Nagy István és Áder János is ott lesz az idei Agrárszektor konferencián!
Az idén először 3 napos konferencián előad többek között Bige László, Gyuricza Csaba, Éder Tamás, Feldman Zsolt, Jakab István, Harsányi Zsolt, Makai Szabolcs, Szabó Levente, Kulik Zoltán, Hollósi Dávid és még sokan mások...
Ne maradjon le az év egyik legjelentősebb agrárszakmai eseményéről!
Egy-egy aszályos év amellett, hogy visszaveti az erdő adott évi növekedését, egyben ellenállóvá is teheti azt a jövőbeni szárazabb viszonyokkal szemben. Ha azonban az aszályos, és a forró esztendők egymást követik, akkor annak már hosszabb távon is jelentős negatív hatása lehet. Amennyiben pedig a környezeti stresszhatások kumulálódnak, gyengül az erdők megújuló képessége, nő a kártevők és betegségek által okozott károk gyakorisága és erélye. Mindez hozzájárul az erdők egészségi állapotának romlásához, és végső soron egyértelműen növeli az erdőpusztulás kockázatát.
Dél- és Közép-Európában, így Magyarországon is a - klímaváltozás miatti - hőmérséklet növekedés, és az egyre gyakoribbá váló kumulatív hatás sokkal erőteljesebben érezhető, mint Európa többi részén.
Ezt alátámasztják az elmúlt évek távérzékelési adatai is, melyek közül az úgynevezett NDVI-index a regionális különbségek kimutatására is alkalmas. Az index értékei és az időjárási adatok összevetéséből jól kivehető, hogy a túlzott erdőpusztulás (vagyis a hosszú távú mortalitási trendet meghaladó lombkoronapusztulás) és az egészségi állapotromlás Európa szerte szignifikánsan összefügg a szárazsággal.
Az európai, köztük a magyarországi erdők romló egészségi állapotát támasztják alá az ICP Forest adatai is. Eszerint az elmúlt 30 évben csaknem duplájára nőtt a vizsgálatba vont lombos faállományokban a levélveszteség mértéke, de a fenyőerdők is romló tendenciát mutatnak. Ezzel párhuzamosan a hazai, nagyterületű egészségi állapot vizsgálat alapján a kétezres évek elejéhez képest a lombvesztést nem mutató, tünetmentes faállományok aránya mintegy harmadára esett vissza.
A távérzékelés a földi megfigyeléssel kiegészülve kimutatja azt is, hogy a magasabb hőmérséklet csapadékhiánnyal párosulva befolyással van a vegetációs ciklusra. Ennek következtében a fák korábban fakadnak és virágoznak, de hamarabb kezdik elhullajtani leveleiket is, hogy csökkentsék a vízveszteséget: rövidül a vegetációs ciklus. A fák fotoszintézise lelassul, növekedésük visszaesik, kevesebb biomasszát termelnek. Ez egyben azt is jelenti, hogy erdeink egyértelműen kevesebb szén-dioxidot kötnek meg, ami miatt - a folyamat tartóssága esetén - hosszú távon a szénmegkötő képességük is mérséklődik.
Magyarországon az éves csapadék mennyiségében a XX. század elejétől tekintve enyhe csökkenés, az elmúlt évtizedekben azonban növekedés figyelhető meg. A hőmérséklet ugyanakkor mindkét időintervallumban folyamatosan növekvő tendenciát mutat.
A tavaly év végi és a téli, tavaszi csapadékmennyiség jellemzően az ország egészében kedvező feltételeket teremtett az erdőknek. Az őszi, tavaszi ültetésű első kivitelek a kedvező körülmények között jól indultak. Azonban a nyár közepétől datálható aszályos időszak, a korábbi évek additív hatásaival együtt egyes erdészeti tájakban már komoly károkat is okozott.
Nemcsak Magyarországon, globálisan és Európában is 2024 nyara lett a legmelegebb a mérések kezdete óta. A nyári középhőmérséklet 2,7 fokkal haladta meg az 1991-2020-es átlagot, ami 0,76 fokkal volt melegebb az eddigi legforróbb 2022-es nyártól. Ehhez társult az alacsony nyári csapadékösszeg, ami jelentősen elmaradt a normálistól: az országos átlag mindössze 130,1 milliméter volt, a szokásos mennyiség 64%-a. Júniusban még az átlagosnál több csapadék esett, de júliusban és augusztusban a csapadék 69%-kal, illetve 58%-kal volt kevesebb a megszokottnál.
Az Agrárkamara Erdészeti Szakértői Hálózata, kihasználva a kamara országos lefedettségét, állami és magán erdőgazdálkodók, szakirányítók bevonásával igyekezett felmérni az erdők állapotát. E felmérés nem tekinthető reprezentatívnak, de a visszajelzések, a szakmai interjúk, és a megküldött adatok konzisztenciája miatt kellően megalapozott. Általában elmondható, hogy erdeink ott (nyugati országrész, középhegységek), ahol valamivel több csapadék esett a vegetációs időszakban, és a talajok képesek voltak a csapadékot hatékonyabban eltárolni, vagy nagyobb folyók közelsége miatt többletvízforrás állt rendelkezésre, jobban átvészelték a nyarat. Itt is jelentkeztek ugyan károk, de valamivel kisebb mértékben.
2024-ben az aszály leginkább az első kiviteleket és a folyamatban lévő fiatal erdősítéseket, telepítéseket érintette. Esetükben egyértelmű pótlási kötelezettséget maga után vonó mennyiségi és minőségi kárról egyaránt lehet beszélni. Az érintett terület régiónként eltérő, de jelentősnek mondható.
A természetes felújítások - az idős állományok védelme alatt - kevésbé károsodtak, nagyobb mennyiségi kár nem keletkezett bennük. Jól meg lehetett figyelni viszont az erdősítési technológia miatti különbözőségek hatását. Gyengébb talajokon a teljes talajelőkészítés, a nagyobb ültetési mélység egyértelmű előnyt jelentett. A mennyiségi kár mellett a minőségi kár gyakran nem olyan látványos még egy fiatal erdőben sem. Viszont a csemeték lassabb fejlődése miatt ezek az állományok kevésbé záródottak, így többször kellett ápolni őket, mint átlagos években. Ez természetesen megnövelte az ápolási költségeket az erdőgazdálkodók számára.
Az idősebb tölgy állományok a folyamatosan jelen lévő csipkéspoloska károsítása mellett jelentkező idei szárazságot már nehezen viselték, amit az augusztus végi, szeptemberi - gyakran teljes - lombszáradás is jelzett. A középkorú tölgyesek valamivel jobban vészelték át az idei nyarat. A bükk sok helyütt már szeptemberben teljesen ledobta a leveleit. Az ország több helyén az idős nemes nyárfa állományok kiszáradtak. A száradás érintette a kőris állományokat is. Mindez jelentős és nem tervezett felújítási kötelezettséget, ezáltal többletköltséget keletkeztetett. A fenyőállományok egészségi állapotromlási trendje idén is folytatódott. Az idős erdők pusztulása miatt az erdőgazdálkodók nagyon várják az erdőszerkezet átalakítási pályázat megjelenését.
Amire egy ilyen felmérés egyáltalán nem ad lehetőséget, az a nyilvánvalóan fennálló növedékkiesés mértékének becslése. Azt még úgy, ahogy lehet érzékelni, hogy ha egy erdősítés 3 év helyett csak 4-5 év alatt záródik, többlet ápolási igényt von maga után. De, hogy egy közép- vagy időskorú erdőben mennyi a növekedésbéli elmaradás, az csak komolyabb vizsgálódással számszerűsíthető.
Érdemes belegondolni, hogy ha egy aszályos időszak miatt az Országos Erdőállomány Adattár potenciális 13 millió köbméteres éves folyónövedékének - egy optimistább forgatókönyv szerint - csak a 10%-a kiesik, az tűzifa áron számítva 40 milliárd forint veszteséget okoz az ágazatnak.
A hazai erdőket sújtó említett negatív jelenségek, tehát a romló klimatikus viszonyok, a kedvezőtlen időjárású évek kumulatív hatása, az ennek következtében kialakuló mennyiségi és minőségi egészségi állapotromlás, és a csökkenő növekedési intenzitás egyrészt - előre nem tervezhető - többletköltséget, másrészt bevételcsökkenést okoz az erdőgazdálkodóknak. Az így keletkező „gazdálkodási mínusz” kompenzálására - különösen a magánszektorban - jelenleg nem áll rendelkezésre megfelelő eszköztár. A meglévő, például a KAP erdészeti támogatásai között szereplő támogatási lehetőségek is csak részleges megoldást kínálnak.