Egy érdekes világjelenségre hívta fel a figyelmet a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet. A Földön szinte mindenhol növekszik az édesvizek sótartalma, így a Balatoné is, mely jelenséget szalinizációnak nevezünk - írja az Időkép. Ennek legfőbb kiváltó okai a bányászat, a kőolaj- és gázkitermelés, az utak sózása, a műtrágyahasználat, valamint a tájhasználat változása. A klímaváltozás pedig csak tovább erősíti a szalinizáció hatásait. A Hidrológiai Közlöny 2024. évi 3. száma közöl egy tanulmányt a Balaton vizének kémiai viszonyainak változásairól, mely az elmúlt 130 évet foglalja magába. A tanulmány kimutatja, hogy a 19. század végétől a 20. század közepéig a tó vizének sótartalma nem változott, viszont az elmúlt nagyjából 50 évben tartós növekedés indult meg, mely napjainkban is tart. A Balatont vizsgálva a víz sótartalma 450 mg/l értékről napjainkra 620-690 mg/l körülire nőtt.

Amíg régebben a Balaton édesvizű tónak szímított, most már édes-sós átmeneti vizű, viszont ez még mindig nem éri el a tengerek sótartalmát. Érdekességképp néhány adat arról, hogy az élővizek sótartalma valójában milyen széles tartományban helyezkedik el: a Szent Anna-tóban a sótartalom csak 10 mg/l, a Fertő-tóban 1500-2000 mg/l, a Velencei-tóban 3000 mg/l, viszont a tengerekben már 35000 mg/l körüli.

A Balaton vizének összetételét alapvetően 8 fő ion határozza meg, ezek közül csak a kalcium-ion koncentrációja nem nőtt, ennek oka az, hogy a magyar tengerben jelentős mértékű a mészkőkiválás. Ugyanakkor a sótartalom növekedésére a klímaváltozás is hatással van. Az ezredfordulót követően napjainkig kilenc alkalommal fordult elő az, hogy a tó éves vízmérlege negatív lett. Ez azt jelenti, hogy a párolgás mértéke nagyobb volt, mint a csapadék és a hozzáfolyás együttesen. Emiatt növekedett a víz tartózkodási ideje a tóban, ez pedig az oldott sók töménységének növekedését eredményezte.