Ősi kultúrnövény, kiaknázatlan lehetőségekkel

Az amaránt ősi gabona, melynek többezer éves története van. A különböző fajtái minden kontinensen megtalálhatók, és különböző körülmények között is jól termeszthetők. Világszerte egyre népszerűbb gabona, hiszen egészséges és tápláló élelmiszerek alapanyaga. Viszonylag könnyű termeszteni, mert tűri a szárazságot, és kevés növényvédelmi problémája van. Gabonaként egyre ismertebb, ám saláta alapanyagként vagy zöldségként fogyasztva is berobbanhatna a köztudatba. Az amarántoknak számos fajtája létezik szerte a világon mindegyikük különböző ízű és textúrájú, és más-más módokon lehet felhasználni őket. E növény a nálunk is gyakori gyom, a disznóparéj rokona, mely szintén sokféleképp felhasználható, magján kívül zsenge levelei is fogyaszthatók, ugyanez igaz az amarántokra, melyek színes változatai kifejezetten jól mutatnak tálaláskor.

Nálunk egynyáriként termeszthető

Az amarántoknak fogyasztjuk magját, zsenge leveleit, színes virágzatuk pedig jelentős mennyiségű vízben oldódó festékanyagot tartalmaz (fajtánként más-más színűt - a bíbortól a lilán át a sárgáig), egzotikus, hatalmas virágzatával pedig dísznövényként is megállja a helyét e növénycsoport. A megszáradt virágzatból kiválóan színező, vízben jól oldódó festékanyagot is készíthetünk, melyet régen előszeretettel használtak ételszínezékként is. Eredeti élőhelyük Amerika és Délkelet-Ázsia. Nálunk egynyáriként tarthatók. Talajra nem igényes, de elsősorban a laza, jó vízgazdálkodású, tápdús talajokat szereti. Fajtától függően 1,2-2 méteres magasságú, színes, felfelé törekvő növény, mely a napos helyen érzi jól magát.

Magról termesztés esetén ideális tőtávolságuk: 50-70 cm, ha levélzöldségként fogyasztjuk, akkor 10x10 cm télállással tervezzünk. Az amarántokat magról szaporítjuk és alapvetően nem szükséges palántát nevelni belőlük. Ám mivel magjaik aprók, és a fiatal magoncok könnyen összetéveszthetőek a hazánkban is elterjedt disznóparéjjal, érdemes a gyomlálás megkönnyítése érdekében mégiscsak előnevelni őket cserépben, ha az adott területen jellemző gyom a disznóparéj. A rendszeres öntözést meghálálják, így jobban fejlődnek, ám jól tűrik a szárazságot. Április második felétől állandó helyre vethetjük, ha palántát nevelünk belőle, akkor már márciusban vessük el a magokat 1-2 mm mélyre, jó vízáteresztő, tápdús talajba. Palántáinkat május elejétől ültethetjük ki. A magokat akkor érdemes szüretelni, amikor a virágzat már megszáradt, a magok pedig könnyű morzsolásra kiperegnek belőle. Ilyenkor vágjuk le a teljes virágzatot, majd egy terítőn rázzuk, csépeljük ki belőle a magvakat, amit szitálás után már használhatunk is. Egy-egy növény - fajtától függően - akár 10-25 dkg magot is teremhet. Magjuk is többféleképen használható, a világos magvúak ízletesebbek. Nagyon jó beltartalmi értékekkel rendelkeznek. Kitűnő összetevője a levesbetéteknek, de használhatjuk hús, hal panírozásához, édességekhez, fogyaszthatjuk köretként, belekeverhetjük joghurtba, tejbe, kefirbe, és kiváló saláta alapanyag is. Magjából liszt is készül, amellyel dúsíthatjuk a süteményekhez, desszertekhez előírt lisztet.

Kertet díszítő fajtái

Rengeteg színes virágzatú, sőt színes levelű változata is ismert. A „Lávafolyam Amaránt” egy gyönyörű, az Amaranthus tricolor fajhoz tartozó fajta, mely ugyan nem terem sok magot, viszont színpompás levelei ízletesek, elsősorban nyersen, salátákban érdemes fogyasztani, hogy színei jól érvényesülhessenek, de ez a kivételes szépségű fajta dísznövényként is ideális. Az „Óriás Karmazsin Amaránt” az Amaranthus caudatus fajhoz tartozó dekoratív, bőséges magtermő fajta. Fekete magjaiból ízletes kását készíthetünk, zsenge leveleit spenót szerűén hasznosíthatjuk.

Ezért kell amaránt a konyhakertbe

Zsenge leveleit nyersen, vagy párolva, főve, sütve fogyasztjuk, gyakorlatilag ugyanúgy, ahogy a spenótleveleket készítenénk el. Magjait gabonaként lisztnek is feldolgozhatjuk, de a rizshez hasonlóan, vagy kásának elkészítve köretnek is kiváló. A levelek gazdagok A, B1 és C-vitaminban valamint fehérjében is.