Vannak az állattenyésztési ágazatnak a rövid távú problémái- a termelői költségek növekedése a drasztikusan emelkedő takarmányárak miatt, amit a kiskereskedelmi átvételi árakban nem tudnak érvényesíteni - és vannak a hosszú távú problémák, hogy például történelmi mélyponton van a sertésszám. A 29-i kormányülésen az agráriummal kapcsolatban hozott, látszólag nagyobb horderejű döntések segítenek megoldani bármelyiket is?

A problémák méretéhez képest a rövidtávú lépések nem perdöntőek. Az úgynevezett plusz forrásokról pedig én még nem látom pontosan, hogy mennyiben lennének többletforrások. A kommunikációból nekem úgy tűnt, hogy ezeknek jelentős része az egyébként meglévő jogszabályok alapján járó pénzeknek az időben való előre hozása. De várjuk meg a konkrét rendeleteket. A csökkenési folyamatot, ami jelenleg a sertéságazatban zajlik, esetleg lassíthatják, de rövidtávon valószínűleg nem tudják megfordítani. A hosszú távú stratégia, amihez a kormány most végre a pecsétjét adta ezen az ülésen, az más kérdés.

A MOSZ szerint mindenképpen szükség lenne takarmányalapra a rövid távú problémák megoldásához.

Azzal, hogy az állam belép, és felvásárol 500 ezer tonna takarmányt, olyan mértékű piaci kereslet jelenik meg, ami rövidtávon árfelhajtó hatással bírhat. Ha a felvásárolt takarmányt később kedvezményes áron adja oda a termelőknek, az tiltott állami támogatásnak minősülne az EU jogszabályok értelmében. Esetleg a TIG-nél meglévő stratégiai készletek piacra dobása is szóba jöhet, de ha az önköltségnél alacsonyabban dobnánk piacra úgy az is támogatásnak minősülne. Én személy szerint elég szkeptikus vagyok a terménypiacokon való esetleges komolyabb állami szerepvállalással kapcsolatban. Az a fajta mezőgazdasági érdekképviseleti hozzáállás pedig, ami a rendszerváltás óta megfigyelhető, és ahonnan minden évben, bármilyen időjárás van, csak a panaszokról és a támogatás iránti igényekről lehet hallani, az olyan mértékben inflálta el a kijelentéseinket, hogy a mezőgazdasági körön kívül már lassan senki nem veszi komolyan.

De valóban katasztrofális a helyzet a húságazatban, nem?

A sertéstenyésztésben igen, a baromfitenyésztésben és a tejtermelésben pedig csak egy kicsit jobb. Igen, valóban az agrárium legkritikusabb ágazata. Éppen ezért született a sertésstratégia.

Ezt jó iránynak tartják? Valóban elérhető lesz, hogy a következő 7 évben ezzel a stratégiával 6 millió fölé menjen a sertésszám?

Azt gondolom, hogy az elmúlt több mint egy évben a sertésstratégia jelentős fejlődésen ment át, és az abban meghatározott irány jó. A stratégiában meghatározott lépések megteremthetik az alapot arra, hogy 5-7 év múlva a magyar sertéságazat ismét jelentős szereplő legyen hazai és uniós szinten is. Ha a szervezett, nagy, szakmailag irányított integrált rendszerek fejlesztése felé megy el a magyar sertéságazat és a fejlesztéshez szükséges forrásokat az ágazati szereplők részben a következő EU költségvetési időszakában rendelkezésre álló támogatásokból elő tudják teremteni, akkor a stratégiában meghatározott célok elérhetőek.

És lesz piac a 6 millió sertésre?

Igen. Ma gyakorlatilag a magyar húsipar kényszerűségből nagy mennyiségű import-alapanyaggal dolgozik, ami kiváltható lenne a magyarral. (A KSH adatai szerint 2012 január-februárban a sertéshúsimport 25 ezer tonna volt-szerk.)

Úgy tűnik, hogy az augusztus 29-én hozott döntések inkább az állattenyésztési ágazat hosszú távú problémáit orvosolja, semmint a rövideket, ha jól veszem ki a szavaiból.

Igen, mivel a költségvetés rossz helyzetben van, ezért nem reális elvárás az, hogy rövidtávon ágazatokra százmilliárdokat költsünk állami forrásból. Középtávon viszont jó cölöpöket ver le ez a stratégia. És ha középtávon a költségvetés is ehhez fog igazodni, akkor kivitelezhető lesz. De most a rövid távú prioritás, hogy rendbe kell tenni a költségvetést.

Akkor tehát nem lesz áfa-csökkentés, mert 60 milliárd bevételkiesés rövidtávon a költségvetésnek biztos nem tenne jót (az interjú azelőtt készült, hogy bejelentették volna, a kormány mégis kezdeményezi a fordított áfa bevezetését a sertéságazatban - szerk.)?

Ez egy nagyon nehéz kérdés, évek óta bombázzuk a kormányzatot, hogy legyen áfa-csökkentés. Az biztos, hogy a jelenlegi áfa helyzet nem működik, mert így a magyar élelmiszeripar egyre nagyobb része csúszik bele a szürke-és a feketegazdaságba.

Amin a fordított-áfa segítene…

Az Unió rendszerében "alapjáraton" csak azon termékekre van mód a fordított áfa-alkalmazására, amely termékek végső felhasználásra nem alkalmasak, vagyis köztes termék. Ettől eltérően csak rendkívüli helyzetben és rövid időre alkalmazható a fordított áfa. Ha a hús-termékpályán bevezetjük, ahogy ma a Kormány tervezi, úgy annak alkalmazása a féldisznónál megáll. Onnan minden marad a régiben. Pedig ahol ma az áfa-csalás a termékpályán meghatározó méreteket ölt, azok pont a végső felhasználásra kerülő hústermékek.

Egy olyan iparágban pedig, ahol az árbevétel arányos jövedelem a jobb években is maximum 1-2 százalék, a 27 százalékos áfa be nem fizetése olyan mértékű versenyelőny, ami arrafelé tereli a cégeket, hogy ne fizessenek áfát egy ilyen kiélezett piaci versenyhelyzetben. Akik fizetnek áfát, kiesnek a versenyből. És panaszkodunk, hogy kevés a magyar termék a polcokon, miközben éppen az áfa-csalás miatt van egyre kevesebb olyan cég, amelyik a koncentrált kiskereskedelmi rendszernek ki tudja szolgálni az igényeit. Ugyanis a kiskereskedelmi láncok egyre nagyobb földrajzi területen - kis túlzással Boszniától Svédországig - minden üzletükben folyamatosan ugyanazzal a termékkel akarják ellátni a vásárlóikat. Magyarországon nem tudnak kifejlődni olyan cégek, amelyek nagy földrajzi régió kiszolgálására is képesek lennének, mivel a belpiacokon elveszítik a versenyt az áfacsalókkal szemben és nem tudják elérni a nemzetközi szinten is releváns piaci méretet.

Ezek szerint nem tettek le az áfa-csökkentésről hiába tűnik úgy, hogy a kormány nem hajlik erre a megoldásra. Hogyan folytatják a lobbizást?

Igen, az ágazat szereplői folyamatosan több csatornán mozognak ezen a területen. A Tejtermék Tanács, a Baromfi Terméktanács és a Vágóállat és Hús Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (VHT) az élelmiszerek egy bizonyos szűkített körére javasolná az 5 százalékos áfát. Az ő számításaik szerint ennek 60 milliárdos költségvetési kihatása lenne. Nyilván, a kérdéses ágazatokon valószínűleg valamit segítene a lépés, de az élelmiszer-termékpálya ennél sokkal nagyobb, és az áfa-csalást végző cégek nagyon gyorsan alkalmazkodnak. Például a gabonaszektorban áfa-csalást végző cégek a fordított áfa bevezetését követően úgy tűnik, hogy áthelyezték tevékenységüket máshová, így többek között a hússzektorba. Ha ott is bevezetik a fordított áfát, akkor majd áthelyezik tevékenységüket a cukorba, az étolajba stb.

Tehát két megoldás van, vagy marad ez a magas áfa, de akkor rendkívül hatékony ellenőrzési és büntetési rendszert kell hozzárendelni, és reménykedünk, hogy ennek elrettentő hatása lesz. Vagy nem építjük ki ezt a rendszert, de akkor le kell vinni az áfát az EU-ban átlagosnak tekinthető szintre. Magas áfa gyatra ellenőrzési és szankcionálási rendszer mellett a feketedés, a piaci szétzilálódás útja . Régebben még azt hittem, hogy az említett két megoldás egyenértékű és az ellenőrzési rendszer szigorítása valóban segíthet, de be kellett látnom, hogy sajnos ez irreálisnak tűnik Magyarországon. Kis túlzással áfacsalásra van ráállva a fél ágazat. Olyan mértékű a korrupció, hogy rendkívül szorgos munkával is évtizedekig tartana a felszámolása, márpedig a legális csatornákon mozgó szereplőknek nincs ennyi idejük. (Az alapvető élelmiszerek esetében évi több százmilliárdot tesz ki az áfa-csalás - a szerk.).

Éppen ezért a Bonafarm a Bunge-val együtt kezdeményezte egy Szakmai Fórum létrehozását az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentéséért. A Fórum nyár elején megbízta az Ernst&Young-ot, hogy mérje fel az alapvető élelmiszerek áfa-csökkentésének a költségvetési hatásait. Azt kívánjuk látni, hogy meddig lehetne levinni az áfát úgy, hogy a tisztulásból adódó többletbevétel és az adóbevétel elmaradásából származó bevételkiesés egyensúlyban legyen. Ezzel a tanulmánnyal pedig remélhetőleg heteken belül a kormányhoz fordulhatunk. Ezen tipródunk most, ugyani s a nemzetközileg versenyképtelen élelmiszeripari vállalatok hiányának az egyik meghatározó oka az áfa-rendszer. Egy nagy cégnél, ahol informatikai rendszerek működnek és biztonsági lépcsőfokok sokasága van beleépítve, ott mindent rögzítenek, ott nem lehet áfát csalni. Egy kisebb, vagy közepes méretű cégnél, ahol viszont van egy tulajdonos, és ahol a készletezést mondjuk csak kockás papíron követik, ott lehet. Közben pedig a versen y hatalmas, és a jogkövető cégek veszteséget veszteségre halmoznak.

Gondolom akkor ebben a nagy versenyben a Bonafarm vezetősége nem fog zokogni, ha elhullik a Gyulai Húskombinát.

Az biztos, hogy gyilkos verseny van, és mindenki tudja, hogy itt egyes cégeknek el kell vérezni, de a Bonafarmnak nem érdeke, hogy egy amúgy a transzparens csatornákon működő. az áfát és egyéb adókat befizető, ráadásul jó terméket gyártó cég tönkremenjen. Mi nagyon sajnálnánk, ha pont a Gyulai Húskombinát menne csődbe.

De cég piacait szívesen megszereznék, nem?

Azt nem lehet tudni, hogy egy ilyen helyzetben ki szerezné meg a piacaikat. Lehet, hogy külföldi gyártók, vagy éppen azok a cégek, akik a jelen helyzetet is előidézték azzal, hogy nem fizetnek áfát, és így az olyan nagyobb cégek, mint a Gyulai, aki pedig fizet, versenyhátrányba kerülnek a tényleg egyre kiélezettebb piaci versenyben.

Három évvel ezelőtt arról beszélgettünk, hogy a magyar élelmiszeripar és a termelők nem tanulták meg mi az a verseny. Az elmúlt 3 évben sikerült valamit fejlődnie az agráriumnak ezen a téren?

A kényszer mindenképpen ebbe az irányba viszi az ágazatot. És a jelenlegi áfa-rendszer ezt a tanulási folyamatot gátolja. Az ágazat kiskereskedelemmel szembeni pozíciójának a javítása érdekében horizontálisan és vertikálisan is szerveződéseket kellene létrehozni, de akkor a termelők éppúgy mint a cégek , automatikusan a transzparens csatornákba kerülnek, és ezek a csatornák nem tudnak annyi pluszt adni, ami ellensúlyozná a magas adók befizetéséből fakadó hátrányt. Ez ma a szomorú magyar valóság.