amelyek közül néhány már jól ismert, de ezidáig nem találtak rájuk megoldást, vagy azok nem elég hatékonyak, miközben az európai, nemzeti és regionális politikák változtatása miatt egyre újabb kihívásokkal bővülnek. A helyzet paradox: míg a legpesszimistábbak már a főként családi gazdaságokon alapuló Almeria-modell kimerülése felé hajlanak, addig ez a modell az, ami a fenntartható fejlődési célokkal való összhangja miatt példaértékű a világon - olvasható a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) oldalán.

Az árak kérdése nagyon összetett: az a megoldás, hogy a gazdák ne adják el a terményüket a termelési költségek alatt, eddig még nem érvényesült. Közben már az asztalon van az élelmiszerláncokról szóló törvény, amelynek végrehajtását a gazdák követelik, míg a vállalatok számára - akik várják, hogyan fogják végrehajtani - ez negatív, mert végül is a piac határozza meg az árakat, és ha Almeria nem ad el, akkor mások fognak eladni. Ebben az értelemben, valamint a cégek és a termelők jövedelmezőségét keresve a Coexphal egy lépést tett előre: megmutatta ügyfeleinek a költségek túlzott növekedését, hogy konszenzusra jussanak az áremelésről. Tény, hogy az egészségesebb, környezetbarátabb élelmiszerek termesztése, ahogyan ez a terület is teszi, a költségekre is komoly hatással van. Az ágazat elkezdett azon dolgozni, hogy ez az információ eljusson a fogyasztókhoz, és hogy azok úgy döntsenek, hogy egy kicsit többet fizetnek egy ilyen garanciákkal rendelkező termékért, mint egy másikért, amely nem rendelkezik ezekkel a garanciákkal, de itt még egy kemény harcot kell megvívni. A fenntarthatósággal összhangban a Zöld Paktum és a "Farmtól az asztalig" stratégia bizonytalanságot okoz az ágazatban, mivel az Európai Unió egy sor olyan intézkedést tesz le az asztalra, amelyek még magasabb költségekkel járnak, a termelés csökkenését és ezáltal az import növekedését vetítik előre. Ezekre az import termékekre is ugyanazokat a feltételeket követelik, mint a helyi termékek esetében.

A vízkészletek szűkössége egy másik akadály, a költségvetés hiánya és a közigazgatás lassúsága azt jelenti, hogy a szükséges infrastruktúrák még mindig nem épültek fel; a remény most az európai támogatási alapok kifizetésében rejlik. A kormányok passzivitása kihat a vidékről alkotott képre is, amelyet az elmúlt években a nemzetközi média is támadott a mezőgazdasági dolgozók életkörülményei miatt. Nem veszik észre, hogy maga az ágazat az első számú érdekelt fél abban, hogy ezek a körülmények ne álljanak fenn, de a politikusok ismét csak beszélnek és nem cselekednek. Úgy tűnik, hogy a harmadik országokból származó szabálytalan import kérdése, valamint a kínálat koncentrációjának kihívásai örökös problémák, amelyek - bár történtek lépések - még mindig megoldatlanok. Nagyjából ezek azok a sebek, amelyek az almeriai kertészet strukturális válságának hátterében állnak, és amelyek megoldása a legtöbb esetben nem az ő kezükben van, mert amit ők tudnak, azt saját erőfeszítéssel és elkötelezettséggel megoldják.

Árválságok

Ezek általában minden szezonban előfordulnak, és ennek egyik oka az európai időjárási viszonyoktól való függés. Minden attól függően változik, hogy hideg van-e vagy sem, és ez különbözőképp érinti a növényeket, így vagy árt, vagy használ. Az egyenlet egyszerű: Almeria a termés mintegy 80%-át exportálja, ha a többi termelő országban a hideg, a fagy késlelteti, vagy éppen csökkenti a betakarítást, az almeriai gyümölcs- és zöldségtermékek ára emelkedik. Ellenkező esetben a termelési időszakok átfedik egymást és túlkínálat alakul ki és a helyi árak csökkennek. Végül is a kereslet és a kínálat egyensúlya vagy kiegyensúlyozatlansága határozza meg a termékek árát. Az olyan tavaszi növények esetében, mint a görögdinnye, a hideg időjárás elhúzódása Európában káros, mivel főként a szezon elején csökkenti a fogyasztást és emiatt csökken az ár. Vannak azonban más tényezők is, amelyek önmagukban is sebezhetővé teszik Almeria termékeit, felerősítik ezt az ingadozást, és amelyekkel kapcsolatban nem tesznek lépéseket. Ilyen például a helyi termékek védelmének hiánya a harmadik országokból származó importtermékekkel szemben, ami az Európai Unióból származó termékeket egyértelmű versenyhátrányba sodorja. Annak ellenére, hogy költséges környezetbarát technikák révén alkalmazkodnak az új piaci igényekhez, az még mindig nem tükröződik az árakban.

A kínálat porlasztása

A kínálat koncentrációja egy örök kihívás. Körülbelül négy évvel ezelőtt José Martínez Portero, az Almeria székhelyű, másodszintű szövetkezet, az Unica Group elnöke, rámutatott arra, hogy a tartományban 248 vállalat értékesített, de a piacon csak alig egy tucatnyi nagykereskedő vevő volt. Ezért a helyi operátorok számának csökkentése a különböző lehetséges formulák mellett továbbra is létfontosságú. A termelői szervezet ugyanis nemcsak a vevőkkel való kedvezőbb tárgyalási pozíciót szolgálja, hanem hozzájárul a piaci átláthatóság, a válság idején alkalmazott kivonási mechanizmusok alkalmazása és a termeléstervezés terén elért fejlődéshez is. Néhány lépés történt, de kevés és az utóbbi években a folyamatok ebben az értelemben megrekedni látszanak. Idén tárgyalások folytak például két vállalat, az Agroiris és a Murgiverde között, de a nyár előtt minden megállt és csak mostanában mutatkoznak jelei a kommunikáció lehetséges újrakezdésének.

Import és csalás

E tekintetben több front is nyitva áll. Ezek egyike az EU és Marokkó közötti társulási megállapodás, amely a módosításokkal együtt már majdnem egy évtizede hatályban van. A különböző forrásokból származó adatok szerint ez a megállapodás jelentős hatással van a paradicsomra. Almeriában például a Cajamar jelentése szerint az elmúlt szezonban a paradicsomtermelés 10,3%-kal csökkent az előző szezonhoz képest, míg a termőterület 9,6%-kal esett vissza. A Coag szerint ebben a tartományban 5 év alatt 2200 hektárral csökkent a termőterület, ami a 2015-16-os szezon területének egyötöde. Továbbá, ahogy az Asaja emlékeztetette az ágazat szereplőit, a megállapodás évente mintegy 750 millió euró veszteséget okoz a gyümölcs- és zöldségágazatnak.

Ahogyan korábban a bab, most a paradicsom is válaszúthoz érkezett, és ez arra készteti a termesztőket, hogy más növényeket válasszanak, amelyek később szintén károsodhatnak.  De a Brexit is negatív hatással van a paradicsom termesztésére és értékesítésére, mivel az Unióba való változatlan preferenciális belépési kontingensre mostantól egy országgal kevesebb maradt. A legfrissebb történés ebben a témában az Európai Unió Törvényszékének új ítélete, amely ragaszkodik a Marokkó és az EU közötti megállapodás megsemmisítéséhez, mivel az a szaharai területre vonatkozik.

Marokkó nyomdokaiba lépve a spanyol mezőgazdasági ágazat is különböző intézkedéseket követel a hatóságoktól, például a termékek bevitelének és a vámok megfizetésének kimerítő ellenőrzését. Teljes átláthatóságot az Almeriában székhellyel rendelkező, marokkói termékeket értékesítő cégekkel szemben, amelyek rendre megszegik a nyomonkövethetőséget, és úgy címkézik át a termékeket, mintha azok Almeriából származnának. Ebben az értelemben, bár a Junta de Andalucía ragaszkodik ahhoz, hogy szankcionálási eljárásokon dolgozik, és egy tucatnyi céget megbírságolt már, az ágazat konkrét neveket akar. Ha a Marokkóból érkező import veszélyezteti az almeriai paradicsom életképességét, akkor a más országokból, például Szenegálból és Brazíliából érkező import a görögdinnyét és a sárgadinnyét is veszélyezteti. Az élelmiszerbiztonság tekintetében a vidék is kongatja a vészharangokat, elég csak megnézni, hogy az EU-ban milyen egészségügyi riasztásokat adnak ki a harmadik országokból származó termékek miatt. Ezért is ragaszkodnak ahhoz, hogy az importnak ugyanazok a szabályoknak kelljen megfelelni, mint a helyi termelésnek.

Termelési költségek

Továbbra is emelkednek a termelési költségek, de sajnos nem a jövedelemmel azonos ütemben. Ha a 2019-2020-as szezonban a munkaerőköltséget emelik ki, megállapítható, hogy az egy évtized alatt a gazdaság teljes termelési költségének 33,1%-áról 45,4%-ra emelkedett. Korábban a szakmaközi minimálbér emelkedése különösen nagy ugrást okozott, de az elmúlt szezonban a hangsúlyt az inputárak emelkedésére helyezték, nemcsak az olajszármazékok, hanem a magas energiaárak miatt is.

A költségek a terménytípustól függően 5-7%-kal emelkedtek - mutatott rá a Coexphal a 2020-2021-es szezonra vonatkozó jelentésének bemutatásakor, és a szövetség azt is hangsúlyozta, hogy az idei szezon még sokkal rosszabbnak tűnik: minden drágult, a műtrágyák, a karton majdnem 30%-kal, hogy a többi költségnövekedést ne is említsék. Az Asaja kimutatta, hogy a paradicsom esetében a legutóbbi szezonban a termelési költségek a 2017-2018-as szezonhoz képest 24,52%-kal nőttek, és tavaly 64,8 euró volt hektáronként, amihez leginkább az energia- és a munkaerőköltségek növekedése járult hozzá.

Vízhiány

A víz az az erőforrás, ami Almeria tartományban szűkösen áll rendelkezésre, és amely az öntözőket és a cégeket a lehető leghatékonyabb vízgazdálkodásra késztette. De bármennyi munkát is végeznek a vízzel való takarékosság érdekében: ha nincs víz, a csoda nem működhet. A vízkészletek tisztításával és sótalanításával kapcsolatos munka folyik ugyan, de a közigazgatás részéről hiányzik a szükséges erőfeszítés és így végül nem érződik azok hatása, kivéve a Junta legutóbbi lépéseit a tőle függő infrastruktúrák tekintetében. Elég, ha a villaricosi sótalanító üzem állapotára gondol az ember, amely 2012 óta inaktív és rossz állapotban van. Az idén ugyan minden adminisztratív eljárás megoldódott, de az állam általi javítását nem végezték el. És ez csak egy példa. Idén a Tajo-Segura vízátvezetésről szóló hírek csak tovább mélyítik e fájó pontot: idén májusban spanyol gazdák ezrei tiltakoztak Madridban, amiért a kormány csökkenteni akarta a vízátvezetés havi mértékét.