November elején a Ciarán vihar ítéletidőt hozott Nyugat-Európa atlanti partjaira. Franciaországban november másodikán 1,2 millió háztartás maradt áram nélkül, de a hónap közepén Bretagne-ban és Normandiában még mindig rengeteg gazdálkodó földjén állt a víz. A vihar okozta áradás olyan súlyos károkat okozott, hogy a francia kormány 50 millió eurós segélyt jelentett be - számolt be a Le Monde.

A Hortidaily összefoglalója szerint az egész hónap borzalmas volt az észak-franciaországi gazdálkodók számára, fél évnyi csapadék hullott le harminc nap alatt. A kertészeti termelés durva károkat szenvedett az északi francia atlanti partszakaszon, a káposzta, répa, zeller, zöldségek sok helyen teljesen odavesztek - írja a portál. A francia RTL beszámolója szerint az északnyugati Pas-de-Calais megyében sok helyen a teljes őszi vetés is odalett. A francia burgonyatermesztők szövetsége még várja az adatokat a termelőktől, hogy egyáltalán fel tudják mérni, mekkora a történelmi árvíz okozta kár. Azonban a vihar csak az egyik tényező az árvíz okozta károkban. A francia gazdák azonban az állami vízgazdálkodást is kritizálják, felhozva, hogy infrastruktúra-karbantartással ezeket a károkat meg lehetett volna akadályozni.

Európa és az árvizek

A környezeti csapások, köztük a rekord szárazságok és árvizek sorra érik Európát a XXI. század eleje óta, és a kontinensnek sok helyen lemaradása van a vízgazdálkodásnak az új kihívásokhoz való adaptálásában. A folyószabályozások és a vizes területek lecsapolása már több száz éve megkezdődött, hogy a folyók hajózhatók legyenek és több terület szabaduljon fel mezőgazdasági célra. Ennek azonban Európa manapság látja a kárát igazán, ugyanis mind a szárazságok, mind az árvizek súlyos károkat okoznak a szabályozott vízrendszerek miatt. Ráadásul, olyan fontos területek, mint a lápok, mocsarak és egyéb vizes élőhelyek a talajvíz fenntartásán kívül a biodiverzitás számára is különösen fontosak lennének, és komoly szerepük van a szén megkötésében is.

Az Euronews nemrég számolt be arról, hogy az európai gondolkodásban sokszor még mindig problémás területnek tekintik a vizes élőhelyeket, ingólápokat, azt gondolva, hogy azok növelik az árvizek kockázatát. Ráadásul, sokszor haszontalan, gazdaságilag hasznosíthatatlan területnek tekintik őket, pedig például az árvízi védekezés, a környezeti fenntarthatóság és a természeti környezet megóvása szempontjából fel kéne ismernünk a fontosságukat. Azonban a művelésbe vett területeknek különösen megvan a maga árvízveszélye a lecsapolás miatt is. Ez pedig nem csak azért van, mert sokszor a folyók árterében nem tud eloszlani a víz, és így valószínűbbek a villámárvizek. Hanem az is veszélyt jelent, hogy a kiszáradt tőzeges talaj összeroskad, a szervesanyag-tartalma oxidáción keresztül lebomlik, és a talaj összetömörödik, amivel akár több métert is tud süllyedni a terület, így még jobban ki lesz téve az árvizeknek.

A vizes élőhelyek gazdasági hasznáról Alexandra Barthelmes, a Greifswaldi Egyetem kutatója nyilatkozott a Euronewsnak. A korábban lecsapolt vizes területek rehabilitációjában több pilot program ígéretes eredményeket tudott ugyanis felmutatni a németországi Alsó-Szászországban. Ezeket a földeket, miután lecsapolták, legelőnek használták vagy kukoricát termesztettek rajtuk, illetve tőzeget bányásztak ki. Ezek a leromlott területek azonban a talajvíz visszaengedésével kiváló helyek a tőzegmoha termesztésére. A tőzegmoha nevelése a paludikultúrának, avagy a vizes területen, ingólápban való mezőgazdasági termelésnek a része. Többféle felhasználása is van, például kertészeti termelésben ültetőközegként használható, és fenntartható módja a biomassza-termelésnek is.

Magyarországon is kérdés az árvíz

A NAK információi szerint Magyarország jelentős része, nagyjából a fele, 4,5 millió hektár, síkvidéki terület. Körülbelül 2 millió hektár van kitéve árvízi veszélynek, amiből 1,5 millió hektár a Tisza vízgyűjtő területe, félmillió hektár pedig a Duna-vízgyűjtőbe esik. Ráadásul, ezek a területek nagy átfedésben vannak a belvíz és aszály fenyegette területekkel. Idén augusztusban is fokozott védekezésre volt szükség a Rába, Mura és Sajó mentén, azonban legutoljára november elején is áradt a Sajó, akkor harmadfokú árvízvédelmi készültség volt életben.

Rengeteg eső esett az északi megyékben: óriási a készültség

Az elmúlt napok, hetek esőzései miatt harmadfokú az árvízvédelmi készültség a Sajó teljes hazai szakaszán.

A Tisza különösen ki van téve a villámárvizeknek. A korábban „legmagyarabb folyó” jelzővel illetett Tisza szabályozása 1846-ban indult meg. Az 1419 km hosszú folyóból közel ötszáz kilométert vágtak ki, 962 km lett a hossza, és a rövidebb folyócsatornán a Tiszának gyorsabb a folyása, és rövidebb idő alatt tud kialakulni villámárvíz.

Azonban a fenntarthatóbb vízgazdálkodásra, és az árvizek élőhely-rekonstrukcióval való kezelésére idehaza is vannak jó gyakorlatok. Erre egy példa a Csíkvarsai-rét rekonstrukciója Fejér megyében. Ezt a területet 1982-ben nyilvánították védetté. A Pro Vértes Közalapítvány a Budapesti Természetvédelmi Igazgatósággal együtt 1994-ben végett itt élőhely-rekonstrukciót, és 2009-2010-ben pedig az "Élőhely-rekonstrukciós beruházások a Vértesi Natúrparkban II." KEOP-program keretein belül több, mint 500 hektár terület természetvédelmi rekonstrukcióját kezdték el. A kiegyenlített vízgazdálkodás segített a kaszálókon a fűtömeg növelésében, illetve az aszályok negatív hatásait is segít kiegyenlíteni. A rekonstruált vizes élőhely pedig rengeteg korábban itt fészkelő fajnak tud újra menedéket nyújtani.

Címlapkép forrása: MTI/Vajda János