A kelatizált tápanyag egy olyan speciális tápanyagforma, amelyben a mikroelemeket egy nagyobb, kelátképző molekula veszi körül és stabilizálja. A „kelát” szó görög eredetű, jelentése „rákolló”, ami jól szemlélteti a folyamatot: a kelátképző anyag úgy öleli körbe a mikroelemeket, hogy azok ne veszítsék el biológiai hozzáférhetőségüket.

A hagyományos műtrágyáktól abban tér el, hogy megakadályozza a mikroelemek talajban történő lekötődését.

Ha egy mikroelem szabadon van jelen a talajban, könnyen reakcióba léphet a talajkolloidokkal, így a növények számára nehezen felvehetővé válik. A kelatizáció ezt a problémát oldja meg azzal, hogy a mikroelemeket egy stabil formában tartja, amelyből a növények hatékonyabban tudják őket hasznosítani.

Kritikus pontok a kukoricatermesztésben: ezekre nem árt odafigyelni

A kukoricát úgy ismerjük, mint foszfor-, kalcium- és magnéziumigényes növény, ugyanakkor a cink, a bór, a kén és a nitrogén is kiemelt szerepet játszik a fejlődésben.

Ez a technológia mind talajon keresztüli, mind levélen keresztüli tápanyag-utánpótlás esetén fontos szerepet játszik, elsősorban a mikroelemek vonatkozásában. A talajalapú felhasználásnál a kelatizált formában lévő mikroelemek nem kötődnek le a talajban, így a növények könnyebben hozzáférnek hozzájuk. Levélen keresztüli alkalmazás esetén pedig segíti a hatékonyabb felszívódást és beépülést. Az elmúlt évtizedekben a mezőgazdaságban jelentősen visszaszorult a szerves trágyázás, amely korábban alapvető szerepet játszott a talajok tápanyagellátásának fenntartásában. Régen a gazdák rendszeresen visszapótolták a talajból kivont tápanyagokat, de manapság egyre kevesebb szerves anyagot juttatunk vissza, miközben folyamatosan kivesszük belőle azokat az elemeket, amelyek nélkülözhetetlenek a növények számára.

Ezzel párhuzamosan az intenzív mezőgazdaság térhódításával a terméshozamok drasztikusan megnőttek az elmúlt 50–100 évben. Ez tovább fokozta a talaj tápanyagkészletének csökkenését, és ma már számos mikrotápelemből jelentős hiány mutatkozik a talajvizsgálatok alapján. Az egyik leggyakoribb hiány a cink, amely országos szinten jellemző, de gyakran találkozunk mangán- és rézhiánnyal is.

- mutatott rá Gyói Gábor, a FitoHorm Kft. területi képviselője. Hozzátette, hogy a mikrotápelemek pótlása kulcsfontosságú a megfelelő növényi fejlődés érdekében. Az egyik megoldás olyan szilárd trágyák alkalmazása, amelyek tartalmaznak mikroelemeket, és ezek ideális esetben kelatizált formában vannak jelen, hogy a növények könnyebben felvehessék őket. Azonban, ha a talaj kémhatása vagy egyéb tényezők akadályozzák a gyökéren keresztüli tápanyagfelvételt, akkor levéltrágyázásra van szükség.

Ebben a folyamatban fontos szerepet játszik a megfelelő tápanyag-formulázás. Amikor egy mezo- vagy mikrotápelemet kijuttatunk a növények számára, akkor azt olyan formában kell biztosítani, hogy a lehető leghatékonyabban fel tudják venni és hasznosítani.

- magyarázta a szakértő.

Optimális tápanyagfelvétel

Nem minden mikrotápelemet lehet kelatizálni – például a bór esetében ez az eljárás nem alkalmazható –, ugyanakkor kulcsfontosságú, hogy a növény számára a legoptimálisabb formában biztosítsuk a tápanyagot, ezért a bór esetében egy másik kémiai megoldást; úgynevezett komplex képzőt használunk. A cél az, hogy a növény a lehető legkevesebb energiát fordítsa a tápanyag felvételére, az könnyen bejusson a növénybe, így hatékonyabban tudja azt hasznosítani.

- hívta fel a figyelmet Gyói Gábor.

A kelatizálás további előnye, hogy a tápelemek aktív iontulajdonságait elfedi egy nagyobb molekulával. Ennek hiányában a mikrotápelemek könnyen reakcióba léphetnek más anyagokkal a permetkeverékben. A szakértő elmondta, hogy ez különösen fontos, mivel a modern növényvédő szerek nem egyetlen molekulából állnak, hanem számos különböző hatóanyagot tartalmaznak. Ha a tápelemek nincsenek megfelelően "beburkolva", akkor ezek a növényvédő szerek és a tápelemek kölcsönhatásba léphetnek egymással a tankkeverékben, ami csökkentheti mindkét anyag hatékonyságát.

Tehát a kelatizáció egyik elsődleges gyakorlati előnye, hogy segít elkerülni az ilyen nem kívánt reakciókat, biztosítva, hogy a tankkeverék összetevői kompatibilisek maradjanak. Ez nemcsak a növény számára előnyös, hanem a növényvédelmi és tápanyagpótlási folyamatokat is hatékonyabbá teszi.

Valódi csodaszer, amivel a telet is túlélik a zöldségek: sokan már ezt használják

Alig fogyasztanak, de sokat segítenek a modern növénylámpák az ideiglenesen a lakásban tartózkodó kerti fajok gondozásában.

Tápelemek bejutásának növelése

A növények tápanyagfelvétele során a levélfelület kulcsszerepet játszik, hiszen a mikrotápelemek főként a gázcserenyílásokon és az epidermiszen (a növény bőrfelületén) keresztül jutnak be. A növények felületére kipermetezett elemek bizonyos formái nem képesek bejutni a növényekbe, azok nagy koncentrációban a levélfelületen maradhatnak. Erre jó példa lehet a réz vagy a kén használata, - amelyek például rézoxiklorid, rézhidroxid, illetve elemi kén formában - gyakran használt növényvédő szerek. Ezek kontakt hatású készítmények, vagyis a növény felszínén maradnak, így nem is vesznek részt a táplálásban. Felhasználásuk célja a növényvédelem, nem pedig a növénytáplálás!

A kelátképzés egyik fontos előnye, hogy segíti a tápelemek bejutását a növénybe. Bár a kelátképzés során a molekulaméret megnő, ez mégsem akadályozza a bejutást, mert a kelátképzők „becsomagolják” a tápelemet, minimalizálják azok reakcióképességét, ezáltal a növény könnyebben fel tudja azt venni, immár tápanyag formájában.

- magyarázta Gói Gábor. Folytatta, hogy a megfelelő kelátképzés akár 3-5-szörösére is növelheti egy adott tápelem bejutását a növénybe a hagyományos szulfátformákhoz képest. Például egy sima oldott szulfát esetében a levélen keresztüli felvehetőség mindössze 10% alatti, míg egy megfelelően formulázott, kelatizált tápelem esetében ez akár 80%-ot is elérhet.

Ez a fejlesztési folyamat nemcsak kémiai, hanem növénybiológiai kihívás is, mivel figyelembe kell venni, hogy mekkora a növényben az a rés, ahol a tápelem áthatolhat, és milyen formában tudja a növény legjobban hasznosítani. Az ilyen formulázott levéltrágyák előállítása összetett és költséges folyamat, hiszen a hatékonyság mellett biztosítani kell, hogy az oldat stabil maradjon, ne perzselje a növényt, és könnyen kijuttatható legyen.

Összességében a kelátképzés vagy egyéb megfelelő formulázás nélkül egy tápelem hiába oldható vízben, nem biztos, hogy be is jut a növénybe, így kevésbé hatékonyan hasznosul. Ezért az ilyen speciális levéltrágyák jóval hatékonyabbak a hagyományos oldatoknál.

Természetazonos kelátképzők előnyei

Miután a tápelem sikeresen bejutott a növénybe, egy további fontos szempont az, hogy a kelátképző lebomlása során ne keletkezzenek toxikus vagy káros anyagok sem a növény, sem a később azt elfogyasztó emberek és állatok számára. Gyói Gábor elmondta, hogy

Nem minden kelátképző egyforma – egyes ipari melléktermékekből származó kelátképzők jól működnek a tankkeverékekben, hatékonyan ''becsomagolják” a tápelemet, de nagyobb mennyiségben a növényben akár már toxikusak lehetnek. Ezért érdemes olyan természetazonos kelátképzőt alkalmazni, amely olyan vegyületekre bomlik, amelyek maguk is tápanyagként szolgálnak a növény számára.

A folyamat akkor tekinthető igazán sikeresnek, amikor a kelátképző megfelelően ellátta a feladatát, lebomlott anélkül, hogy káros hatást gyakorolt volna, és közben mind a kelátképző bomlástermékei, mind a bejuttatott mikrotápelemek hozzájárulnak a növény fejlődéséhez.

Ez az optimális növénytáplálás kulcsa.

Tuti módszer a talajjavítók helyett: egyre többen használják ezt a kertben

A talaj világnapján idén a komposztálás jelentőségére hívja fel a figyelmet az ÖMKi.

Fontos a megfelelő időzítés

Általánosságban a mikrotápelemek minden növény esetében alkalmazhatók, azonban a kijuttatás időpontja kulcsfontosságú. Különösen olyan növények esetében, amelyek vastag viaszréteggel védekeznek a külső stresszhatások – például napsütés, szárazság vagy kártevők – ellen, mint a hagyma vagy a borsó, a megfelelő időzítés kiemelt szerepet kap. Ahogy arra a szakértő is kitért:

Ezeknél a növényeknél érdemes a levélen keresztüli tápanyagpótlást olyan időszakra időzíteni, amikor a viaszréteg még nem túl vastag, mivel ez a réteg nemcsak a külső hatások ellen nyújt védelmet, hanem a tápanyagok bejutását is akadályozhatja.

Ezen túlmenően a növény fejlődési állapota (fenológiai fázisa) is meghatározza a tápanyagfelvétel és -hasznosítás hatékonyságát. Gyakorlati példák a megfelelő időzítésre:

• Bórpótlás: A bór kiemelten fontos a virágszervek és generatív folyamatok támogatásában. Ha túl korán juttatjuk ki, nem lesz hatékony, ha pedig túl későn, már nem tudja megfelelően segíteni a virágzást. Optimális időzítés: virágzás előtt 1-2 héttel.
• Rézpótlás búzánál: A réz különösen fontos a búza fejlődésében, de hatékonysága a fejlődési szakasztól függ. A legjobb eredményeket korai kijuttatással érhetjük el, akár már az őszi vetés évében, vagy egy nagyon korai fejlődési fázisban. Későbbi időpontokban a réz hasznosulása és szerepe már kevésbé jelentős.

A levélen keresztüli táplálás egyik nagy előnye, hogy célzottan, a növény igényeihez igazítva juttathatjuk ki a tápanyagokat, oda és akkor, amikor arra valóban szükség van. Ezért a megfelelő időpont kiválasztása kulcsfontosságú a hatékonyság szempontjából.

A mikroelemek fontossága a fenntartható mezőgazdaságban

A növények mikroelemekkel való táplálása nemcsak a növények, hanem az emberek egészsége szempontjából is fontos. Számos betegség összefüggésbe hozható a mikroelem-hiányokkal, és a mikroelemek megfelelő pótlása segíthet abban, hogy a növények, mint a búza, alma vagy zöldségek, megfelelő beltartalmi értéket kínáljanak az emberek számára.

Az elmúlt évtizedekben a növényi hozamok jelentős növekedésével egyidejűleg a beltartalmi értékek csökkentek. Az ipari termelés előrehaladtával a növények gyakran nagy hozamúak, de alacsonyabb mikroelem- és vitamintartalommal rendelkeznek, mint egy száz évvel ezelőtti, kisebb termésű változat. Ezért a mikroelemek pótlása elengedhetetlen, hogy a mai, magas hozamú fajták is megfelelő tápanyagértékkel rendelkezzenek, és hozzájáruljanak az egészséges táplálkozáshoz.

- osztotta meg gondolatait a FitoHorm Kft. képviselője.  A modern társadalomban, ahol ipari ételek dominálnak, a táplálékkiegészítők piacának növekedése mutatja, hogy az emberek nem tudják kellő mennyiségben biztosítani a szükséges mikroelemeket a napi táplálkozásukkal. Ha a növénytermesztés során megfelelő mikroelemeket alkalmazunk, akkor azok nemcsak a növények fejlődését segítik, hanem a humán egészséget is támogatják.

A Liebig-dézsa modell példáján keresztül jól illusztrálható, hogy ha egy termelési rendszerben egy mikroelem, amely csak kis mennyiségben szükséges, hiányzik vagy nem elégséges, akkor az egész rendszer teljes hatékonyságát befolyásolja. Egy-egy hiányzó mikroelem, mint például a bór vagy a réz, korlátozhatja a többi tápanyag felvételét és a növények összes beltartalmi értékét.

- magyarázta Gyói Gábor. A mikroelemek és kelátképzők alkalmazása kulcsfontosságú a fenntartható mezőgazdaságban és az egészséges táplálkozásban. A megfelelően kiválasztott kelátképzők nemcsak a növények tápanyagfelvételét segítik, hanem hozzájárulnak a humán egészséghez is. Az ipari növénytermesztés során figyelni kell arra, hogy a hozam növekedése ne a beltartalmi értékek rovására menjen, és hogy a növények megfelelő mikroelem-tartalmúak legyenek, hogy támogassák a fenntartható fejlődést és az egészséges táplálkozást.