Az energia- és műtrágyaárak emelkedése komoly gondokat okoz a gazdálkodóknak, érdemes tehát alternatív megoldások alkalmazásán is elgondolkodni. A cél ugyanaz, mint eddig, a gazdálkodók minél inkább optimalizálni tudják a növények táplálására irányuló tevékenységeiket, különös tekintettel az inputanyagok árának növekedésére és a felhasználások csökkentésére. Pirkó Béla, a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani Intézetének kutatója szerint kétfelől is nyomás nehezedik a gazdálkodókra, egyik oldalról a már említett árnövekedés, másik oldalról a környezetvédelmi elvárások - írja a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK).. Míg a korábbi évtizedekben az igen mobilis nitrát talajból történő kimosódása állt a kutatások középpontjában, mostanra a gáz formájú, elsősorban az ammónia veszteségek kutatása került fókuszba. Akárhogy is nézzük nemcsak a társadalom, hanem a gazdálkodó saját érdeke is az, hogy minél hatékonyabb legyen a műtrágya felhasználása. Hogy lehet ennek megfelelni? Átgondolt, vetésforgóba illesztett tápanyagpótlással. Mit is értünk ez alatt?

Mindenképpen tápanyagvizsgálattal tudunk a talajunk kialakult állapotáról tájékozódni. A talaj rossz fizikai állapota, tömődöttsége, elporosodott szerkezete megnehezíti a tápanyagok hasznosulását. Először ezen kell változtatni, jó talajállapot kialakításával. Noha a növénytermesztés során nitrogén műtrágyák kerülnek legnagyobb mennyiségben felhasználásra, egyáltalán nem biztos, hogy mindig a nitrogén a növekedés gátja, hanem valamelyik másik, minimumban lévő tápelem. A növények növekedésében mindig az a tényező a meghatározó, amelyik minimumban van, vagyis a növények a környezetükből felvett anyagokat és energiát csak megfelelő arányban tudják hasznosítani. Tehát hiába juttatunk ki például nagy mennyiségű nitrogént valamely növényi kultúrába, ha más tápelemekből hiány keletkezik, a nitrogén nagy részét nem tudja hasznosítani, azaz a befektetett energiánk veszendőbe megy.

A talajok tulajdonságai, így tápanyag ellátottságuk is csak sok év következetes munkájával módosíthatók lényegesen. Foszfor vagy kálium esetén 5-10 évre is szükség lehet a talaj tápanyag tartalmának közepesről jó szintre növeléséhez. Felmerülhet a kérdés, hogy öt-tíz év távlatában lehet csak gondolkodni egy leromlott talaj regenerálódásában? A kutató elmondása szerint igen, ez a talajok alapvető sajátossága. A nem megfelelő használat hatását sokáig képes ellensúlyozni robosztus szerkezetének és nagy pufferképességének köszönhetően, de ennek kimerülésével gyors állapotromlás következhet be. Ezt csak sok év türelmes munkájával lehet helyreállítani. Ha megismertük a talajunk jellemzőit, biztosítottuk jó fizikai- kémiai és biológiai állapotát, utána kerülhet sor a termesztett növény tápanyagigényének optimálishoz közel eső kielégítésére.

De mire figyeljünk a kijuttatásnál ahhoz, hogy minél hatékonyabbá váljon a kijuttatott, s igen mobilis nitrogénfelvétel? Pirkó Béla úgy látja, a vetés időpontjának optimális megválasztása kulcsfontosságú, ebben a most már ingyenesen elérhető meteorológiai adatok sokat segítenek. Sok esetben az integrátorok is küldenek erről tájékoztató üzeneteket a gazdálkodóknak. Száz kg nitrogén hatóanyagigény fölött már mindenképpen célszerű a kijuttatást 2-3 részre osztani, és az alkalmazott készítményt lehetőleg a gyökér közvetlen közelébe helyezni. Tehát több fejtrágyázásra van szükség.

A kutató szerint, a kijuttatás megfelelő időpontjának megválasztásához figyelembe kell venni a környezeti tényezőkön túl a növény tápfelvételi dinamikáját. Ehhez a műtrágyázás időpontjának, típusának, technológiájának megválasztásával lehet alkalmazkodni. Kukorica vetésig csak a teljes nitrogénmennyiség 20-30 %-át célszerű kijuttatni, a fennmaradó 70-80 %-ot további két részre osztva tudjuk leghatékonyabban a gyökerekhez juttatni. Így el tudjuk nyújtani a hatását mindaddig, míg intenzív nitrogénfelvételt mutat a növény. A hagyományos műtrágyaformák közül a leghosszabb tartamhatása a karbamidnak van. Első fejtrágyaként kijuttatva, sorközbe bedolgozva minimális tápanyagveszteséggel hasznosul. A talaj felszínén maradva azonban időjárástól függően 20-30 %-os tápanyagveszteség is bekövetkezhet ammónia elillanás formájában. Az ammóniaveszteség mértéke csapadékos, szélcsendes, hűvös időben a legcsekélyebb, s legnagyobb növekedést a hőmérséklet emelkedése okozza. A hasznosulás optimalizálásához tehát feltétlen talajtakarás és nedvesség szükséges, mely elszállítja a hatóanyagokat a növényi gyökerekhez. Természetesen a már korábban sokat emlegetett szerkezetesség, megfelelő talajkondíció, a talaj kötöttsége, szervesanyagtartalma is kihat a hasznosulásra.

A karbamid mellett ki kell térni az ammon-nitrát hatóanyagtartalmú műtrágyákra is. Ezek alkalmazásakor az ammóniaveszteség jóval kisebb mértékű, de ezeknél a műtrágyáknál a gyökérzónából történő nitrát kimosódás veszélye nagyobb. Mivel a nitrát nem képes a talajon megkötődni és a csapadékkal a mélyebb rétegekbe mosódhat, ennek a műtrágya hatóanyagnak a hasznosulási ideje rövidebb. Ilyen esetben még fontosabb a fejtrágyázás több részletben történő végrehajtása, az optimális időpont megválasztása, illetve a sávos kijuttatás előtérbe helyezése annak érdekében, hogy a kijuttatott tápanyagok közvetlenül a gyökérhez jussanak.

Vannak-e olyan technológiák, melyek a nitrogént hosszabb ideig a talajban tudják tartani? Természetesen vannak, az inhibitoros műtrágyák alkalmazása például ilyen. Típustól függően az ammonifikációs illetve a nitrifikációs folyamatokat gátolják néhány hétig. A Talajtani Intézetben folytatott mikrobiológiai vizsgálatok eredményei alapján elmondható, hogy az inhibitorok nincsenek káros hatással a talaj mikrobiológiai tevékenységére, csak az adott átalakulási folyamatért felelős enzimfunkciót gátolják néhány hétig. A karbamid inhibitoros kísérletek adatai azt mutatják, hogy a készítmény a N műtrágya hatástartalmát elnyújtja, ezáltal a kijuttatott hatóanyag hasznosulása javul. Alkalmazása esetén egy fejtrágyázás elhagyható (2 helyett pl. egy elégséges lehet), ami jelentős költségmegtakarítást eredményezhet. Ennél is jelentősebb hatás, hogy a mérések szerint az inhibitorral kezelt karbamid ammónia elillanásának mértéke 30-40 %-kal kisebb, mint hagyományos karbamid esetében. Ugyanakkor a legjelentősebb ammóniaveszteség-csökkentő tényező az azonnali talajba dolgozás, mert ez akár 80 %-kal csökkenti az ammónia formájában jelentkező veszteséget. Emiatt inhibitor alkalmazása esetén is fontos a mielőbbi talajba forgatás, amennyiben erre lehetőség van.

Pirkó Béla végezetül leszögezte, hogy a leírtak alkalmazása révén ugyanazzal a dózissal egészségesebb lesz a növényállomány, az egészségesebb, stressztűrőbb, ellenálóbb növényzet kevésbé fogékony a betegségekre, minek okán kevesebb növényvédőszerre lehet szükség. A megfelelően táplált növény jobb minőségű és nagyobb mennyiségű termés előállítására képes, ami végső soron a gazdák jövedelmének növekedésére is pozitívan hat.