Magyarország egyértelműen haszonélvezője az Európai Unió közös agrárpolitikájának és az uniós csatlakozásnak - jelentette ki Czerván György, a Vidékfejlesztési Minisztérium agrárgazdaságért felelős államtitkára azon a konferencián, amelyet Magyarország EU-csatlakozásának 10. évfordulója alkalmából szerveztek Budapesten.

A "Felzárkóztunk vagy lemaradtunk? 10 éve az Európai Unióban" című háromnapos rendezvénysorozat szerdai zárónapján, a délelőtti beszélgetésekben a magyar agrárium helyzetéről, illetve az uniós pénzek felhasználásáról cseréltek véleményt jelenlegi és egykori kormányzati politikusok, valamint kutatók, szakértők. A magyar mezőgazdaságról folyó beszélgetés során a megszólalók lényegében egyetértettek abban, hogy az uniós csatlakozás az agrárium számára pozitív hatással volt. Ezt nem csak Czerván látta így, de Gráf József korábbi földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter is úgy vélekedett, hogy "a mezőgazdaság szempontjából sikertörténet az EU-csatlakozás".

Kapronczai István, az Agrárgazdasági Kutató Intézet főigazgatója pedig bevezető előadásában néhány számot is említett ennek alátámasztására: így például azt, hogy míg az EU-ban 2004/06-hoz képest 2011/13-ra 20,7 százalékkal nőtt a mezőgazdasági kibocsátás, addig Magyarországon ez a mutató ennél is magasabb, 22,7 százalékos. Czerván hangsúlyozta, nagyon fontos, hogy megértsük, egyáltalán miért kell, miért hasznos az uniós agrártámogatás: azért, hogy viszonylagosan olcsó maradhasson az élelmiszer. Az államtitkár leszögezte: lehet ugyan égetni az uniós zászlót, kidobni azt a parlament ablakából, de az nem korrekt, az nem fog működni, ha közben meg az uniós forrásokért tartjuk a markunkat.

Gráf többek között arról beszélt, a csatlakozási tárgyalások idején Magyarországnak lényegében a mozgó vonatra kellett felugrania: miközben az illetékesek a magyar belépés feltételeiről tárgyaltak az Európai Unióval, a "szomszédos szobában" az EU-s vezetők már a közös agrárpolitika, a KAP reformjáról tárgyaltak. S hogy kellett volna-e valamit másként letárgyalni, mai fejjel mit lehetett volna másként csinálni? Erre a kérdésre Czerván azzal válaszolt: például gyorsabb felzárkóztatást kellett volna elérni a mezőgazdasági termelőknek járó, a nyugati szinthez viszonyítva kezdetben mindössze 25 százalékos támogatásnál, a sertés- és baromfiágazatnak nyújtható támogatásokért pedig hatékonyabban kellett volna harcolni Brüsszellel.

A másik beszélgetés azt a kérdést próbálta körüljárni, hogy Magyarország értelmesen használta-e fel, vagy éppen elherdálta az uniós pénzeket? Cséfalvay Zoltán, a nemzetgazdasági minisztérium gazdaságstratégiáért felelős államtitkára elismerte, hogy a magyar régiók között továbbra is jelentős fejlettségi különbségek vannak, de hangsúlyozta: a területi egyenlőtlenségek évszázados múltra tekintenek vissza. - S bizonyos régiók esetében a beérkező uniós források igenis elősegítették a felzárkózást - szögezte le. Cséfalvay egyébként hangsúlyozta: az uniós tagság igazi nagy előnye az, hogy a magyar gazdaság egy 500 milliós nagy, egységes piac része lett. Mint mondta, arra kell felhasználni az uniós pénzt, hogy vállalataink versenyképesek legyenek.

Ez utóbbival lényegében egyetértett Baráth Etele, a korábbi, szocialista kormány európai ügyekért felelős tárca nélküli minisztere, aki hangsúlyozta: az uniós pénzeknek nem a felzárkóztatás az egyetlen célja. Baráth ugyanakkor megemlítette, hogy az elmúlt 10 évben Magyarországon rendkívül alacsony volt a növekedés, alacsonyabb az EU átlagánál, s EU-pénzek nélkül a közszféra beruházásai a nulla felé tartanának. Erre válaszolva Cséfalvay emlékeztetett, hogy az elmúlt 10 év legalább felében Európa nagyon komoly válságban volt, s ebben a válságban kellett valahogyan a gazdasági növekedést segíteni. Mire Baráth Etele azzal reagált: a 10 év alatti, összességében 9 százalékos magyar GDP-növekedéssel szemben van több olyan kelet-közép-európai ország is, ahol a növekedés ezen idő alatt 40 százalék körül volt - azaz nem jól kezeltük a válságot.

Cséfalvay egyébként hangsúlyozta, hogy fontosnak tartaná az uniós pénzek lehívásához szükséges pályázati feltételek egyszerűsítését, hogy egyszer eljuthassunk oda: már nem kell külön pályázatíró cégeket alkalmazni a sikeres jelentkezéshez. Baráth Etele pedig úgy vélte: a vállalkozóknak piacra van szükségük: hiába kap pénzt, ha termékeit nem tudja értékesíteni. Ezért azután az a jó válasz, ha egy olyan rendszer jön létre Magyarországon, ahol megteremtik a lehetőséget a kis- és középvállalatoknak, hogy sikeresen bekapcsolódhassanak a gazdasági folyamatokba.