Nagy István és Áder János is ott lesz az idei Agrárszektor konferencián!
Az idén először 3 napos konferencián előad többek között Bige László, Gyuricza Csaba, Éder Tamás, Feldman Zsolt, Jakab István, Harsányi Zsolt, Makai Szabolcs, Szabó Levente, Kulik Zoltán, Hollósi Dávid és még sokan mások...
Ne maradjon le az év egyik legjelentősebb agrárszakmai eseményéről!
Agrárszektor: Kik jelentkeznek ma állatorvos-tudományi képzésre?
Sótonyi Péter: A hallgatók összetételén visszatükröződik a vidéki és a városi életforma átalakulása. Amikor én végeztem, akkor 100 hallgatóból 8-10 volt a lány, most pedig 75. A 90 végzett hallgatóból pedig alig 16 akar haszonállatokkal foglalkozni. A többség a kedvtelésből tartott állatokra specializálódik. Köszönhető ez az állatállomány csökkenésének és koncentrálódásának, de maga a vidéki életforma is sokat veszített a vonzerejéből. Ugyanakkor azt is meg kell értenünk, hogy a társállatok egyre nagyobb szerepet játszanak az emberek életében. Egy 75 éves néninek éppen olyan fontos - ha nem fontosabb - a macskája, mint egy gazdának a disznója. Egy macska megműtéséért akár 30 ezer forintot is kifizet a tulajdonosa, míg a disznót inkább levágják. Ugyanakkor állományszinten olyan hatalmas gazdasági károkat tud okozni egy járvány, ami nagyságrendekkel múlja felül a nénit ért kárt, amikor elveszíti a kedvencét. Tehát mindkét területen jelentkeznek olyan piaci igények, amelyeket felelősséggel ki kell tudni szolgálni. Azt is látnunk kell azonban, hogy a gazdasági haszonállatokkal foglalkozó orvosok zöme lassan nyugdíjba vonul. A gazdaságok viszont csak akkor tudják visszacsábítani és megtartani a fiatal generációt, ha biztos egzisztenciával kecsegtetik őket.
A: Milyen fizetésre számíthat egy kezdő állatorvos?
S.P.: Ezt nehéz megmondani, helyszíntől, állatfajtól, egyéni adottságoktól erősen függ. Kezdőként jellemzően keveset keresnek. Később, amikor megnyitják önálló praxisukat, akár a milliós nagyságrendet is elérheti a havi jövedelmük. De nem ezzel magyarázható a hatszoros túljelentkezés. Az egyik ok mindenképpen az lehet, hogy gyermekként szinte minden ember szereti az állatokat, és sokunkban ez a szeretet és a tenni vágyás megmarad. Egyetemünknek kiváló a presztízse. Most is 440 pont körül várható a felvételi ponthatár, ami magasabb, mint az orvosegyetemek átlaga. A képzés rendkívül átfogó.A hallgatók valamennyi állatfajból megkapják azokat az ismereteket, amelyekkel minden szakterületen helyt tudnak állni: hol kórboncnokok, hol sebészek, hol belgyógyászok, amit éppen az adott helyzet megkövetel tőlük. A specializációra, a 12-féle szakállatorvosi képzésre csak később kerülhet sor, miután a gyakorlatban már ledolgoztak 3-4 évet.
A:Mennyire lehet gyakorlatias a képzés, ha ennyire átfogó?
S. P.: Az 5 éves képzés valóban alapjellegű, amit szükségesnek is tartok, majd azt egy félév gyakorlat követi, amikor 4 hetes turnusokban látogatják a hallgatók a különböző állatfajokkal foglalkozó gazdaságokat, illetve klinikákat, valamint a Nébih munkájába is bepillanthatnak. De már a negyed-ötödéves hallgatók is minden héten egy napot gazdaságban töltenek, ami jelenthet egy partnercéget, vagy a nemrég sikeresen felújított saját tangazdaságunkat. A nyári gyakorlatokon szintén állatfajonként ismerkedhetnek a szakma kihívásaival. Idén bevezettük a hetesi gyakorlatot is. Ez abból áll, hogy félévente egy teljes hetet haszonállatok mellett kell eltöltenie a diáknak. Így nem fordulhat elő, hogy nem tudja, mennyit iszik egy ló, vagy nem mer belépni a szarvasmarhához. A hetesi gyakorlatot éppen amiatt indítottuk el, mert az ideérkező hallgatóság túlságosan eltávolodott már a gazdasági haszonállatoktól. Másrészt ennek anyagi feltételeit is csak azután tudtuk megteremteni, hogy az egyetem újra visszanyerte a függetlenségét. Nagy segítséget jelent a gazdálkodásunkban, hogy a diákok kétharmada külföldről érkezik. Ők fejenként és évente 11 ezer eurót hagynak itt, ami nem jelenti azt, hogy automatikusan végeznek is. A magyar diákok egyötöde, míg a külföldiek harmada morzsolódik le az évek során. Nagyon fontosnak tartom a kultúrák találkozását és az egymástól való tanulást. Szeretnénk elérni, hogy minden diákunk kimehessen legalább egy félévre külföldre tanulni. Szerencsére a szakmában nem jellemző az elvándorlás, a végzettek itthon is megtalálják a számításukat.
A:És van hatása a hetesi gyakorlatnak, meg tudták szerettetni a diákokkal a termelést?
S. P.: Tavaly a gólyatáborban megkérdeztem a leendő elsőéveseinket, hogy hányan szeretnének haszonállatokkal foglalkozni. A 110 hallgatóból 12-nek volt ez a szándéka, az év végén viszont már 26-an tették fel a kezüket. Reális célnak látom, hogy az ötéves képzés alatt legalább megduplázzuk a mezőgazdaság iránt érdeklődők számát, és a végzősök harmada ezen a területen helyezkedjen el.
A.: Milyen veszélyek leselkednek ma az állatállományra, mások ezek, mint 20-30 évvel ezelőtt?
S.P.: A globalizáció, a népesség és a mobilitás növekedése felgyorsította a fertőző betegségek terjedését a világban, ma sokkal gyorsabban alakulhatnak ki járványok, mint azelőtt. Erre társadalmi szinten is nagyobb figyelmet kell fordítani. A nagyüzemi állattartás elterjedése szintén magával hozott néhány olyan stresszfaktort, ami legyengíti az állomány természetes ellenálló képességét. Ugyanakkor felelőtlen magatartásnak tartom a gyógyszerek hozamfokozóként való adagolását, márpedig - a tiltás ellenére - ez ma is jelen van az üzemi gyakorlatban. Az antibiotikumoknak megvan a maguk helye és szerepe a gyógyászatban. A megelőző jellegű gyógyszerezésnek - a rezisztencia potenciális kialakulása miatt - óriási humán-egészségügyi kockázata is van. Állatorvosként felelősséggel tartozunk nemcsak az állatokért, hanem az emberekért is.
