Az Agrárszektor eheti szektorkörképében az RAGT, Nagy Zoltán, a Gabonakutató nemesítési programvezetője, valamint Tóth Tamás, a Syngenta Duna régiójának vetőmag marketingvezetője beszél arról, hogy mik az idei várakozások a napraforgó kapcsán, továbbá melyek azok a szempontok, amelyek leginkább befolyásolják a napraforgó nemesítését és termesztését.  

RAGT: Az új technológia lényege a valódi rugalmasság

Az Agrárszektor szektorkörképében az RAGT arról beszélt, hogy a napraforgó hazai termesztésének fejlődése szoros összefüggésben állt a gyomirtási technológiák folyamatos megújulásával. Mint mondták, a 2000-es évek elejéig a napraforgó gyomirtása erősen korlátozott volt, a rendelkezésre álló hatóanyagok szűk köre és szelektivitási problémái jelentős termesztéstechnológiai kockázatot jelentettek, ami visszafogta a napraforgó vetésterületének bővülését és a termesztés biztonságát. Hozzátették: ebben a környezetben 2005-ben mérföldkőnek számított egy olyan technológia bevezetése, amely elsőként tette lehetővé az imidazolinon hatóanyagokra toleráns napraforgóhibridek termesztését.

A rendszer alapvetően megváltoztatta a gyomirtási gyakorlatot, hiszen hatékony megoldást kínált a nehezen irtható kétszikű és egyszikű gyomok ellen, jelentősen javítva a termésbiztonságot és a termesztés jövedelmezőségét.

Ezt követően, a 2000-es évek közepétől újabb technológiai előrelépést jelentett a tribenuron-metil toleráns hibridek megjelenése. Ez a megoldás elsősorban a posztemergens gyomirtás rugalmasságát növelte, alternatívát kínálva azokban a termesztési rendszerekben, ahol a korábbi technológia alkalmazása korlátozott volt, vagy ahol speciális gyomösszetétel indokolta az eltérő hatóanyag-használatot. 

Már itt tartunk? Tényleg tönkremegy az a gazda, aki nem változtat?

A klímaváltozás alkalmazkodásra, a korábbi bevett módszerek minél gyorsabb újragondolására kényszeríti a magyar mezőgazdaságot.

Amint az RAGT az Agrárszektornak elmondta, a fejlődés következő állomását egy továbbfejlesztett technológia 2015-től történő elterjedése jelentette, amely a korábbi rendszerekhez képest magasabb herbicidtoleranciát, szélesebb hatásspektrumot és nagyobb alkalmazásbiztonságot kínált.

Ez tovább erősítette a napraforgó pozícióját a vetésforgókban, és hozzájárult a kultúra stabil, nagy területen történő termesztéséhez Magyarországon.

A következő jelentős előrelépést ismét egy új rendszer bevezetése hozta el 2024-ben, amely új perspektívát nyitott a napraforgó gyomirtásának és termesztésbiztonságának további fejlesztésében. Amint az RAGT kiemelte, az új technológia lényege a valódi rugalmasság. A rendszerbe illeszkedő korai érésű, linolsavas hibrid tehát egy igazi szemléletváltást jelent, amely a termelők kezébe adja a döntést a gyomirtási technológia megválasztásában. Hozzátették: a hibrid kettős ellenállósággal rendelkezik az ALS-gátló herbicidekkel szemben, így imazamox- és tribenuron-metil alapú készítményekkel egyaránt kezelhető, kompromisszumok nélkül.

Nagy Zoltán (Gabonakutató): Folyamatos a versenyfutás 

Eheti szektorkörképünkben Nagy Zoltán, a Gabonakutató nemesítési programvezetője arról beszélt, hogy a napraforgó esetében jelenleg a legfontosabb nemesítési irány a kórtani tulajdonságok javítása. A napraforgónak ugyanis rengeteg "ellensége" van a gombák, baktériumok és a növények között is, ami miatt folyamatos a versenyfutás. A növekvő vetésterület és az ideális vetésforgó elmaradása miatt ráadásul még inkább felértékelődik a kórtani ellenállóság. Hozzátette: kollégáival főként a magasfokú peronoszpóra (M9) és szádor elleni rezisztenciára (A-G+) helyezik a hangsúlyt.

Ezenkívül a klímaváltozás miatt nagy hangsúlyt fektetünk az aszálytűrésre is. És bár a napraforgó jobban bírja a csapadékhiányt, mint a kukorica, a fajták között jelentős különbség van. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül ezt a tulajdonságot sem.

Nagy Zoltán az Agrárszektornak arról is beszélt, hogy a Gabonakutatóban molekuláris genetikai kutatások is zajlanak, amelyek gyorsítják a nemesítési folyamatot.

Az ún. markerezés segítségével már vetés előtt ki tudjuk válogatni azokat a növényeket, amelyek mind kórtani, mind szárazságtűrés szempontjából megfelelő tulajdonsággal rendelkeznek. Ezen a téren a hangsúlyt a peronoszpórára, a diaportés szárfoltosságra, a fómás szárfoltosságra és a fehérpenészes rothadásra (Sclerotinia) helyezzük.

Nagy Zoltán hozzátette: ezek a kutatások végső soron a termelő versenyképességét növelik. A Gabonakutató eredményei révén ugyanis a termelők olyan vetőmagot, olyan hibridet kapnak, amelyek bírják a magyarországi specifikus környezeti stresszt – például a forró nyarakat –, ellenállnak a helyi kórokozó-rasszoknak, továbbá magas olajtartalommal és stabil hozamokkal maximalizálják a profitot.

Rég voltak ilyen nehéz helyzetben a gazdák: mi lesz az idei vetésekkel?

Az időjárás szélsőségei, az elmúlt évek tapasztalatai és a piaci árak együtt határozzák meg, hogy a gazdák milyen növények mellett köteleződnek el.

Tóth Tamás (Syngenta): A napraforgó tűnik a legstabilabb növénynek

A Syngenta Duna régiójának vetőmag marketingvezetője, Tóth Tamás az Agrárszektornak arról beszélt, hogy jövedelmezőség szempontjából a hagyományos szántóföldi kultúrák között továbbra is a napraforgó tűnik a legstabilabb növénynek. Mint mondta, a termény ára stabilan jónak mondható, megfelelő hibridválasztással és agrotechnikával pedig aszályos körülmények között is rentábilis módon termeszthető. Ehhez az is hozzájárul, hogy a napraforgó egy mélyen gyökerező kultúra, így alapvetően jól bírja az aszályt, de mindent persze ez a növény sem tűr el.  

Ezek miatt az idei év nagy kérdése meglátása szerint az, hogy a kultúra magyarországi vetésterülete vajon megelőzi-e a kukoricáét?

Folytatódik az átrendeződés a magyar földeken: több kudarc már nem fér bele

Hullámvasúton a magyar szántóföldi növénytermesztés, egyre keményebb döntéseket kell meghozni a gazdáknak.

Tóth Tamás az Agrárszektornak arról is beszélt, hogy idén feltűnően nagy igény mutatkozik a magas olajsavas napraforgó hibridekre, amit jelentősen támogat az árprémium.

Ha figyelembe vesszük, hogy a termésversenyben és a kísérleteinkben a HO hibridek teljesítménye legalább a hagyomásnyos linolsavas hibridek szintjén van, sőt több esetben meg is előzi azokat, akkor érthető a termelők ilyen irányú döntése. Magyarország ráadásul jelentős feldolgozókapacitásokkal rendelkezik és a régióban a legstabilabb HO termesztő ország, ebben mindenképpen a szomszédaink előtt járunk. Fontos ugyanakkor azt is kiemelni, hogy a napraforgó esetében sem szabad megszokásból gazdálkodni. Érdemes tehát tájékozódni, hogy az adott terület adottságaihoz melyik hibrid illik a legjobban és milyen agrotechnikát alkalmazzunk.