Hogyan értékeli a NAK eddigi működését és Győrffy Balázs korábbi elnök tevékenységét általánosságban, és az elnökségével tervez-e irányváltást, vagy inkább folytatná a megkezdett utat?

Határozottan kijelenthető, hogy a Kamara az elmúlt évtizedben egységes, erős, országos hálózattal rendelkező, a szektorban meghatározó súlyú szervezetté vált. A NAK egyik legfontosabb feladata az érdekképviselet, amire mint eddig, a jövőben is nagy hangsúlyt fogunk fordítani. Szervezetünk összefogja a mezőgazdasági, élelmiszeripari és vidékfejlesztési területen tevékenykedőket; mindannyiuk javaslatait, észrevételeit meghallgatjuk és figyelembe vesszük ahhoz, hogy érdemi lépésekkel tudjuk segíteni őket. Ezek mentén javaslatokat terjesztünk elő a kormány részére, illetve egyeztetéseket folytatunk a társszervezetekkel annak érdekében, hogy az ágazatban tevékenykedők helyzete folyamatosan pozitív irányba mozduljon el.

A NAK stratégiai partnere a kormánynak, szoros az együttműködés, a célom pedig, hogy ez a jövőben tovább erősödjön. Tevékenységünket számos stratégiai partner szervezettel összehangolva, teljes termékpályákban gondolkodva végezzük - ebben is rejlik a hatékonyságunk. Továbbá a kamarai tagok érdekei mellett az EU-s vitákban is következetesen kiállunk.

Fontos, a jelenben és a közeljövőben is kiemelt feladatunk, hogy tagjainkat segítsük a támogatások eredményes lehívásában és hatékony felhasználásában. Ezzel kapcsolatban, valamint általánosságban is számos adminisztrációs terhet le kívánunk venni a vállukról. Falugazdász-tanácsadóinkra pedig más téren is, így szakmai kérdésekben is támaszkodhatnak.

Az idei év legkomolyabb kihívása talán a szántóföldi növénytermesztést érte. A mostani helyzet egy tartós válságot jelent, vagy csak a szokásos ciklikusság mélypontját éli egy alágazat?

Sajnos az elmúlt években több olyan tényezővel is szembe kellett néznünk, amelyek óriási kihívás elé állították a teljes agráriumot, és valóban, ezek rendkívül nehéz helyzetet teremtettek a szántóföldi növénytermesztésben. A koronavírus-járvány utóhatásai még mindig érezhetők, illetve azt követően soha nem látott mértékű aszály sújtotta a térségünket. Az extrém időjárási tényezők, a tartós csapadékhiány az idei évben is jelentős károkat, terméskiesést okoztak, de komoly gondokat jelent az orosz-ukrán háborús konfliktus is. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy az alágazat mostani helyzete ne tartós válságként gyűrűzzön tovább az előttünk álló évekre, és hiszem, hogy ezt közösen, egymást segítve el is tudjuk érni.

Mi hozhat megoldást a szántóföldi növénytermesztésben? Valóban le kell mondani a kukoricáról az ország leginkább kitett területein és inkább új fajokra kell váltani? Érdemi megoldást jelenthet a regeneratív gazdálkodás, vagy ez is inkább csak a szerencsésebb földeken működhet?

Meggyőződésem, hogy hazánk mezőgazdaságában jelentős növekedési tartalékok vannak, amelyeknek a kiaknázása közös célunk és feladatunk. Ehhez sok feltétel adott, a támogatások rendelkezésre állnak. Az Ön által említett kihívások leküzdésében felértékelődik a támogatások szerepe, hiszen azok segítségével előremutató fejlesztéseket valósíthatnak meg a gazdálkodók.

A csapadékhiány idén különösen az őszi betakarítású kultúrák, így például a kukorica esetében okozott jelentős terméskiesést, problémákat. Ahol az öntözés megoldható, azokon a területeken azzal kiküszöbölhetőek a csapadékhiányból adódó károk. Ahol azonban nem áll rendelkezésre megfelelő vízkészlet, ott adott esetben érdemes elgondolkodni a szóba jöhető más növényi kultúrák termesztésén. Praktikusan olyanokén, amik a rendelkezésre álló eszközpark segítségével bevonhatóak a termelésbe.

Fontos feladat a talajaink védelme, amiben komoly szerepe van a regeneratív gazdálkodásnak. A talaj rendkívül sokrétű életközösség, talajaink kimerülésének és az eróziónak, a biodiverzitás csökkenésének, a vízháztartás felborulásának megakadályozásához hozzájárulhat a talajmegújító gazdálkodás. Úgy gondolom, hogy jelentős szerepe kell legyen ennek a fajta talajművelésnek.

Az elmúlt évtizedekben sok szó esett az öntözésfejlesztésről, de néhány valóban jó fejlesztést leszámítva érdemi előrelépés nem történt ezen a téren. Mi kellene ahhoz, hogy nagyarányú öntözésfejlesztési projektek valósuljanak meg?

Az öntözésfejlesztés elengedhetetlen a magyar mezőgazdaság versenyképességének megtartásához és további növeléséhez, hazánk jelentős részén biztonságosan termelni gyakorlatilag csak öntözéssel lehetséges. Nem vitás, hogy az öntözött területek arányának a következő években folyamatosan és jelentősen emelkednie kell. Ennek érdekében a Vidékfejlesztési Programban 2016-tól egészen 2023 őszéig elérhető volt „A mezőgazdasági vízgazdálkodási ágazat fejlesztése” elnevezésű pályázati kiírás, aminek keretében több mint 1200 támogatói döntés született, közel 177 milliárd forint értékben. Ez átfogóan biztosított fejlesztési forrást az öntözéshez kapcsolódó tevékenységekhez. Így többek között új vízkivételi művek kialakításához, öntözőgépek és csővezetékek telepítéséhez, valamint az elavult öntözőrendszerek elemeinek cseréjéhez is. Ezen projektek révén több mint harmincezer hektáron valósulhat meg támogatott öntözésfejlesztés. Emellett hangsúlyoznám azt, hogy a gazdák összefogásának, együttműködésének is rendkívüli szerepe van, az öntözési közösségekbe szerveződött gazdálkodók is támogatáshoz juthattak. Természetesen nagyon sok tennivaló van még, amiért eddig is lobbizott és a jövőben is tenni fog a Kamara. Az öntözési beruházások támogatása a következő időszakban is biztosított lesz: a KAP Stratégiai Terv részeként a vízgazdálkodást támogató pályázati konstrukciókat - társadalmi egyeztetés keretében - már megismerhették és véleményezhették a gazdák. Ezek a támogatások országszerte jelentős előrelépéseket hozhatnak az öntözés területén.

Az elmúlt években az állattenyésztés mintha a korábbiakhoz képest jobb helyzetbe került volna. Folytatódhat Ön szerint ez a pozitív tendencia?

Örvendetes, hogy az elmúlt időszakban valamelyest javult az állattenyésztés helyzete, ami a piaci környezet kedvező változásainak és a jelentős kormányzati segítségnek is köszönhető. Az Európai Bizottság 2022 novemberében fogadta el hazánk KAP Stratégiai Tervét, ami által történelmi lehetőség nyílt a magyar vidék és agrárium számára. A 2027-ig tartó időszakban az uniós források mellé kiemelkedő arányú, 80%-os nemzeti költségvetési hozzájárulást biztosít a magyar kormány. Ez minden eddiginél nagyobb segítség a vidékfejlesztés, a gazdálkodók és az élelmiszeripar számára. Az állattenyésztési ágazat részére újabb lehetőségek nyílnak a telepek korszerűsítésére, de akár az állatjóléti programokban való részvételre és az őshonos fajták megőrzésével kapcsolatos támogatásokra is. A kedvező piaci környezetet kihasználva, a támogatások segítségével az ágazat helyzetének további javulását remélhetjük.

Hogyan lehetne előre mozdítani a generációváltást Magyarországon? Hogyan lehetne befogadóbbá tenni a magyar gazdákat az új technológiák kipróbálására és adaptálására?

A gazdatársadalom elöregedése komoly probléma Európa-szerte, és azonnali megoldást kíván. A Stratégiai Terv ezért is helyez nagy hangsúlyt a generációváltás ösztönzésére. Az önálló gazdaságot már tovább vinni nem tudó, idősebb gazdálkodók támogatást kaphatnak, hogy gazdaságuk sorsát megnyugtatóan rendezhessék, hogy átadhassák azt a fiatalabb generáció egy tagjának. Az átadó és az átvevő együttműködését külön támogatás célozza, amely keretében az átadó, a nyugdíjkorhatárt elért gazda támogatást kap az átadás lebonyolításához. Folytatódni fog továbbá a fiatal, 40 év alatti mezőgazdasági termelők induló - közismert nevén „fiatal gazda” - támogatása is, valamint a fiatal termelők kiemelt támogatási intenzitás mellett valósíthatják meg beruházási elképzeléseiket.

Azt gondolom, hogy ezek a támogatások ösztönözni fogják a fiatal magyar gazdákat a mezőgazdasági tevékenység megkezdésére, illetve fenntartására, az idősebbeket pedig abban fogják segíteni, hogy a gazdaságukat megnyugtató módon, biztonságban tudják átadni a fiatalabbaknak.

Az EU mezőgazdasága összességében világviszonylatban is fejlett technológiájú. Ugyanakkor jelentős különbségek vannak a régi és a 2004-től csatlakozott tagországok között. Ezért is fontosak a technológia- és tudásalapú modernizációt ösztönző támogatások. Mindannyiunk érdeke, hogy nyitottak legyünk az új technológiák adaptálására, hiszen az egy hektárra jutó bruttó hozzáadott értékben csak így vehetjük fel a versenyt más országok termelőivel. Gazdafórumainkon, rendezvényeinken, kommunikációs csatornáinkon keresztül mi is folyamatosan hangsúlyozzuk ennek fontosságát.

Indokoltnak tartja-e felülvizsgálni az egyes jogcímeken adható támogatásokat és ezek összegeit? Például a méh egészségügyitámogatás méhcsaládonként 1000 forint már évek óta.

A támogatási formák széles körű tervezési és társadalmasítási folyamat eredményeképpen születnek meg, amely során folyamatosan merülnek fel igények egyes támogatások elindítására, illetve mértékük emelésére, feltételeik változtatására. Ez év februárjában fogadta el az Európai Bizottság a magyar KAP Stratégiai Terv első módosítását - ami többek közt ilyen módosításokat tartalmazott, illetve a jövőben is a tapasztalatok alapján, igények mentén fognak alakulni a támogatások.

A méhészeti ágazat támogatása kapcsán, a Magyar Méhészeti Nemzeti Program esetében fontos változás, hogy az a 2023. évtől kezdődően a Stratégiai Terv részévé vált. Az elmúlt évben – ahogy korábban is – elérhető volt a hazai méhészek számára az úgynevezett „ezer forintos”, méhállományok egészségügyi kondíciójának megőrzéséhez nyújtott támogatás. Továbbá az egészséges méhállományok fenntartását, illetve az egész ágazatot segíti a 2022 nyarán az EU-ban hazánkban elsőként bevezetett - 15 euró/méhcsalád/év mértékű - állatjóléti támogatás is. Ez utóbbi esetében fontosnak tartom a szakigazgatással, a szakmai szervezetekkel és az Államkincstárral közösen megvizsgálni, hogyan lehetne felgyorsítani a kifizetéseket. A méhészeti ágazat a beporzásban fontos szerepet tölt be, ezért megfontolandó az, hogy magasabb támogatásban részesüljön.

Ellentmondást tükröz az, hogy a termőföldek, például a szőlők ára folyamatosan növekszik, miközben a területen elérhető nyereség bizonytalan, vagy a szőlő esetében inkább csökken? Hosszabb távon bíznak a vevők a fordulatban vagy a piac árazza rosszul a földeket?

Alapvetően a piac, illetve az eladó és a vevő megegyezése határozza meg a vételárakat, azaz annyiért kel el egy földterület, amennyiben megegyeznek a felek. Nyilván számolni kell azzal, hogy mennyi pénzt éri meg befektetni, milyen esély van a megtérülésre. Egy adott termőföld konkrét árát számos tényező befolyásolja, és így van ez a szőlő esetében is. Meghatározó például, hogy a terület melyik borvidéken található, milyen a termőhelyi kataszteri besorolása, alkalmas-e eredetmegjelöléses bor készítéséhez megfelelő szőlő telepítésére, és nem mellékesen az ingatlanpiac helyi sajátosságait is figyelembe kell venni. Ha valaki szőlőtermesztést tervez az adott területen és nincs feldolgozó üzeme, akkor a befektetése megtérüléséhez nagyon magas terméshozamokat kell elérnie. Illetve nagyon speciális minőséget előállítania, hogy belátható időn belül eredményes legyen a gazdálkodása - megjegyzem, a szőlővásárlás jellemzően egyébként sem rövid távon megtérülő beruházás.

Mi kellene ahhoz, hogy nemzetközi szinten is versenyképes legyen a magyar élelmiszeripar és a feldolgozott termékeket érintő exportunk? Hogyan lehetne elérni hogy ne olcsó alapanyagot exportáljunk és azt vásároljuk vissza feldolgozottként?

Az elmúlt évek kedvezőtlen eseményei az élelmiszeripart is talán soha nem látott kihívások elé állították. Különösen a világjárvány mutatta meg, hogy mennyire fontos a megfelelő minőségű és mennyiségű élelmiszer folyamatos biztosítása, az élelmiszeripar szerepe a korábbiakhoz képest is felértékelődött.

A magyar kormányzat éppen ezért nemzetstratégiai ágazatként tekint az élelmiszeriparra, ami a támogatási rendszerben is tükröződik, a rendelkezésre álló források egyik legjelentősebb szelete az élelmiszer-előállító ágazat számára került és kerül biztosításra. A támogatásokon keresztül megvalósulhatnak magasabb hozzáadott értékű termékek előállítását célzó, versenyképesebb vállalati, termelési és termékstruktúra kialakítását, optimalizálást, valamint a piacra jutást elősegítő fejlesztések. Illetve a piaci keresletre és a termékpálya-együttműködésre alapozott kapacitásbővítő fejlesztések. A feldolgozóipari fejlesztések kapcsán két felhívás jelent meg az idei évben a KAP Stratégiai Terv keretében, a „Feldolgozó üzemek komplex fejlesztésének támogatása” című, 150 milliárd forint keretösszegű a nagyobb, míg a „Feldolgozó üzemek fejlesztésének támogatása” című - 50 milliárd forint keretösszeggel - a kisebb léptékű beruházásokat támogatja. Nagy valószínűséggel ezek az élelmiszeriparban fellendülést fognak eredményezni, aminek köszönhetően nőhet az ágazat versenyképessége, és pozitív hatásokat generálhat az export vonatkozásában is.