A hazai agrártámogatási rendszer egyik meghatározó alapeleme a termeléshez kötött támogatások rendszere. Mivel ez a támogatási rendszer egyik legcélzottabb beavatkozás típusa, számos tagállam és számos ágazat esetében bír kiemelkedő jelentőséggel. Ugyanakkor egyes növénytermesztési és állattenyésztési ágazatokban elérhető jogcím fenntartását - a korábbi időszakhoz képest - az Európai Bizottság sokkal szigorúbb feltételekhez kötötte. Ezek közül az egyik fontos elem arra vonatkozik, hogy - egyes előzetesen meghatározott jogcímek esetében - a Víz Keretirányelvvel való össz­hangmegteremtést biztosítani kell.

De mit is jelent ez?

Az Európai Unióban 2000. december 22-én lépett életbe az új vízügyi szabályozás, az úgynevezett Víz Keretirányelv (VKI), melynek célja a természetben előforduló földrajzi képződményekre, a vízgyűjtőkre alapozottan a víz védelmének biztosítása. Az európai vizek súlyos terhelésnek vannak kitéve, mivel a gazdasági tevékenységek, a népességnövekedés és a városiasodás növekvő nyomást helyez Európa édesvizeire. A víz nem szokásos kereskedelmi termék, hanem örökség, amit ennek megfelelően szükséges óvni. Ennek szellemében a vízkészletekkel való megfelelő gazdálkodást, a vízkészletek hosszú távú megőrzését biztosítani kell. A vízkeret-szabályozás előírja a tagállamok részére azt is, hogy nemzeti vízgyűjtő-gazdálkodási tervet kell készíteni. A hazai terv alapján - többek között - elő kell segíteni a vizekkel kapcsolatban lévő élőhelyek védelmét, állapotuk javítását, a fenntartható vízhasználat elősegítését, a hasznosítható vízkészletek hosszú távú védelmét, a szennyezőanyagok kibocsátásának csökkentésével a vízminőség javítását.

A VKI egyébként többek között előirányozta a víz védelmének és a fenntartható gazdálkodásnak a közösségi politika más területeibe való további integrálását. Ezen szakterületek közé tartozik az energia-, a közlekedés-, a mezőgazdasági, a halászati, a regionális és idegenforgalmi politika. A tagállamoknak figyelembe kell venni a vízszolgáltatások megtérülésének elvét, beleértve a környezeti és a vízkészletekkel összefüggő költségeket. A tagállamoknak olyan, a vízzel kapcsolatos árpolitikát kell kialakítani, amely a vízhasználókat arra ösztönzi, hogy a vízkészleteket hatékonyan használják. Ezenfelül a vízszolgáltatások költségeinek tényleges megtérülését is elő kell segíteni leginkább az ipari, mezőgazdasági és háztartási fogyasztók vonatkozásában.

A 2023-ban induló új agrártámogatási rendszer alapjait lefektető közösségi jogszabályban megjelent az az új elvárás, mely szerint a termeléshez kötött támogatások feltételrendszerének összhangban kell lennie a Víz Keretirányelv célkitűzéseivel. Emiatt az idei évtől kezdődően célzott helyszíni ellenőrzések keretében vizsgálják majd a hatóságok a víz mennyiségi és minőségi védelmét garantáló előírások betartását.

Az elvárt többletellenőrzést csak egyes, jelentős vízhasználattal járó ágazatoknál kell megvalósítani. Ezért csak az alábbi termeléshez kötött jogcímeket igénylő termelők esetében merül fel vízhasználati ellenőrzés: cukorrépa-termesztés, rizstermesztés, zöldségnövény-termesztés, iparizöldségnövény-termesztés, extenzív és intenzív gyümölcstermesztés, illetve a tejhasznú tehéntartás támogatása.

A termeléshez kötött támogatások fennmaradása érdekében kért biztosíték nem új feltételek teljesítését jelentik a támogatást igénylőktől, hanem csupán a már kiadott engedélyeknek megfelelő gazdálkodási gyakorlatok tekintetében jelenik meg egy plusz ellenőrzési szint. A Víz Keretirányelvvel való összhang megteremtése tagállami feladat, a támogatásokat igénylők által teljesítendő jogosultsági feltételeket nem érinti. Az említett növénytermesztési jogcímek esetében a víz mennyiségi, míg a tejelő tehéntartás esetében a víz minőségi szempontú védelmére helyeződik a hangsúly.

A Magyar Államkincstár (Kincstár) a kérelemkezelés során egyrészt a környezetvédelmi, talajvédelmi, vízvédelmi, illetve vízügyi hatóság saját hatáskörben elvégzett ellenőrzéseinek, másrészt a saját ellenőrzéseinek eredményeit használja fel. A Kincstár útmutatásával az illetékes vármegyei kormányhivatalok helyszíni valamint dokumentum alapú ellenőrzéseket végeznek.

A termeléshez kötött növénytermesztési ágazatokban alapvetően azt vizsgálja a Kincstár, hogy a termelő a vízügyi hatóság részére bejelentette-e a vízjogi üzemeltetési/fennmaradási engedéllyel rendelkező, vagy a rendkívüli öntözési célú vízhasználatot? Ezzel együtt a támogatást kérelmező rendelkezik-e vízhasználati engedéllyel/jóváhagyó határozattal, továbbá azt naprakészen és a valóságnak megfelelően vezette-e az öntözési üzemnaplót, amely összhangban van a hatályos vízjogi engedéllyel? Lényeges vizsgálati szempont, hogy az érintett támogatást igénylő a kivett öntözővíz mennyiségének mérését megfelelő mérőórával vagy ennek meghatározására alkalmas mérőeszközzel, mérési módszerrel végzi-e és hogy határidőre (a kérelembeadás évét követő év január 15-ig) eleget tesz-e az éves vízfelhasználását tartalmazó adatszolgáltatási kötelezettségének a vízügyi hatóság felé? A növénytermesztési ágazatok esetében a támogatásból való kizárásra csak vízjogi üzemeltetési, fennmaradási engedély vagy bejelentés nélküli, továbbá az engedélytől (vízjogi üzemeltetési vagy fennmaradási engedély), illetve bejelentéstől lényegesen eltérő vízhasználati gyakorlat esetén kerülhet sor.

Az állattenyésztők esetében a kérelmet benyújtó és a helyszíni ellenőrzésre kijelölt tejtermelési tevékenységet folytató gazdálkodó esetében azt vizsgálja a Kincstár, hogy a tejtermelő tevékenysége engedélyköteles-e? Ha igen, akkor a termelő rendelkezik-e a szükséges engedéllyel? Valamint, hogy a helyszíni ellenőrzésen tapasztalható tények/körülmények alapján megállapítható-e, hogy megvalósul-e az engedély(ek)ben foglaltaktól lényegesen eltérő és ezáltal a víz minőségére súlyos kockázatot jelentő gyakorlat?

Ha helyszínen rendelkezésre álló dokumentumok, illetve trágyatárolási rendszerek fizikai vizsgálata alapján megállapítható, hogy a vizsgált állattartótelepen/tenyészetben a víz minőségére súlyos kockázatot jelent. A támogatásból való kizárásra csak akkor kerülhet sor, ha a vízminőséget veszélyeztető gyakorlat a termeléshez kötött közvetlen támogatással érintett állatok tartásával összefüggésben valósult meg és ez a tevékenység súlyos kockázatot jelent a víz minőségére. Értelemszerűen a VKI-nek megfelelő vizsgálatokat a Kincstár ott folytatja le, ahol van a tevékenységhez kapcsolódó engedély, így a vízhasználati előírásra vonatkozó, ebből a szempontból nem vizsgálják azt a termelőt, aki engedély nélkül is jogosult tejtermelést végezni.

A részletes szabályokat a termeléshez kötött közvetlen támogatások igénybevételének szabályairól szóló 17/2023. (IV. 19.) AM rendelet 5–8. § tartalmazza.

A cikk szerzője: Dr. Vásáry Miklós EU-referens