Egyébiránt maga a valóság sem kevésbé izgalmas, mint az elme játéka. A limnológiai (A limnológia szó a görög limné = tó, tavacska, láp és a logos = érv, szabály, gondolkodás, beszéd stb. szó összevonásából ered. Jelentése: olyan tudomány, amely az édesvizekkel mint komplex - fizikai, kémiai és biológiai komponensek kölcsönhatása által létrejövő - rendszerekkel foglalkozik. A limnológia művelője a limnológus.) szakszóval dendrotelmának (az ógörög dendro, mint fa, és a tavacska jelentésű telma kifejezésből eredeztetett) nevezett aprócska vízállások fákhoz kötődő időszakosan összegyűlő, esővíz alkotta víztestek. A bekorhadt tőüregekben összegyűlő esővíz igen sokáig a fa odvában marad, egyedi mikroklímával rendelkező élőhelyeket kialakítva.

Sokan leggyakrabban a sarjerdőkben találkozhatnak velük. Miután véghasználatot követően hagyják a sarjakat tuskókból és gyökerekből kinőni, így idővel a megvastagodó új törzs mellett a régi csonkja belülről kifelé korhad, létrehozva az esővíz megtartásához szükséges üreget.

A véghasználat vágásos vagy átmeneti üzemmódban kezelt erdőben végrehajtott fakitermelés, amelynek következtében erdőfelújítási kötelezettség keletkezik ezt az erdőfelújítást többféleképpen kivitelezhetik. Az egyik a már fentebb említett sarjaztatás. A 2017 óta zajló Life4Oak Forests projekt során olyan tündérkutakat is találtak, amelyek vízutánpótlását nem kizárólag a csapadék biztosítja, előfordul ugyanis, hogy a bekorhadt tőüreg kapcsolatban marad az élő törzzsel, ilyenkor pedig a gyökerek által felszívott vízből a dendrotelmába is jut utánpótlás.

A dendrotelmák vizében sokrétű és kifejezetten jellegzetes élőlényközösségek alakulnak ki. A szakemberek 18 európai gerinctelen fajt tartanak számon tündérkút-specialista fajként. Van olyan moha, az Anacamptodon splachnoides, amely csak ezekben a dendrotelmákban fordul elő. Mindezek mellett a gerinces fajok számára is fontosak lehetnek ezek a mikro-élőhelyek, elsősorban mint ivóvízforrások. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy kameracsapdával Zagyva Gergő, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa, például egy általunk vizsgált bujáki tündérkútnál egyebek mellett vadmacskát, rókát és meggyvágót is lencsevégre kapott. Nagyon különleges, szigetszerű ökoszisztémák jönnek így létre, ezért ezek az élőhelyek különösen érdekesek a metapopulációkat kutató szakemberek és a taxonómusok számára is.

Általánosságban habitat-fának (=biotópfa, élőhelyfa) nevezzük azokat az élő vagy elhalt faegyedeket, amik környezetükben lévő társaikhoz képest minőségileg és mennyiségileg is több mikroélőhelyet biztosítanak különböző élőlény-csoportok számára, ezzel megteremtve egy magasabb szintű lokális biodiverzitás feltételeit. A habitat-fa gyakran a faállomány nagyobb méretű faegyede, amely hosszabb távon képes biztosítani a rajta lévő mikroélőhelyek (odvak, korhadó törzsrészek, taplógombák, leváló kéregtáblák, száradó vastag koronaágak stb.) sokféleségét, illetve továbbiak folyamatos kialakulását. Jellemző lehet a habitat-fákra a szabálytalan felépítés és növekedés, villásodás, sarjhajtások jelenléte, böhöncös ágrendszer

- olvasható az Erdészeti Lapok tematikus különszámában a Habitat-fák és holtfa az erdőben című fejezetben.

Számos esetben egy átlagos méretű faegyed is habitat-faként kezelendő, ha rendelkezik egy-egy különleges, lassabban kialakuló vagy veszélyeztetett fajok számára fontos életfeltételt biztosító mikroélőhellyel (pl. nagy törzsodú). A mikrohabitatokat hordozó ritka elegyfák is megőrzendő habitat-fák. A habitat-fa az erdőnek mind a felső, mind az alsó koronaszintjéből kikerülhet, és lehet a főfafajhoz tartozó faegyed vagy bármilyen elegyfa. Jellemzően a faállomány gazdaságilag kevésbé értékesnek tartott faegyede

- tudtuk meg az úgynevezett élőhelyfákról, melyek magukban foglalják a dendrotelmákkal rendelkező faegyedeket is.

A habitat-fák legidősebb és legnagyobb méretű (változatos mikroélőhelyekben általában kiemelkedően gazdag) egyedeit „famatuzsálemeknek” vagy „veterán fáknak” is szokás nevezni (ezekről később külön is szólunk). A habitat-fákhoz kötődő legfontosabb mikroélőhelyeket a következő oldalon látható ábrán mutatjuk be, illetve néhányat fényképekkel is illusztrálunk. A habitat-fák pusztulását, elkorhadását követően pótlásukról is gondoskodni kell, és miután kialakulásukhoz általában hosszabb időre van szükség, érdemes még fiatalabb korukban kiválasztani azokat a faegyedeket, amik a jövőben habitat-faként jöhetnek számításba. Ezeket nevezzük habitat-fa jelölteknek. A habitat-fa jelölt a faállomány azon faegyede, amely különleges habitusánál fogva (nagyobb méretű fa és/vagy tuskósarj, illetve rendellenes növekedésű egyed, ritka elegyfa stb.), illetve valamilyen korábbi ö zikai sérülés vagy biotikus kár miatt, belátható időn belül alkalmas lesz habitat-fának.