Az orosz-ukrán háború kirobbanása számtalan fennakadást, gondot hozott minden iparág és szektor szereplőjének. Melyek a magyar agrárium legnagyobb gyengeségei, amelyek ezalatt a több mint egy év alatt leginkább kiütköztek?

Sablonos válasz, mégis igaz, hogy tőkehiányos a magyar mezőgazdaság. Ahogy kirobbant a háború, mindenki rögtön pánikvásárlásba kezdett, megemelkedtek az árak és a hitelkamatok is, mindezek pedig rövid idő alatt megakasztották a magyar agrárium sikerágazatát, a növénytermesztést. Eddig „ingyen volt a pénz”, mindenki vette a traktort, a műtrágyát, a növényvédő szert, és a gabonának is mindig jó ára volt, jelenleg azonban drágák az inputanyagok, magasak a kamatok, és a tőkehiány is megmutatkozik, komoly gondban vannak tehát a magyar növénytermesztők. A másik gyengesége az ágazatnak, ami most is megmutatkozott, a spekuláció. A magyar termelők általában spekulálnak, pedig kellene tanulniuk, hogy folyamatosan eladó, és például az inputok beszerzésekor mindig vásárló pozícióban kell lenniük. Jó példa erre az, hogy amikor elképesztően elszálltak a gabonaárak, sokan nem adták el az árut, hanem raktározni kezdtek, és úgy voltak vele, hogy várnak a még magasabb árakra. Az idei gabonaszezonban azonban teljesen összeomlott a piac, és elképesztően leestek az árak, így most rengeteg termelő ül a drága készletein, ráadásul jelenleg piac sincs az árura. Ezt a spekulációt kellene megszüntetni edukációval, tanulással, hiszen a gazdák közül senki sem tőzsdei szakember, ezért kell, hogy mindig legyen eladási pozíció, amivel a jövedelmét kiszámítható módon tudja kontrollálni.

Magyarország mezőgazdasági adottságait sokkal jobban is ki lehetne használni, az élelmiszeriparunk például közel sem olyan versenyképes Európában, mint amilyen lehetne. Mi az oka annak, hogy nem tudunk kitörni a „burokból”, mi hiányzik?

Orbán Viktor miniszterelnök nemrég azt mondta, nagy hangsúlyt fognak helyezni az élelmiszeriparra, amit kíváncsian várunk. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy Magyarországon nagyon terjednek a kiskereskedelmi láncok, elsősorban az Aldi és a Lidl, akik leginkább saját márkás termékekben gondolkodnak. Ez azt jelenti, hogy bármikor lecserélhetik a beszállítót, hiszen itt az az elvárás, hogy nagy mennyiségben minél homogénebb, azonos minőségű árut tudjanak a polcokra tenni. Ezek az üzletláncok általában regionálisan szerveződnek, és nekik sokkal egyszerűbb egy beszállítóval tárgyalni, mint országonként mással, hiszen az többféle minőséget jelentene. Magyarországon ilyen nagy méretű cég csak néhány van. Azt is kiemelném, hogy a magyar élelmiszeripari márkák többsége csak itthon híres, külföldön szinte senki sem ismeri őket, így ott is inkább vagy a helyi márkákat veszik az emberek, vagy bemennek az Aldiba, Lidlbe, és az ottani saját márkás termékeket választják.

Amikor kilépünk a nemzetközi piacra, olyan hatalmas márkákkal kell versenyeznünk, mint például a Nestlé, ezért is véleményem szerint márkával nehéz kitörni a külföldi piacokon. Lengyelország élelmiszeripara ugyan sokat fejlődött az elmúlt időszakban, de hirtelen biztosan kevesen tudnának népszerű lengyel márkát mondani. Ők inkább a méret miatt lettek versenyképesek.

Az elmúlt hónapokban elkezdtek csökkenni a gabonaárak, az európai piac pedig rendesen felbolydult, miután az ukrán gabona elárasztott mindent. Mi a helyzet most a magyar gabonával, milyen lehetőségei vannak Európában?

Nagyon nehéz most megjósolni az árazást, de úgy gondolom a koronavírus, illetve az orosz-ukrán háború okozta pánik már lecsengett, és a gabonaárak vissza fognak rendeződni a háború előtti szint környékére. Ugyanakkor mivel elképesztően megemelkedtek az inputanyagárak, az az előtti szintre már biztosan nem fognak visszaesni. Az biztos, hogy már semmi sem lesz olyan, mint régen, amikor szinte bármit lehetett csinálni a földeken, és rögtön nyereségesek voltunk, mostantól igazán hatékonyan kell majd dolgoznia minden termelőnek. Komoly nehézséget okoz a magyar gazdáknak, hogy az ukrán gabona Olaszországban is átvette a magyar piacokat, és habár a terv az volt, hogy ez az áru az észak-afrikai éhező országokba kerül majd, döntően odaáramlott, ahol többet fizettek érte, például Nyugat-Európába. Az olasz piacot tehát elvesztettük, így ezt most vissza kell szereznünk, nekik azonban nem érdekük, hogy változtassanak a beszerzési politikán, náluk inkább az ár dönt, tehát, ha újra jelen akarunk lenni a magyar gabonával Olaszországban, akkor olcsóbban kell adnunk az árut.

Tavaly rekordalacsony kukoricatermést takarítottak be a gazdák Magyarországon, ami miatt komoly importra szorultunk belőle. Nagy mennyiség jött be Magyarországra Ukrajnából egészen addig, míg hazánk be nem tiltotta az ukrán import behozatalát. Számtalan hírt lehet olvasni arról, hogy komoly gondok vannak az ukrán áru minőségével, illetve rengeteg a szennyezett termény. Tényleg ekkora gondok vannak az ukrán gabonával? Milyen következményei lehetnek Magyarországon az ukrán importtilalom bevezetésének?

Ahogy bejött az olcsó ukrán gabona Magyarországra, teljesen letörte az árakat, ami ugyan kedvező hatással van az inflációra, hiszen a fogyasztó is olcsóbban jut hozzá a termékhez, ugyanakkor ezzel a saját élelmiszeriparunkat tesszük tönkre. Magyarországon nem ugyanolyan feltételek mellett termelünk, mint ahogy Ukrajnában, ahol nincsenek olyan szigorú szabályok, mint az Európai Unióban. Azt gondolom, ha ugyanazokat a hatóanyagokat lehetne használni mindenhol Európában, és a minőségi elvárások is egyeznének, akkor nem lenne gond, hogy ilyen sok ukrán áru érkezett az országba, jelenleg azonban nem azonosak a feltételek.

Az EU-nak szerintem lépnie kellett volna, és nem megvárnia a magyar és a lengyel partizánakciót. Ugyanakkor ezzel legalább felhívtuk az unió figyelmét arra, hogy ezzel foglalkozni kell. Mindenki támogatja Ukrajnát, de itt egy gazdasági kérdésről van szó. Az, hogy az ukrán termékek elárasztották a kelet-európai piacot, egy hatalmas pofon volt, a nyugat-európaiak pedig majd akkor fogják érzékelni mindezt, amikor el akarják adni a terményeiket, és az áraknak igazodniuk kell egymáshoz.

A kukoricánál egy kicsit más a helyzet, mert abból nem termett itthon elegendő, és bárhogyan is számoltunk, sehogy sem jött ki a matek. A takarmányipar szerencsésebb volt, hiszen ott váltottak búzára, a feldolgozóknál azonban komoly gondokat okozhat a toxinszint. Érdekes a helyzet, mert míg a világ legtöbb részén sokkal megengedőbbek, addig Európában erősen limitált az alapanyagokban és a végtermékekben is a megengedett toxinszint. Hiába tudnánk tehát egy toxinos kukoricából kiváló minőségű üzemanyagot vagy izocukrot előállítani, a keletkező melléktermék eladhatatlan lenne. Véleményem szerint két lehetőség lehet most, vagy el kell engedni a toxinkorlátot, ám ez rögtön megjelenne például a tejben vagy a húsban, így ez nem járható út, a másik lehetőség, hogy a termelő bízik a jó termésben, és összekeveri majd a rosszabb minőségűvel. Ez utóbbi sem jó, hiszen nagyon veszélyes lehet a végtermék szempontjából. Talán ki lehetne találni egy olyan programot, amelynek keretein belül olyan országba szállítjuk a szennyezettebb magyar gabonát, ahol nem ilyen szigorúak a szabályok, és ott kerül eladásra és felhasználásra.

Hol, mely iparágakban került döntően felhasználásra az ukrán gabona Magyarországon?

A magyar malmok a magyar piacra termelnek, mégis rengeteg liszt jött be az országba Ukrajnából, ami egyáltalán nem volt indokolt, hiszen van itthon bőven, ahogyan búza is. Komoly gondokkal küzdenek tehát most a hazai malmok, így ugyanis, hogy itt van a rengeteg ukrán gabona, a magyar búza ott áll a tárolókban, sokan nem tudnak ugyanis mit kezdeni vele. A minőséggel kapcsolatban egyébként el lehet mondani, hogy nemcsak az ukrán áruval, de a hazaival is lehetnek gondok, például búza esetén akár a nem megfelelő tárolás miatt. A kereskedőkön és a felvásárlókon múlik, hogy tudják-e tartani a megfelelő minőségbiztosítási szintet, illetve meg van-e a szükséges és előírt ellenőrzés a bejövő árunál.

Mire lehet számítani idén itthon kukoricafronton, kell csökkenő termőterülettel számolni? Vannak olyan növények, amelyek hangsúlyosabban megjelennek idén a vetésszerkezetben a magyar földeken?

Az tisztán látszik, hogy a kukorica vetésterülete 20-30 százalékkal kisebb lesz idén Magyarországon. Ugyanakkor meglepő módon a napraforgó termésterülete, ha minimálisan is, de nőtt, a búzáé pedig sokkal nagyobb lesz az évben. Ez utóbbi nem feltétlenül „jó”, hiszen Európában pont búzából van bőven, így biztos, hogy túltermelés lesz belőle. Világszinten is bőséges termés áll rendelkezésre belőle, ami normálisnak mondható, ez a növény ugyanis szinte mindenhol sokkal jobban teljesített a 2022-es pusztító aszályban is.

Az öntözésfejlesztés hosszú évek óta téma hazánkban, mégis évről évre egyre nagyobb károkat okoz itthon az aszály. Mi kellene ahhoz, hogy végre tényleg komoly öntözésfejlesztés menjen végbe az országban?

Én sem tudom a megoldást, de ha a termelő fejével kellene gondolkozom, akkor ott öntöznék a földemen, ahol látnám is annak megtérülését. Jelenleg hektáronként 3-4 millió forintba kerül az öntözésfejlesztés, egy ilyen berendezés legalább 20 évig működik, ám egy földbérlet is maximum ennyi időre szól. Tehát, ha nem pont akkor bérelünk földet, amikor az öntözés kiépítését elkezdjük, akkor el lehet kezdeni számolgatni, hogy mi lesz a beruházással, ha majd valaki más fogja használni a földet. Ráadásul ilyen helyzetben a bankok sem adnak szívesen hitelt. A földbérlet rendezése mellett, a másik probléma az öntözésfejlesztéssel kapcsolatban itthon a víz, hiába van ugyanis rengeteg belőle, sokkal többet kellene eljuttatni a termőföldekre. Mindezek mellett a vízdíjak sem alakulnak éppen szerencsésen az utóbbi időben, hiszen a többszörösére emelkedtek, így hiába vágott most bele valaki az öntözésfejlesztésbe, amikor olyan drága a víz, hogy egyszerűen nem lehet, és nem éri meg használni.

Külön öröm számunkra a kormányzat bejelentése, hogy a tavalyi rossz termésre tekintettel az öntözővíz idén ingyenes lesz - ez óriási segítség. A Dunántúlon az év eleje óta mintegy 200 milliméternyi csapadék esett, viszont a keleti országrészben ennek csak a fele. Az idei tavasz jóval kedvezőbb az előző évekhez képest, de az adatokból is látszik, az öntözésfejlesztés elengedhetetlen része az agrárium jövedelemtermelő képességének.

Az állattenyésztésünk régóta gödörben van, ugyanakkor most a növénytermesztők sincsenek jó helyzetben itthon. Mennyire nagy a baj valójában a magyar mezőgazdaságban?

A vegyes profilú gazdaságok általában szerencsésebb helyzetben vannak, hiszen a növénytermesztés eredményét mindig rá lehetett költeni az állattenyésztésre, most azonban nekik sem egyszerű. Tavaly hiába volt jó éve a tehenészeteknek, 2023-ban a tejpiac is összeomlott, de a sertés- és baromfiágazat is nagyon ki van most szolgáltatva, főleg az alapanyagok beszerzésének tekintetében. A magyar állattenyésztés nagyon bizonytalan lábakon áll, nem tudok sok jót mondani, pedig ha az élelmiszeriparunkat fejleszteni akarjuk, akkor ezt a szektort sürgősen „gatyába kellene rázni”. Hiába van ugyanis nagy sertésvágóhidunk, ha nincs alapanyag, amit fel lehetne dolgozni. Ráadásul beruházások sem nagyon vannak az állattartó telepeken, a mostani kamatszintek mellett ugyanis nem éri meg belevágni. Különböző energetikai vagy javítási fejlesztések vannak, de új istállók építéséről, fejőrendszer, tojásválogató kiépítéséről nem lehet hallani.

Az állattartók közül a kicsik már kiestek, és csak az olyan nagy telepek tudtak életben maradni Magyarországon, amelyek modern technológiával üzemelnek. Háztáji állattartásról például már régen nem lehet beszélni, hiszen szinte teljesen eltűnt az országból. Összességében el lehet mondani, hogy így, hogy a növénytermesztők is bajban vannak, biztosan nehéz és furcsa év lesz a 2023-as is.

A Talentis Agro az agrárium szinte minden szegmensében - növénytermesztés, állattenyésztés, élelmiszeripar, takarmány - jelen van. Habár minden ágazatban akadnak gondok, mégis melyik az, ahol a legnagyobb problémák vannak jelenleg?

A növénytermesztésünk jó eredményeket hozott tavaly, az ideiről azonban már látszik, hogy nem ez lesz a legjobb évünk. 2022-ben a szarvasmarhaágazatunk nagyon jól szerepelt, az azonban már biztos, hogy teljesen megszüntetjük és felszámoljuk a tojótyúk- és tojástermelés-ágazatunkat, túl nagy ugyanis a bizonytalanság a szektorban, és egyre gyakrabban okoz nehézséget a termék eladása. Közép-európai szinten ugyanis a kiskereskedelmi láncok beszerzői határozzák meg a piacot, és nem a kisebb cégek. A cég pulykaérdekeltsége azonban piacvezető ágazatnak számít, ezért nagy fejlesztései terveink vannak ebben a szektorban. A pulyka 60 százaléka egyébként külföldre megy, a magyarok ugyanis nem esznek sok pulykát, nem számít tömegterméknek itthon, a külföldi piacokon azonban mindenképp van létjogosultsága.

Kell átrendeződésre számítani a jövőben a magyar mezőgazdaságban?

Most, hogy az állami földek értékesítésre kerülnek, kell egyfajta birtoknövekedésre számítani, a családi gazdálkodók ugyanis közelítenek majd a személyenként 300 hektáros plafon felé. Ezzel szemben a klasszikus nagyüzemek folyamatosan veszítik el a földeket, pedig ott általában növénytermesztés és állattenyésztés is van, ezzel együtt pedig kapacitás arra, hogy az öntözésfejlesztés is megvalósuljon. Így tehát, hogy a bérleti szerződések lejárnak, mindenképpen lesz egyfajta átrendeződés a magyar mezőgazdaságban. Fontos lenne, hogy végre legyen egy stabil élelmiszeriparunk, hiszen az állattenyésztés, és maga az alapanyag előállítása is nagyban függ ettől.

Az elmúlt években több akvizíció is történt a Talentis Agro-nál, van-e tervben a közeljövőben újabb, ha igen, mely szektort/ágazatot célozza meg a cég? Habár nehéz tervezni a mostani időszakban, milyen fejlesztéseket, beruházásokat tervez a Talentis a következő években?

A stratégiai célunk továbbra is a növekedés, jelenleg főleg a termőföldekben és a tejhasznú szarvasmarhákban tervezünk akvizíciókat, de a pulykaágazat, valamint az élelmiszeriparon belül a cukor- és a keményítő-előállítás is ott vannak a középpontban. Jelenleg is nézegetünk jó pár céget, a generációváltás miatt ugyanis egyre többen keresnek meg minket azzal, hogy eladnák a cégüket. Ha érezzük a szinergiát, és az adott vállalkozás pont jól illeszthető a cégcsoport valamely tevékenységéhez, akkor nyitottak vagyunk mind a kisebb, mind a nagyobb cégek felvásárlására is.

Képek forrása: Stiller Ákos