A nagy tavainkban élő változatos vízi növényzet - köztük a hínárfélék, nád, sulyom - heterogén élőhelyet biztosít a vizekben élő mikroszkopikus élőlények, így a bevonatalkotó algák számára is. A tavak turisztikai célú hasznosítása során azonban gyakran gyérítik a vízi növényzetet, mivel akadályt jelent az úszók és a hajózók számára. Ezzel kapcsolatban Bácsiné Béres Viktória, a közlemény egyik vezető szerzője elmondta, hogy az emberi társadalmak jóléte és jólléte az őket körülvevő, velük szerves egységet képező élőlényközösségek biológiai sokféleségére épül. Ugyanakkor ismert, hogy a felszíni vizek jelentős részében egy láthatatlan negatív folyamat zajlik éppen, fajok tűnnek el, veszélyeztetve ezzel az adott ökoszisztéma működését. Míg az emberi közösségek számára fontosnak tartott növényi, állati vagy mikrobaközösségekben végbemenő folyamatokról viszonylag több információ áll rendelkezésre, más csoportok, köztük a nehezen megfigyelhető mikroszkopikus méretű helyt ülő (bentikus) algák veszélyeztetettségéről és kitettségéről jóval kevesebb az ismeretanyag - ismertette a kutató, hozzátéve, hogy a helyzetet tovább bonyolítja az is, hogy a tavak és vízfolyások csak ritkán szolgálnak egy célt, sokkal inkább többfunkciós működésűek, például természetvédelmi, rekreációs, horgászati és víztározási célokat is támogatnak.

Gyakran nehéz megtalálni az egyensúlyt a különböző érdekek között és elérni, majd fenntartani a jó ökológiai állapotot, ugyanakkor olyan, vízgazdálkodási szempontból releváns munkákat is elvégezni, mint a vízszintszabályozás, a makrovegetáció gyérítése és az üledékkotrás

- mondta el Bácsiné Béres Viktória.

Nincs ez másként a Kárpát-medence legnagyobb, egyszerre több funkciót is ellátó mesterséges tározója, az UNESCO Világörökség részét képező Tisza-tó esetében sem. Más tavakhoz hasonlóan a vízi és mocsári növényzet összetétele és biomasszája itt is komplex rendszert alkot a bentikus mikroflóra (alga) együttesekkel. A kiterjedt makrofita vegetációt azonban évente legalább egyszer ritkítani kell. A tanulmányban a kutatók kimutatták, hogy bár a különböző életformatípusokba tartozó növényállományok - így az alámerülő békaszőlő, a kiemelkedő nád és az úszó sulyom-levélrozetta - eltérő mértékben járultak hozzá a bentikus kovaalga-közösségek biológiai sokféleségének fenntartásához, azonban minden növénytípus egyedi mikroélőhelyet biztosított az algaközösségnek, ezzel növelve a teljes tó diverzitását. A növényállományok mellett a tóra jellemző rendszeres vízszintszabályozás is jelentősen befolyásolta a kovaalga-közösségek összetételét és biológiai sokféleséget, elősegítve a kovamoszatok terjedését a medencék között.

Ezek az eredmények rávilágítottak arra, hogy egy olyan több funkciót is betöltő tóban, mint a Tisza-tó, a bentikus mikroalgák biológiai sokféleségének védelme és fenntartása igen körültekintő vízgazdálkodási tervezést és végrehajtást igényel, ugyanakkor az ökoszisztéma egészséges működéséhez ez elkerülhetetlen. A publikáció tágabb értelemben arra az ellentmondásra is felhívja a figyelmet, amely az Európai Unió Víz Keretirányelv (EU VKI) és az Élőhelyvédelmi Irányelv egy adott területen történő párhuzamos végrehajtása során fordulhat elő. A természetvédelem jelenlegi megközelítései elsősorban a makroszkopikus vízi vagy vízhez kötődő élőlények élőhelyeinek megőrzésére összpontosítanak, a vízi mikroszkopikus élőlényközösségeket nem veszik figyelembe, így a megfelelő körülmények biztosítása sem prioritás ezen irányelveknél. Ezzel önkéntelenül is gátat szabhatnak a méretre való tekintet nélkül magukra a vízi közösségekre összpontosító EU VKI egyik fő célkitűzésének, a jó ökológiai állapot elérésének.

(Címlapkép: HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézete)