Az elmúlt időszakban az állati vírusok és betegségek nagy figyelmet kaptak a sajtó és a döntéshozók részéről. De mi a helyzet a növényi vírusokkal? Ezek mekkora fenyegetést jelentenek akár a kertészeti, akár a gyümölcstermesztési ágazatban?
A növényi vírusok jellemzően csak akkor kapnak nagyobb sajtóvisszhangot, ha hirtelen tűnnek fel az országban, vagy nagyon jelentős gazdasági kárt okoznak. Fontos, hogy szinte mindegyik Magyarországon termelt zöldség- és gyümölcsfajnak van vírusa, kórokozója, sőt, a legtöbb esetben egy-egy növényfajnak akár több károsítója is akad. A termesztett növényfajoknál vannak olyan vírusok, amelyek akár 50-100%-os gazdasági kárt is okozhatnak. Ilyenek nálunk is vannak, és sajnos egyre többször előfordulnak. Szerencsére a legtöbbjük ellen létezik rezisztencia és ellenálló fajta, így ha a termelők ilyet választanak, az nagymértékben javítja a termelés biztonságát.
Az állatbetegségek a megjelenésüktől kezdve folyamatosan benne vannak a hírekben, a növényi betegségek viszont jóval kevesebb reflektorfényt kapnak. Mi okozza ezt a látenciát? Mi kell ahhoz, hogy egy növényi betegség is a fókuszba kerüljön?
Egy kicsit messzebbről kezdeném, hogy megértsük a növényi vírusok kérdését: az állati és a növényi vírusok között az egyik legszembetűnőbb különbség, hogy amíg az állati vírusok sok esetben az embert is meg tudják fertőzni - és ezért is övezi őket nagyobb figyelem -, addig a növényi vírusokra ez nem jellemző. Tehát egy vírussal fertőzött növény termését el lehet fogyasztani, semmi bajuk nem lesz tőle. Azoknál a növényeknél, amelyeknek a termését fogyasztjuk, a legtöbb esetben a termésen is látszik a vírus nyoma. Például foltos, vagy megpuhult a termés, vagy nem egyformán színeződött meg, esetleg nem ért be a termés, és az íze sem olyan, mint egy teljesen egészséges zöldségnek vagy gyümölcsnek. Ezért ha vírust látunk a termésen, akkor az eladhatatlan, tehát azt nem is tudjuk az áruházláncok polcaira elvinni, hiszen az egyből látszódik. A növényi vírusok legtöbbje hatással van a növény fejlődésére, hiszen ha ilyen vírus éri, akkor lényegesen kisebb a hozama, és a minősége sem jó.
A növényi vírusok jellemzően akkor kerülnek fókuszba, ahogy az előbb is említettem, ha jelentősen nagy kárt okoznak. Olyankor karanténintézkedések is szükségesek: zárolják az állományt és a bevizsgálás után azt meg is kell semmisíteni.
Ilyen nagymértékű vírusfertőzés volt a 2018-ban megjelent a Jordán-vírus, más néven a paradicsom barna termésráncosodás vírusa (ToBRFV). Ez Hollandiában pár évre egy olyan pusztítást végzett, hogy az üvegházi paradicsomtermesztés közel felét mondhatni gajra vágta. Ez motiválta a vetőmagcégeket és viszonylag hamar jelentek is már meg 2023-tól az első vírusrezisztenciát tartalmazó fajták, amelyekre egyre többen térnek át. Viszont látni kell, hogy mindegyik új rezidens fajtát kvázi adaptálni is kell az adott éghajlatra. Ez a folyamat Magyarországon például még nem ért véget, hiába vannak már ilyen a rezisztens fajták, ezeknek most még alacsonyabb a hozama és a minősége, mint a régi, bevált fajtáknak. Vagyis néhány évnek még el kell telni, hogy itthon is megtalálják a termelők azt a legjobb fajtát, amit a piac és a vevő teljesen elfogad. Ez elég hosszú időbe telik, ami jelentős mértékű hozam-, minőség- vagy még akár piacvesztéssel is számolnia kell a termelőknek.
Például a paprika esetében, ami most különösen nagy gond különösen a fő paprikatermesztő körzetekben - így Szentesen és a környékén is - az a paradicsom bronzfoltosság vírusa (TSWV). Ez ellen a nemesítő cégek 2000-2010 között elkezdték a nemesítést és egyre több rezisztens fajta jelent meg paprika fajtatípusnál, tehát a fehérnél, a hegyes erősnél és a kápiánál is, de sajnos körülbelül 3 éve elterjedt a vírusnak egy új, a rezisztenciát áttörő törzse, amely óriási problémát okoz, és nemcsak nálunk, hanem egész Európában és Észak-Afrikában is. Jelenleg kutatók keresik az áttörő vírus elleni rezisztens gént, ami ismét hatékony védelmet nyújtana, de eddig még nem találták meg.
Melyek most a kertészeti ágazat és a zöldségtermesztés számára a legveszedelmesebb betegségek? (Paradicsom mozaik vírus, dohány mozaik vírus, paprika foltosodása, stb.) Hogyan lehet ez ellen védekezni?
A legtöbb vírus nem önállóan, hanem más betegségekkel együtt jelenik meg, ezért nehéz meghatározni ezeket a tünetek alapján. Az azonosításhoz pedig laboratóriumi tesztek szükségesek. A vírusok védekezésének alapja a vírust terjesztő vektor azonosítása, illetve a terjedés módjának a feltárása. A növényi vírusokat terjesztő vektorok többnyire olyan kártevők, amelyek vándorolnak, több növényfajt károsítanak, így a sok gazdanövényes vírusokat a termesztett állományba a vadon élő növényfajokról, például fás szervekről, gyomokról hurcolják be. Ilyen fő vírusvektorok lehetnek például a levéltetvek, tripszek és kabócák, főként az úgynevezett szúró-szívó rovarok. Ezekben az a közös, hogy rövid ideig táplálkoznak egy-egy növényen, majd tovább állva újabb növényt képesek megfertőzni.
Ezeknél a védekezés alapja a vektorok elszaporodásának, illetve az állományba történő bejutásának megakadályozása. Ennek különböző eszközei vannak, mint például a vektorhálók vagy rovarcsapdák. Nagyon fontos továbbá a monitoring, vagyis a rendszeres megfigyelés. Ennek során a vektorrovarokat gyorsan be lehet azonosítani és meg lehet akadályozni a terjedésüket.
Tehát nagyon fontos, hogy a termelő mindig benne legyen az állományokban és folyamatosan vizsgálja a vírusvektor kártevőknek a jelenlétét, megjelenését és felszaporodását. Nem szabad azt sem elfeledni, hogy a kertészetben több jelentős víruskórokozó mechanikai úton terjed, azaz a növények érintésével vagy a talajrészecskék közvetítésével, illetve a szaporítóanyaggal juthat át egyik növényről a másikra. Különösen a sok kézimunkát igénylő, fóliás és üvegházi hajtatásban kell nagyon odafigyelni arra, ahogyan végzik a munkát, emellett pedig a higiéniai utasításokat be kell tartani. A szaporítóanyagban is terjedhet a vírus, ez lehet növényi rész, illetve akár a mag is, és magfelületi terjedés esetén sajnos nem lehet megúszni a vegyszeres kezelést. A védekezés alapja, hogy minél rezisztensebb és minél toleránsabb fajtákkal dolgozzanak a termelők. A nemesítő cégek ma már nagy hangsúlyt fektetnek a legfontosabb vírusok elleni rezisztencia kialakítására, viszont azt látni kell, hogy a nemesítés az egy nagyon hosszú, költséges és nagy kockázatokkal járó folyamat. Ilyen kockázat lehet például, hogy a vírus genetikai szerkezete időközben megváltozik és az alkalmazott rezisztenciagén nem lesz többé hatásos a vírusterjedés megakadályozásában. Ilyenkor a korábban már említett áttörő vírustörzs alakul ki. A növényi rezisztencia mechanizmusok összetett élettani reakciók: legfontosabb ismérvük, hogy a növény túlérzékenységi reakcióval válaszol a vírus bejutására, ami szövetelhalással jár, hogy így akadályozza meg a betegség további terjedését és a súlyos tünetek megjelenését.
Mennyire korszerű a zöldségtermesztési ágazat Magyarországon? Mennyire vannak felkészülve a magyar termelők a kártevőkre, károsítókra? Mennyire van a DélKerTÉSZ felkészülve ezekre?
A zöldségtermesztésnél válasszuk el a szántóföldi termesztést és a zárt téri növényházi hajtatott termesztést. Az előbbinél, a szántóföldi zöldségtermesztésnél azt kell mondanom, hogy a termelés színvonala átlagos-jó. Vannak olyan termelők, akik gyengébb technológiával rendelkeznek, ahogy olyanok is, akik nagyon korszerű technológiákat használnak a tevékenységük során. Amit fontos tudni, hogy nagyon változó, hogy az adott évben az egyes növénykultúráknál melyik vírus okoz komolyabb gondot. A legtöbb esetben a vírust a terjesztő kártevő idő előtti, vagy gyors felszaporodása okozza. Van néhány általános szabály, aminek betartásával viszont csökkenteni lehet a vírus okozta károkat. Az egyik, hogy az előírt vetésforgót be kell tartani, az előveteményt megfelelően kell kiválasztani, és föl kell mérni, hogy milyen gyomnövények és kártevők vannak a területen, amelyek vírushordozók lehetnek. Fontos továbbá a már említett rezisztens fajták kiválasztása, illetve a növény általános kondíciójának fenntartása, megfelelő tápanyaggal, vízellátottsággal, mikrobiológiás készítményekkel, biostimulátorokkal. Itt jön be a folyamatos monitoring, amiről korábban már szó volt: naprakésznek kell lenni kórokozó és kártevő ügyben, hogy időben, a kár bekövetkezte előtt be tudjunk avatkozni.
A klímaváltozás megváltoztatta a kórokozók és kártevők helyzetét, megjelenését is. A száraz klíma és a légköri aszályok miatt előtérbe kerültek az atkák, a kabócák és molylepkék. Az elmúlt években enyhe teleink voltak, aminek következtében a kártevők át tudtak telelni, emiatt a következő tavasszal hamarabb jelentek meg és egy szezonban több nemzedéket is tudtak produkálni. Emellett új fajok is megjelentek. Például tavaly a déli országrészben a sáskák inváziója is nagymértékű volt, de ide tartoznak az ázsiai és a zöld márványpoloskák is. És ezek ellen sajnos még nincs nagyon mód a természetes védekezésre.
Mi mindig azt szoktuk mondani, hogy integrált biológiai növényvédelemre van szükség. Ez szabadföldi termesztésben is kezd elterjedni, és ugyan most még kezdeti stádiumban van, de a későbbiekben nagyobb hangsúlyt kell majd fektetni rá. A legnagyobb baj szerintem az, hogy sok kártevő ellen még nincs megfelelő gazdaságos megoldás. A szántóföldi zöldségtermesztés mellett a másik nagy terület a hajtatás, ahol viszont nagyon hatékony a termelés színvonala, még úgy is, hogy az alkalmazott technológiák nagyon heterogének: vannak még elavult hidegfóliás megoldások, de korszerű fóliablokkok és fóliaházak is, nem beszélve az üvegházakról. Az viszont elmondható, hogy a hajtatásban egyre inkább elterjedt az integrált biológiai növényvédelem, különösen az olyan melegigényes kultúráknál, mint például a paprika, a paradicsom és az uborka. A DélKerTÉSZ-nél mi rendkívüli módon előtérbe helyezzük és támogatjuk az integrált biológiai növényvédelmet: a paprikánál már 95%-ban, a paradicsomnál pedig 100%-ban ezt alkalmazzuk. Ez azért fontos, mert a hajtatásban nagyobb termesztési értékek vannak, nagyobb a kockázat, ezért itt hangsúlyosabb a precíz technológia fenntartása. Ha megnézünk egy modern üvegházat, láthatjuk, hogy mennyire tőkeigényes a berendezéseknek a kivitelezése és utána a fenntartása is. Ami nagyon fontos különbség a szántóföldi zöldségtermesztés és a hajtatás között, hogy ez utóbbiban nem lehet vetésforgót alkalmazni. A növényházakban monokultúrás termesztés folyik, így a károsítók ellen nehezebb védekezni, így kiemelt fontosságú, hogy el se jussanak a növényekhez.
Amiről talán kevesebben tudnak, de fontos a termesztőberendezés helyének a tájolásának megfelelő kiválasztása, ahogy az úgynevezett „szomszédhatás” is vagyis, hogy a közvetlen környezetben levő többi termelő milyen megoldásokat használ, vagy épp nem használ. A termesztés során alkalmazott berendezések korszerűsége szintén fontos faktor, így a megfelelő klímaszabályozás is, amivel biztosíthatjuk az optimális hőmérsékletet és páratartalmat a növények számára, de ott van még a megfelelő tápanyag-utánpótlás és öntözővíz kérdése is. A klímaváltozás miatt egyre fontosabb az is, hogy minél nagyobb légterű legyen a berendezés: az üvegházi paradicsom esetében 5-7 méter vápamagasságú üvegházakra van szükség, míg a paprikánál a 3,5-4,5 méter vápamagasságú és blokkrendszerű fóliák azok, amelyek a legjobb klimatikus körülményeket biztosítják.
A megfelelő rezisztenciával rendelkező fajtákról már sok szó esett: a paradicsomnál például szinte elengedhetetlen az oltott növény használata, ugyanis a földből fertőző kártevők, kórokozók ellen ez a legjobb megoldás. De ide vehetjük a higiénia kérdését: ma Nyugat-Európában és Magyarországon egy modern üvegházba már nem lehet csak úgy besétálni, komplett védőöltözetet kell viselni és szigorú előírásoknak kell megfelelni. A higiéniához kapcsolódik az is, hogy a termesztés során a folyamat vége és az új ültetés között megfelelő kártevő mentesítést kell végrehajtani. Fontos továbbá, hogy az ültetés és szedés során mindig ugyanabban a sorrendben történjen a munkavégzés, de ide tartozik a korábban már említett monitoring is és az integrált biológiai növényvédelem is. Az ültetés után már be kell tenni az úgynevezett előrejelző rendszereket, mint például a ragacsos lapok, a feromon és a fénycsapdák. Ezek ugyan még nem olyan modern eszközök, de már ezen a téren is folynak kutatások, fejlesztések. A legfontosabb viszont az, hogy a kémiai növényvédelmet csak célzottan és adott esetben szabad alkalmazni. Illetve egyre hangsúlyosabb feladat, hogy a termelők vegyenek igénybe gyakorlati és helyszíni szaktanácsadást is.
Manapság már elengedhetetlen az is, hogy a termelők továbbképzéseken vegyenek részt. Nálunk például minden tagunknak - vagy egy családtagjának, munkavállalójának - kötelező részt vennie egy 80 órás növényvédelmi tanfolyamon. Ha ezt nem teszi meg, akkor nem fogja tudni megkapni azokat az egyéb kedvezményeket, amelyeket a termelőknek juttatunk. A tanfolyam után pedig 2-3 évente az ismereteket megújító képzéseken kell részt venni.
A 2022-es év második felében meredeken megugrottak az energiaárak, nemcsak Magyarországon, de egész Európában. Emiatt rengeteg termelő volt kénytelen felhagyni a tevékenységgel. Rendeződött-e ez a helyzet azóta? Milyen fejlesztésekkel, eljárásokkal lehet elérni az ágazat energiaáraknak való kitettsége csökkentését?
2021 második felétől kezdett el emelkedni a villamosenergia és a gáz ára, ezt követően pedig az imputanyagok, különösen a műtrágyák is megdrágultak, és egy ideiglenes, 1-2 évre kiugró áremelkedés következett be. Erre jött rá a 2022-ben kitört az orosz-ukrán háború, ami négy éve tart és ami gazdasági bizonytalanságot okoz. Valamint arról se feledkezzünk meg, hogy 2022 második félévében ugyan megugrottak az energiaárak, de az élelmiszer-infláció ebben az időszakban, 46%-os volt, amiben azért a zöldség-gyümölcs ágazat is hozzájárult, mert ott a termelői árak is 30-40%-kal emelkedtek. A gond ott volt, hogy a költségek - például a műtrágyák esetében - nagyon lassan rendeződtek vissza, a műtrágyák esetében, de ha a hajtatást nézzük, ami a legmunkaigényesebb ágazat, akkor ott az látható, hogy a munkabérek 2022-től ugrásszerűen megnőttek, mivel a reálbérek növekedését fenn kellett tartani, ami sok esetben hatékonyság és a termelékenység kárára történt. A termelés önköltségében a bérek mellett az energia a második legnagyobb tétel. A fűtött fóliás termelés, vagy a precízebb, nagy technológiai korszerűsítésben érintett üvegházak vagy fóliaházak nagy energiaigénnyel rendelkeznek, feldolgozóiparról nem is szólva.
Az áremelkedések hatására elindult egyfajta birtokkoncentráció, ami mindaddig fenn is fog állni, amíg marad ez a turbulens világgazdasági állapot. Ennek hatására hajtatási nagykörzetek alakultak és alakulnak ki.
A dél-alföldi régióban az elmúlt években folyamatosan zajlottak a fejlesztések annak érdekében, hogy a termelők csökkenteni tudják a fosszilis energia felhasználását. Emiatt ugrott meg a közelmúltban a napelemek és az energiatárolók kiépítése, mind a termelés, mind a logisztika területén. De ez nem csak Magyarországra jellemző, a hollandok is ilyen fejlesztéseket hajtottak végre az elmúlt 4 évben, pedig ők a gáz tekintetében kedvezőbb helyzetben vannak. Ezek a fejlesztések nem csak a fosszilis energia kiváltását segítik, de az önköltségek visszaszorítását is. A DélKerTÉSZ-nél 2-3 éve elindítottunk egy úgynevezett fólia korszerűsítési programot, aminek a keretén belül a termelőinknél megvizsgáljuk, hogy kinél mennyire elavult a termesztéstechnológia, és a termelői szervezetek operatív programján keresztül segítjük őket abban, hogy hogyan korszerűsítsék az adott berendezéseket, technológiákat.
Hogyan fogadták a termelők ezt a programot?
Azt mindenképp jelezném, hogy ebben a részvétel nem kötelező. Mi minden évben meghirdetjük. Ezt úgy kell elképzelni, hogy minden év októberében, október közepétől kezdődik az új termékértékesítési, szerződéskötési ciklus a következő évre, pontosan azért, hogy lássuk előre, mit tudunk majd fölajánlani az áruházláncok részére és azt milyen ütemben. Ennek a felhívásnak a végére oda szoktuk tenni, hogy lehet pályázni erre az operatív programra, amivel a termelőinket helyzetbe hozhatjuk, fejleszthetjük. A felhívásból adódik, hogy a pályázatot mi csináljuk meg, a pénzügyi finanszírozásban is segítjük a termelőt, a kivitelezésre vonatkozóan pedig az évek alatt hosszú távon megbízható szakembergárda segíti a munkát.
A lehetőséget a termelők először valóban kétkedve fogadták, de aztán rájöttek, hogy a termelő tagságban tényleg bárki pályázhat és hogy mindenkire ugyanazok a szabályok vonatkoznak. Egy olyan belső rendszert alkottunk meg, amelynek során a pályázatoknak több rostán is át kell jutniuk, mire döntés születik róluk. A program célja, hogy a TÉSZ-nek (termelői szervezet) hosszú távon is fönnmaradó, ezzel együtt versenyképes termelői bázisa legyen.
Ha tehát a klíma megváltozott, akkor arra reagálnunk kell. És erre a legjobb megoldás az, ha megnézzük, hogy milyen apróbb vagy nagyobb fejlesztéseket megtenni annak érdekében, hogy az az adott növényház megfelelő klímát tudjon produkálni benne termesztett növénynek. A tavalyi évben például két fiatal termelői családnál egyenként 5000-5000 négyzetméteres fóliablokkot építettünk, míg korábban korszerű több egységből álló növényházakat létesítettünk négy termelő családnál. És mint mondtam, a termelők először szkeptikusak voltak a korszerűsítést illetően, most pedig nem győzöm nézegetni, szervezni és ütemezni, hogy mikor melyik fejlesztést csináljuk meg.
Az Európai Unió sorra vonja ki a hatóanyagokat, emiatt a termelőknek egyre kevesebb választási lehetősége van a károsítók elleni védekezésre. Mekkora probléma ez az ágazatban? Hogyan lehetne kiküszöbölni ezt a problémát?
Itt a legnagyobb gondot az jelenti, hogy az egyes kártevők ellen rendkívül kevés hatóanyag áll rendelkezésre. Gondolok itt azokra, amelyek biológiai növényvédelem mellett is alkalmazhatók, hiszen nálunk – amint arról fentebb már beszéltem – integrált biológiai növényvédelem van. De a meglevő hatóanyagok közül csak néhány van, ami ilyen rendszerben is alkalmazható, azaz nem pusztítja el a hasznos rovarokat. Ahhoz ugyanis, hogy ne alakuljon ki hatóanyag-rezisztencia az egyes kártevők ellen, legalább 5-6-féle hatóanyagra lenne szükség, de az elmúlt 8-10 évben az európai uniós döntéshozók közel 90-100 hatóanyagot vontak ki, vagy nem hosszabbították meg az engedélyüket. És mindössze csak 8-10 készítményt engedélyeztek. Ez így borzasztó arány, mert egyre nehezebb olyan növényvédelmet és termesztéstechnológiát összeállítani, ami biztonságos és gazdaságos termelést tesz lehetővé. És ez az igazán fontos, a gazdaságos termelés. Mert beszélhetünk a biotermesztésről, de tudjuk, hogy annak a hozama jóval alacsonyabb, mint mondjuk egy integrált biológiai növényvédelem esetén. A piacot a fogyasztók igényeit viszont ki kell szolgálni, ahhoz pedig megfelelő hozammal kell rendelkezni.
További problémát jelent, hogy az új biológiai alapú növényvédő szerek kutatása egyre jobban késik: a szakemberek szerint körülbelül még 4-6 év kell ahhoz, hogy megfelelő számú és hatékonyságú ilyen készítmény álljon rendelkezésre.
Ugyancsak gond az is, hogy az Európai Unión kívüli országokból beérkező zöldség-gyümölcsök olyan hatóanyagot is tartalmaznak, amelyek az Európai Unióban már 10-15 éve kifutottak. Vannak olyan harmadik országok, ahol 8-9 hatóanyaggal többet használhatnak, mint mi. Fontos leszögezni, hogy ez nem azt jelenti, hogy ezekben a zöldségekben, gyümölcsökben szermaradék lenne, mert az élelmiszer-várakozási időt ott is betartják. De az, hogy ennyi hatóanyaggal többet használhatnak, azzal jár, hogy nem alakul ki a károsítókban a hatóanyag-rezisztencia. Ez már önmagában óriási versenyelőnyt jelent ezeknél az országoknál, de itt még nem ér véget az ügy, hiszen nem vonatkoznak rájuk azok a szigorú minőségbiztosítási rendszerek, munkakörülmények, ESG, fenntarthatósági és társadalmi felelősségvállalási kérdések, amelyeknek az európai uniós termelőknek mind meg kell felelniük. Megismétlem: ma a legnagyobb problémát ma már az okozza, hogy nem tudunk versenyképesek lenni a harmadik országokkal szemben.
A klímaváltozással pedig újabb és újabb kártevők jelentek meg, a megváltozó körülmények segítik ezek felszaporodását, emiatt pedig egyre nehezebb termelni. Sokan ezért is gondolkodnak abban, hogy vagy ideiglenesen, vagy pedig végleg abbahagyják a termelést, mivel nem tudnak hatékonyan védekezni a károsítók ellen.
Vannak olyan kártevők, amelyek ellen pedig nincs megfelelő növényvédő szer, vagy annyira költséges ellenük a biológiai növényvédelem, hogy már nem gazdaságos a termesztés. Ilyenek például a levéltetvek: ezek ellen vannak biológiai megoldások, de annyira költségesek, hogy a fóliában már nem lenne gazdaságos ezeket alkalmazni. De ott vannak a moly kártevők is, amelyeknek a kártételét jelentősen le lehet csökkenteni azzal, hogy az ajtókra, szellőzőnyílásokra jéghálót teszünk fel, így ugyanis a rovarok 90-95%-a nem jut be a termesztő berendezésbe. A jéghálók beszerzése és telepítése már egy olyan költség, amit ki lehet bírni. Ugyanakkor a poloskák ellen a biológiai növényvédelem csak részben megoldott, várhatóan 2-3 évet kell várni, hogy engedélyt kapjanak ezek ellen a biológiai növényvédelmet jelentő parazita fürkészdarazsak.
Az utóbbi időszakban egyre jelentősebb szereplővé válnak az európai zöldség- és gyümölcspiacon az EU-n kívüli országok, (Törökország, Egyiptom, Marokkó) Hogyan lehetne versenyképesebbé tenni az európai zöldségeket és gyümölcsöket? Milyen előnyei vannak az ágazat európai szereplőinek, amit ki lehetne használni? Kell-e attól tartani, hogy ezek az országok tönkreteszik az uniós termelőket?
Itt egy gondolattal visszább lépnék: beszéltünk róla, hogy a 2023-2024-es időszakban a fogyasztói reáljövedelem visszaesett, és nemcsak nálunk, de egész Európában. Emiatt beindult a kereslet az olcsó élelmiszerek iránt, és egyre nagyobb teret kaptak a harmadik országból beáramló, alacsonyabb árú zöldségek-gyümölcsök. Mi például 2023-ig tudtunk vinni fehér paprikát Németországba, de aztán 2024-től ez a lehetőség megszűnt, mert a németek inkább az észak-afrikai országok olcsóbb paprikáit vették. És nem az a gond, hogy ezek a termékek több száz, vagy éppen több ezer kilométerről érkeznek, hanem az, hogy az ottani minőségbiztosítási, nyomonkövethetőségi, élelmiszer-biztonsági, ESG fenntarthatósági és munkajogi előírások nagyban eltérnek az uniós szabályozástól. Bizonyos esetekben sokkal enyhébbek, sok előírás nem is vonatkozik rájuk. Csakhogy az Európai Unió harmadik országokból bejövő zöldségek és gyümölcsök vonatkozásában csak azt vizsgálja, hogy az ottani előírásoknak megfelelnek-e, azt már nem, hogy vajon az ittenieknél mi a helyzet.
Szerintem ezt a döntéshozóknak nagyon át kellene értékelnie, és mondjuk hozni egy olyan szabályt, hogy minden, az Európai Unióban forgalomba hozott termék vonatkozásában az uniós szabályokat kell betartani, és ez vonatkozna a harmadik országból bejövő termékekre is. És így az előállítás összköltsége tekintetében nem lenne olyan jogi szabályozási különbség, ami hátrányosan befolyásolná a versenyképességünket a harmadik országbéli termelőkkel szemben.
A támogatási rendszer jövője szintén egy nagyon fontos kérdés. Ami az Európai Unióban eddig a mezőgazdaságot érintette, azt fenn kell tartani, nem beledobni a többi egyéb támogatásba. Hogy úgy mondjam, egy külön tortát kellene adni neki, nem pedig tortaszeletként a közös agrárpolitikát. Ezt a rendszert azért is létezett és azért kell fenntartani, hogy megmaradjon az európai termelőbázis. Az egyértelműen látszik, hogy az európai uniós élelmiszerek, így a zöldség-gyümölcsök is a világ egyik legegészségesebb és legfenntarthatóbb termékei. De ha ezekre nem kapnak közvetlenül vagy közvetve támogatást a termelők, akkor tönkre fognak menni. És nem csak a zöldség-gyümölcs ágazat, hanem az összes többi is. Ha pedig nem lesz európai uniós termelés, akkor a külföldről érkező, korábban olcsón érkező élelmiszer egy idő után megdrágulhat, mert nem lesz más. Ezért kiemelt fontosságú az élelmiszer-szuverenitás védelme és biztosítása Európában. Ehhez továbbra fenn kell tartani a területalapú támogatást és a vidékfejlesztési támogatást is.
Ezen kívül a fogyasztók edukációjára is nagyobb hangsúlyt kellene fektetni, nemcsak hazai, európai szinten is. Ha ezt az edukációt, ezt a marketinget jól megcsináljuk, akkor még erősebb elköteleződés lesz a fogyasztók részéről az európai termékek iránt. Ezt a lojalitást erősíteni kell, és akkor a fogyasztó fogja eldönteni és kikövetelni, hogy neki európai termékre van szüksége. Ennek pedig szerves része a jelölés is, és szerintem itt egyértelmű, transzparens megkülönböztetés kell, hogy mi az európai uniós termék, és mi nem az.
Hogyan látja, mi várható a következő időszakban? Milyen jövő áll az ágazat előtt?
Szerintem, aki a mostani uniós támogatásokat nem használja ki, az a saját termelői közössége és a jövő mezőgazdasága ellen egy vétket követ el. Ezeket a lehetőségeket célirányosan ki kell használni a versenyképesség, a hatékonyság, a termelékenység növelésére, mivel a mostanra kialakított pályázati rendszerek jobbak, és ha ezek a fejlesztések megvalósulnak, létrejönnek, akkor az óriási lehetőséget teremt Közép-Európában Magyarországnak. Ha csak a zöldség-gyümölcs ágazatra koncentrálunk, akkor látható, hogy egyre nagyobb a kereslet a friss áruk iránt. A fogyasztó számára a fenntarthatóság mellett a frissesség is fontos, ezt pedig csak úgy lehet elérni, ha a szállítási távolságot minél jobban lecsökkentjük. Magyarország ezen a téren jelentős komparatív előnnyel rendelkezünk azzal, hogy a közép-európai régióban gyorsan, viszonylag rövid úton bárhová el tudjuk juttatni ezeket a zöldségeket és gyümölcsöket. Most a hajtatásban rendkívüli mértékű fejlesztések várhatóak a fóliás és az üvegházi termesztésben egyaránt. És ha ezek megvalósulnak, az régiós szinten tovább növelheti a szerepünket. Egy kicsit még tovább mennék: lehet, el kellene gondolkodnunk azon, hogy a környező országokba nemcsak a szállítási, hanem termelői érdekeltségeinket is növelni kellene.
Ez azzal járna, hogy ezekben az országokban adott esetben termelőként is megjelennénk, és az ágazat helyi szereplőivel kooperációt tudnánk kialakítani. A magyar szaktudás a régióban kiemelkedőnek számít, ezt ki lehetne használni, akár Romániában, akár Bulgáriában, vagy éppen a szlovákoknál és a cseheknél is.
Amit még mindenképpen meg kell említenünk, az az utánpótlás-nevelés kérdése, mert az a későbbiekben fontos feladat lesz. Úgy gondolom, minden integrációnak vagy termelői szerveződésnek el kellene indítania az utánpótlás-nevelést, és a középfokú, valamint a felsőfokú duális hallgatórendszer további fejlesztésére lenne szükség. A DélKerTÉSZ már indított egy programot a fiatalok kertészeti szakmában való megmaradása érdekében: 2024-ben meghirdettük a hosszú távú mentorprogramunkat. Ennek az a lényege, hogy a tanulók számára megteremtettük a legkorszerűbb technológiai felszereltségű gyakorlati oktatási feltételeket, akik a legfrissebb elméleti és gyakorlati oktatást tudják elsajátítani itt. Emellett viszont azért is tenni kell, hogy a tanulmányaik elvégzése után a szakmában maradjanak, ehhez anyagi, támogatási, szaktanácsadási és piacra jutási segítséget kell nekik nyújtani, hogy a saját gazdaságukban elkezdhessék például a zöldségtermesztést. Szerintem a magyar termelésnek nem a mennyiségre kellene fókuszálnia, hanem a minőségre, tehát nem tömegtermelést kell folytatnunk, hanem minőségit, ahol az egyediségre helyezzük a hangsúlyt.
Én azért a turbulens világgazdasági helyzet ellenére is optimista vagyok, mert ha mindenki elvégzi a maga területén ezeket a feladatokat, és együttesen jó válaszokat tudunk adni a fejlesztésekkel és az utánpótlás-neveléssel ezekre a gazdasági és környezeti kihívásokra, tehát ha jól alkalmazkodunk, akkor az ágazat ki tudja használni a komparatív előnyét Közép-Európában, és akár más tagállamokban is tud majd terjeszkedni, illetve nagyobb, erősebb piacokat kialakítani.
