Alapvetően a növénynek a gyökere az a szerve, ami a vizet és a vízben oldott tápanyagokat felveszi, majd továbbítja a levelek felé, melyek ezekből a szervetlen vegyületekből a fotoszintézis során szerves vegyületeket állítanak elő a Nap fényenergiájának a felhasználásával. Az újabb kutatások azonban bebizonyították, hogy a növények a leveleiken keresztül is képesek értkelhető mennyiségű tápanyagot felvenni, sőt néhány tápelem esetén ez hatékonyabb, mint a gyökéren keresztül. Ez sokszor hasznos, gondoljunk például egy gyümölcs ültetvényre ahol a fák akár évtizedekig termesztésben vannak, és ott a talaj alaptrágyázása nem oldható meg úgy, mint egy zöldségkultúránál, ahol évente állományváltás van.

Ezért is jó szolgálatot tesznek a lombtrágyák, melyeket a gyümölcsfák növényvédőszeres kezelésével egy menetben is ki lehet juttatni, így a kezelésnek a felhasznált anyagköltségen kívül nincs plusz kijuttatási költsége.

Táplálás a leveleken keresztül

A növények lombtrágyázása során fontos figyelembe venni néhány alapvető szabályt, hogy az hatékony legyen és ne okozzon kárt a növényekben. A lombtrágyázásra az a legmegfelelőbb időszak, amikor a növények aktívan növekednek. Fontos továbbá, hogy a lomtrágyákat a leírásuknak megfelelő dózisban juttassuk ki, különben károsodhat is a levél egyes készítmények esetén. A lombtrágyázásnál érdemes figyelembe venni a növények aktuális tápanyag-igényeit is, amit a kezelést megelőzően egy laboratóriumi levélanalízissel deríthetünk ki. Ez sajnos egyelőre nem bevett gyakorlat, hiszen ennek jelentős költsége van, de annak is van költsége, ha olyan tápanyagokat juttatunk ki, amire a növénynek nincs szüksége mert a talajból is fel tudja venni.

Azok a lombtrágyák és biostimulátorok, amelyek a növényes stressztűrését fokozzák nem ritkán akár 20-30 százalékkal is javíthatják a termésátlagot, épp ezért érdemes figyelni a részletekre. Egy ilyen kezelés sor sokat javíthat a jövedelmezőségen, ha szakszerű a kivitelezés, de az is megeshet, hogy amit ezekre költ a gazda összeget, azt nem hozzák be a termesztés során - de akkor sem a hatékonyságuk a probléma. Például, ha azt nézzük milyen nyomott ára van évek óta a rázógépes betakarítású meggynek, akkor egy ilyen ültetvényre nem sok értelme van pluszban költeni. De egy intenzív kultúrában és drágán eladható növény esetén már van létjogosultsága az ilyen kezeléseknek. Tehát a lombtrágyák és a biostimulátorok mindenképp jók a növénynek, de az gyakorta kérdés, és lényeges előre lemodellezni, hogy az árbevétellel visszajön e ez a költség.

Így jut a tápanyag a növénybe

A lombfelületen keresztül történő tápanyag utánpótlás során az ásványi anyagok és tápanyagok a levelek bőrszövetén keresztül jutnak be a növénybe. A vízben oldott és levélre juttatott tápanyagok így gyors és hatékony módon jutnak egyből a levelekbe, a felhasználás helyére, javítva a növények egészségét és fokozva a növekedésüket.

A biostimulátorok serkentik a növények anyagcseréjét és stressztűrő képességét. Az ezekkel való rendszeres és megfelelő kezelések eredményeképp javulhat a termés mennyisége és minősége, valamint növekedhet a növények ellenállása a különböző kórokozókkal és környezeti stresszhatásokkal szemben.

A kicsi is nagyon fontos tud lenni

A makro-, és mezoelemek mellett, azoknál ugyan jóval kisebb mennyiségben, de mikroelemekre is szükségünk van a termesztés során. A mikroelemek kismértékű hiánya alapesetben szemmel látható tüneteket nem okoz, ennek ellenére 10-30 százaléknyi terméskiesést eredményezhet. A Liebig-féle minimum elvet minden növénytermesztőknek fontos ismerni, eszerint a növény a számára szükséges mértékben a legkisebb mennyiségben jelen lévő tápelem arányában veszi fel a többit is. Épp ezért minden tápelemnek optimális mértékben kell a növény rendelkezésére állnia ahhoz, hogy a növény kiegyensúlyozottan fejlődhessen. Hiába jut hozzá a növény az összes tápelemhez, mert ha csak egyikből is kevesebb van, mint kellene, az visszaveti a fejlődésben. Ráadásul a fémek jellemzően lassan mozognak a növényen belül, ezért ezek hiánya (pl.: vashiány esetén) az intenzív növekedés időszakában a fiatal hajtásokon jelentkezhetnek a hiánytünetek. Épp emiatt a lombtrágya kijuttatását ezekhez a főbb növekedési időszakokhoz kell igazítanunk.

Miért a levélen tápláljunk, ha van gyökér is?

Több olyan körülmény is lehet, ami miatt a gyökéren keresztül egyes tápanyagok felvétele gátolt a növény számára. A talajállapot is korlátozhatja a tápanyag mobilitást. A talaj túl alacsony, vagy magas hőmérséklete esetén is relatív tápanyaghiány léphet fel egyes elemekre vonatkozóan, azért csak relatív, mert a tápanyag ott van, csak lehet, hogy épp nem megfelelő formában, lehet, hogy a gyökér átmenetileg nem működik jól, vagy lehet, hogy a talaj kémhatása miatt egyes elemek felvétele nem megfelelő a növénynek. Amennyiben magasabb a talaj pH-ja az ideálisnál, akkor a Cu, Mn, Fe, Zn mikroelemek felvételére is csak csökkenten képes a növény. Az is lehet, hogy egy adott talajból hiányoznak szükséges tápelemek, ekkor ezek pótlása is megoldható lombtrágyákkal. Erre példa a cink-foszfor antagonizmus, ami meszes talajon alakul ki: amennyiben oda sok foszfor tartalmú műtrágya jut, annak eredményeképp a növény cinkhiányos lesz mert a cink felévétele gátolttá válik. Az is megeshet, hogy nagyon jók az időjárási körülmények és olyan intenzív növekedésben van a növény, hogy a gyökér képtelen a megfelelő ütemben ezt a fejlődést támogatni, ilyenkor is segíthetünk egy kiegyenlített tápanyag összetételű lombtrágyával. Virágzás és termésképzés során megemelkedik a bór szükséglet, amit érdemes felülről pótolni.

Arra kell még figyelni, hogy a lombtrágyázás hatékonyságát sok minden befolyásolhatja. A cseppméret, a szer hígítása, a megfelelő keverés - ez mind technikai kérdés, ám a relatív páratartalom és a levegő hőmérséklete is befolyással van az eredményre. A levél alakja, szőrzete (ha van), vagy a kutikula vastagsága is módosíthatja a szer bejutását Például egy viaszos levelű káposztáról minden nedvesség lepereg, így esetében tapadószer alkalmazása szükséges.

A szőrös levelű növények levélszőrein a kis méretű, permetben kijuttatott cseppek fennakadhatnak, tehát ott akkora mennyiségű lomtrágyás permetet kell kijuttatni, hogy az áztassa át a szőrképleteket és eljusson a levéllemezre.