Nagy István az InfoRádióban a 2022-es aszállyal kapcsolatban elmondta, akkora mértékű volt, amit semmilyen technológiával nem lehetett kivédeni, mert nemcsak nálunk volt, hanem az egész világon. A Dunának negyven százalékkal volt alacsonyabb a vízhozama, a Tiszáé 60 százalékkal volt alacsonyabb, mint más esztendőkben.
Mérsékelni lehet, és azon dolgozunk idén is, hiszen megteremtettük már a jogszabályi hátterét annak, hogy hogyan tudunk szemléletet váltani, hogyan tudjuk a vizet megőrizni, lassítani a kifolyását az országból. Azt a szemléletet, hogy magas gátfalak közé szorítjuk be a folyót és minél gyorsabban elvezetjük a vizet, azt a szemléletet, hogy a belvíz káros és gyorsan el kell vezetni a talajról, meg kell változtatni. Ezért hoztunk olyan szabályokat, hogy ha belvizes a területe, akkor is meg fogja kapni utána a terület alapú támogatást, tehát nem kell érdekeltté tenni a gazdát abban, hogy minél gyorsabban levezesse a vizet. Hoztunk olyan szabályozást, hogy az ideiglenes víztározóknak a területeit kisajátítjuk és végleges víztározóvá alakítjuk, azaz ilyenkor a tavaszi zöld árban teljesen föltöltjük a nagy tározókat. Ez 5-10 millió köbméternyi vízkapacitást jelent akár egy-egy tározónál, és így próbáljuk megoldani. Tisztítjuk az összes mellékágrendszert, az összes csatornát azért, hogy tároljuk be a vizet és az összes olyan területre, ahová ki tudjuk árasztani a bővízű folyóból a vizet, azt meg kell tenni, hiszen a tájban kell megőrizni, a talajban kell megőrizni a vizet. Itt ez a legnagyobb mennyiség, mert mindig kettő felé kell vennünk a vízgazdálkodást. Van egy mezőgazdasági, öntözési célú vízfelhasználás. Ez a csatornák kérdése, erre pályázatok vannak, a gazdáknak most is több mint 75 milliárd forint áll rendelkezésre ahhoz, hogy az öntözést meg tudják oldani. De van egy sokkal nagyobb kérdéskör, amivel nekünk foglalkozni kell, ez pedig az ökológiai vízgazdálkodás. Annak a kérdéskörnek a kezelése, hogy mit kezdünk azzal, hogy a talajvízszint csökkent két métert is, ezért nem az történik, hogy a folyóinkból a nyomás hatására kifelé áramlik a víz a kapilláris elv alapján, hanem környező területekről visszaszivárog a folyóba, és ezért süllyed le a talajvíz. A homokhátságnak a kérdését, a Duna-Tisza közének, a Szatmárnak a kérdését ez nehezíti, ezen kell változtatnunk
- mondta az agrárminiszter. Hozzátette, hazánkban mindössze 87,5 ezer hektár az öntözött terület, tehát alig 2 százalék, tehát nemcsak a vízgazdálkodásban kell szemléletváltás, hanem a termelésben is. Ugyanakkor a gazdák nem tudnak egyik napról a másikra teljességgel megváltozni, hiszen sem eszközállományuk, sem tudásuk nincs ahhoz, hogy változzanak. A növénytermesztésben is szükség lehet majd a terményszerkezet átalakítására, elő kell vennünk és meg kell találnunk azt a fajtát, amely kevesebb csapadékból is eredményes tud lenni, és akkor jön egy sokkal nehezebb dolog. Meg kell találnunk esetleg azt az új növényi kultúrát, amivel eredményesebben tudunk és biztonsággal termelni - hangsúlyozta Nagy István.
Most mindenki a könnyebbet választja, látom a vetésterületeken, hogy kukorica helyett mindenki igyekezett az őszi kalászosokat vetni, hiszen ősszel csak hull a csapadék, szépen kikelt, most a tavaszi csapadék megjön, és mire esetleg aszály jönne, addigra betakarítják és a biztonsági játék lezajlik. De ezt nem lehet hosszú távon csinálni, föl kell készülnünk arra, hogyan váltjuk ki az ország termőterületeit, hogy hol érdemes kukoricát vetni, ahol biztonsággal megnő és hol kell akkor inkább a gabonafélékre áttérni, hol kell kiváltanunk úgy a kukoricát, hogy esetleg cirokkal vagy más takarmánynövénnyel. Mit lehet a lucernával kezdeni, ahhoz melyik fajtát kell elővennünk. Számos kérdés van, változtatnunk kell, alkalmazkodnunk kell a megváltozott körülményekhez. A siker, a túlélés záloga mindig az alkalmazkodás. Aki gyorsabban, könnyebben alkalmazkodik, az lesz a sikeres. Aki később ébred, nehezebben megy, az sok szenvedésen fog keresztülmenni.
Az agrártárca vezetője kiemelte, az egész világ éghajlatváltozási problémája, a klímaválság és minden egyéb arra vezethető vissza, hogy mindent akarunk, mindenkor, vagyis nincs meg a szezonalitás, nincs meg az, hogy fölkészüljünk valamire, hogy várjunk valamit, hanem valóban a sárgadinnyét a parmai sonkával ott akarjuk a karácsonyi asztalon tartani, ami teljesen irreális. Szerinte szemléletváltásra lenne szükség ebben is. Végül a fúrt és ásott kutak üzemeltetéséről is beszélt Nagy István.
Kettős kérdéskörről van szó. Van egy belterületi, a lakossági fúrt kutak, ez a Belügyminisztérium hatásköre és van a mezőgazdasági célú vízfelhasználás, ez pedig az Agrárminisztérium hatásköre. A mezőgazdasági célú kutaknál már kiadtam a rendelkezést arról, hogy csak be kell jelenteni, de semmilyen következménye nincsen, semmilyen díjjal nem tartoznak a gazdák. Ha valaki aggódik azért, hogy hogyan kerül ellenőrzésre a vízkészlet, azt tudom érvként fölhozni, hogy azzal, hogy tudjuk, mennyi van most és lesz egy tiszta kép előttünk, tudjuk, hogy mennyi víz használódik el, ennek tükrében tudunk majd az új kutakra engedélyt kiadni, hiszen az új kutaknál nem tekinthetünk el attól a legszigorúbb engedélyeztetési eljárástól az ivóvízbázisunk védelmében. De a múltra visszamenőlegesen semmilyen szankciót vagy semmilyen tehertételt nem kívánunk a gazdákra alkalmazni, és én azt gondolom, hogy a belterületi, az otthoni fúrt kutakkal kapcsolatban is a következő elvet kell szem előtt tartanunk: az egyáltalán nem öntözési célra van. Ezek a 12-13 méter mélységű kutak egyáltalán semmilyen veszélyt nem jelentenek a vízbázisra. Mi azt a javaslatot szeretnénk a kormány asztalára tenni, hogy az egészet úgy kell hagyni, ahogy van. Ne kelljen semmilyen lakosságvegzáló történetet előadni. Sőt, én még azt is bátorkodnám kijelenteni, hogy egyáltalán a bejelentéstől is tekintsünk el, mert semmilyen veszélyt nem hordoz magában az, hogy az udvarán valakinek van egy 12-13 méter mélységben lévő kútja, ami az első talajvízréteg, gyakorlatilag az esővizet gyűjti össze és azzal a maga kis veteményesét vagy a virágágyását meglocsolja.
Címlapkép forrása: MTI/Kovács Tamás
