A kamatok egy ideje rekord alacsony szinten vannak, emellett a kormány és az MNB számos ösztönzővel - elsősorban a Növekedési Hitelprogrammal (NHP) - segítette a hitelpiac élénkülését. Ennek ellenére az MNB márciusi adatai azt mutatják, hogy éves szinten 6,4 százalékkal csökkent a mezőgazdasági cégek hitelállománya. Mi állhat a visszaesés hátterében?

A számok valóban visszaesést mutatnak, azonban látni kell, hogy egy relatív visszaesésről beszélünk. A mezőgazdasági vállalatok hitelállománya 2014-15 környékén csúcsokat döntött, az ágazat hitelezési szempontból jóval jobban teljesített, mint a teljes kkv szektor. Ez a trend szoros összefüggésben volt az NHP-val, amelynek keretében a bankok előszeretettel finanszírozták az agrárcégeket, akik összességében 20 százalék feletti részesedéssel képviseltették magukat a programban. Az említett visszaesést ehhez képest kell értelmezni.

Emellett van még egy fontos tényező, amit ki kell emelnünk. A 2015 végén startoló "Földet a gazdáknak!" program keretében kizárólag magánszemélyek tudtak hitelt felvenni, ezért tavaly nem a cégek, hanem az egyéni vállalkozások - őstermelők, egyéni gazdálkodók - hitelállománya nőtt meg ugrásszerűen, mintegy 150 milliárd forinttal. Nyilvánvalóan itt ugyanazokról az adósokról van szó, akik gazdasági társaságként is hitelfelvevők lennének, tehát ismét egy erőteljes bővülésről beszélhetünk, csak ezen belül történt átstrukturálódás. Szintén átrendeződést jelentett, hogy a mezőgazdasági társas vállalkozások nagyobb arányban törlesztettek hitelt az elmúlt időszakban, ami összességében a hitelállomány csökkenését eredményezte.

Hogy érinti az NHP kivezetése az agrárvállalkozásokat, és összességében az agrárhitelezést?

A kiemelkedő eredménynek az egyik fő oka az, hogy az agrárszektor a különböző támogatott hitelprogramokkal, mint olcsó forrással korábban nem nagyon tudott élni. Ennek általában a támogatási szabályok vetnek gátat, azonban az NHP nem tartalmazott támogatási korlátokat, így a cégek úgy juthattak olcsó forráshoz, hogy nem akadályozták őket a de minimis vagy egyéb támogatási szabályok. Természetesen a bankok sem véletlenül részesítették előnyben az agrárcégeket, hiszen egy potenciálisan növekvő szektorként tekintettek agrárágazatra. A növénytermesztést a kiszámítható támogatási rendszer miatt különösen stabil jövedelmezőség jellemzi.

Az NHP-ban tehát felülteljesítettek az agrárcégek, ugyanakkor véleményem szerint az állami támogatású programoknak csak meghatározott célszegmensekben lehet szerepe, és az uniós szabályok miatt a jövőben is a piaci alapú hitelek lesznek meghatározóak az agrárszektorban. A kivételre jó példa az Agrár Széchenyi Kártya (ASZK) program, ahol egyébként minden ügylet mögött az AVHGA kezességvállalása áll, és amely ugyancsak rendkívül népszerű. Tavaly csaknem 3000 ilyen ügyletet regisztráltak.

A kártyának létezik egy normál, illetve egy szuperkedvezményes verziója, amelyet a fagykárosult, jégkárosult és az un. átmeneti támogatásra jogosult vállalkozások igényelhetnek. A normál program kezességidíj- és garanciadíj-támogatást nyújt, az utóbb említett preferált ágazatok viszont teljes körű kamat-, kezességidíj- és egyéb költségmentességben részesülnek. Ezeket a költségeket a Földművelésügyi Minisztérium téríti meg. Ami minket, garantőröket illet, arra törekszünk, hogy minél olcsóbban nyújtsuk a kezességet, de fontos tudni, hogy a kezességi díjat nem mi határozzuk meg, hanem egy nagyon szigorú uniós szabályozás szerint kell azt megállapítanunk.

A támogatott hitelprogramoknak tehát van tere az agárszektorban is, de nagyon sok vállalkozás - főleg ha 3 éves futamidőre veszi fel a hiteleket - a speciális szabályozás miatt hamar kimeríti a kereteket. A piaci alapú hitelezés esetében azonban nem kell számolni a támogatási korlátokkal, ezért ezek a konstrukciók - az AVHGA kezességvállalásával kiegészítve - egy ilyen alacsony kamatkörnyezetben minden probléma nélkül ki tudják váltani az állami támogatású hitelprogramokat. Összességében tehát az NHP kivezetése nem lesz markáns hatással a szektor hitelezésére. Sokkal nagyobb kérdőjel a beruházások alakulása, ahol viszont már szerepet játszanak a támogatási források, elsősorban a Vidékfejlesztési Program.

Mik a várakozásai a Vidékfejlesztési Program (VP) még hátralévő pályázataival kapcsolatban? Hogyan tudja az AVHGA támogatni a VP forrásainak hatékony felhasználását?

A Vidékfejlesztési Program támogatásainak megítélése zömében ezen a nyáron fog megtörténni, és ezt követően jön majd az a szakasz, amikor a projektnyertesek kopogtatnak a bankoknál, és megpróbálják összerakni a projekt teljes költségvetését. Ez még bonyolultabb történet, és nyilvánvalóan nem jön jól, hogy az NHP olcsó forrásai már nem lesznek elérhetőek. A kamatkörnyezet azonban minden korábbinál kedvezőbb, így azok a cégek, amelyek hitelképesek és rendelkeznek a megfelelő fedezetekkel, meg is tudják valósítani a beruházásaikat. Ebben komoly szerepet játszhat a mi kezességvállalásunk is, hiszen elsősorban az olyan cégek hitelfelvételét segítjük, amelyek egyébként nem, vagy csak rosszabb kondíciókkal jutnának hitelhez. Az AVHGA Európa egyik legerősebb agrár-garanciaszervezete, valamennyi hitelcélhoz, illetve lízing és faktoring ügylet mellé oda tudunk állni. A statisztikák szerint az AVHGA garanciáját igénybe vevő cégek 50-70 százaléka egyébként nem jutott volna hitelhez. Természetesen nem ölbe tett kézzel várjuk a támogatási döntéseket, 4-5 bankkal már előkészítettünk olyan konkrét termékmegállapodásokat, amelyek specializáltan a VP forrásainak a felhasználását fogják segíteni.

Hogyan alakult az Alapítvány által garantált hitelek állománya az elmúlt három évben? Van még tere a növekedésnek?

2013 óta jelentős növekedésen ment keresztül az alapítványi hitelállomány. Az akkori 133 milliárdról 2015-re 179 milliárdra, 2016-ra pedig 208 milliárdra növekedett az általunk garantált hitelek volumene. Tudni kell, hogy az uniós szabályozás szerint 80 százalék a maximális kockázatvállalási mérték, amit vállalhat egy garantőr szervezet. A kezesség átlagos mértéke korábban 65 százalék körül volt a teljes alapítványi állományban, most viszont meghaladja a 74 százalékot. Ez mutatja, hogy milyen sok olyan ügyletünk van, ahol a maximális 80 százalékot vállaljuk. Prudens pénzintézetként igyekszünk inkább nem elutasítani ügyleteket - még a legrosszabbakat sem -, ezekben az esetekben inkább csökkentjük a kezességvállalás mértékét. A fennálló kötelezettségállományunk tavaly év végén 149,2 milliárd volt, ami azt jelenti, hogy a költségvetési törvényben előírt 150 milliárdos határt maximálisan kihasználtuk, sőt, nagyon kicentiztük. Ebből problémáink is adódtak, éppen ezért, köszönhetően a nemzetgazdasági és a földművelésügyi tárcának, az idei költségvetésben már magasabb viszontgarancia-mérték szerepel, ami teret ad a további növekedésnek. A COSME program ugyancsak bővíti a lehetőségeinket.

Kik a fő ügyfeleik, hogy épül fel az Alapítvány portfóliója?

A portfóliónk 85 százalékát a mikrovállalkozások teszik ki, ezen belül - elsősorban az ASZK-nak köszönhetően - az egyéni gazdálkodók, egyéni vállalkozók, őstermelők és családi gazdálkodók több mint 50 százalékban képviseltetik magukat. A mérleg tehát a kicsik irányába billen, ami alapvetően összhangban van az Alapítvány céljaival és a kormányzati törekvésekkel, ugyanakkor mint pénzintézet, igyekszünk kiegyensúlyozott portfóliót kialakítani, és nagyobb szereplőket is beemelni az ügyfélkörünkbe. A területi megoszlást tekintve a teljes állományon belül az észak-alföldi és a dél-alföldi régió dominál, ezeket a vidéki vállalkozásokat értük el a legintenzívebben. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a kevésbé fejlett térségekben a legintenzívebb a kezességünk hatása.

Egyre hangosabb a szakmai diskurzus arról, hogy 2020 után hogyan alakulhat a Közös Agrárpolitika. Van-e kialakult álláspontjuk arról, hogy 2020 után milyen irányba kellene haladnia a támogatáspolitikának?

A jelenlegi ciklusban viszonylag magas arányban részesedtek az agrárvállalkozások a közös uniós tortából, és mivel tradicionálisan agrárország vagyunk, az az érdekünk hogy ez fenn is maradjon. Sokféle forgatókönyv létezik, és a részletekről egyelőre csak találgatni tudunk, de az Európai Unió struktúrája valószínűleg sokkal nehezebben mozdul annál, mint hogy hirtelen teljesen átrajzolódjon a kép. Mi ebben a találgatásban nem akarunk részt venni, inkább a saját területünkre koncentrálunk. A saját területünket illetően természetesen van önálló álláspontunk - igaz ez csak egy nagyon kis szelete a Közös Agrárpolitikának, viszont "mostohagyerek".

Ilyen nehezítő tényező például az a képlet, amely alapján az EU a garanciaszervezetek piaci díját számítja, vagy a sokat emlegetett agrár de minimis szabály, de ugyanígy az adminisztrációs egyszerűsítésekre is nagy szükség lenne. A visszatérítendő, vissza nem térítendő támogatások kombinálhatósága ugyancsak fontos terület. Ezek a kérdések nincsenek reflektorfényben, mi viszont gyakran kezdeményezünk egyeztetetéseket, és vannak is sikereink. Ezek olyan témák, amelyekből rengeteg megoldandó feladat adódik, és sok esetben ezek fontosabbak, mint egy-egy új program vagy termék, ami csak a korábbiakat helyettesíti.