Anton Delbarre, az Euro Commerce vezető közgazdásza elmondta, hogy az Európai Unió összes mezőgazdasági termelésének 13%-a az, amit a lakosság elfogyaszt, ennek 70%-a feldolgozott élelmiszer, 30% pedig friss termék. Az elmúlt években számos csapás érte az európai mezőgazdasági és élelmiszeripari ágazatát (koronavírus-járvány és pánik-felvásárlások, orosz-ukrán háború, inflációs válság), ami a kereslet visszaesésével járt, ami azonban a vásárlóerő növekedésével sem tért vissza a korábbi szintjére. A szakember szerint jelenleg 8,8%-kal kisebb a kiskereskedelmi költés, mint amivel eredetileg - igaz a koronavírus-járvány előtti trendek alapján - számoltak. Anton Delbarre szerint ez növeli a költségnyomást a kiskereskedelmen, és a legnagyobb cégek az előrejelzéseknél kisebb hasznot realizáltak. A közgazdász szerint a kiskereskedelemnek teljesen más az árazási stratégiája, árképzési stratégiája, mert nem egy-egy termékre, hanem a teljes készletükre képzik az árrést. Anton Delbarre rámutatott, hogy nincs összefüggés a termelői szintű árrés és a szupermarketek árrése között, emiatt azonban nagyon könnyen lehet rossz következtetéseket levonni. A szakember kiemelte, hogy ha az értéklánc bármelyik eleme sérül, akkor azzal mindenki rosszul fog járni, ennek elkerüléséhez viszont transzparencia, reziliencia kell.
Kjartan Poulsen, az EU Tej Tanácsának elnöke arról beszélt, hogy a szervezetük évente egyszer frissíti a számait, amelyhez a Mezőgazdasági Könyvelési Adathálózat (FADN) és az Eurostat adatait is felhasználják. A szakember beszélt arról is, hogy a számításaik során figyelembe veszik a takarmányköltségeket és a takarmány-előállítás költségeit, az épületek és felhasznált géppark fenntartásának költségeit, a bérköltségeket, az energiaárakat és a bérleti díjakat is. Ha ezeket mind összevetették, akkor még le kell vonni a KAP-ból eredő támogatásokat és kifizetéseket, illetve egyéb költségeket, így jutnak el a tej és a marhahús tényleges áráig. Kjartan Poulsen jelezte, hogy nehéz uniós szinten egységes számításokat végezni, mivel a bérköltségek tagállamonként különböznek, vannak olyan tagállamok, ahol minimálbér van. Az szakértő szerint vannak olyan tagállamok - Dánia és Hollandia -, ahol a költségek és a bevételek között gyakorlatilag nincs különbség, de például a németeknél is csupán 0,96% volt a különbség az elmúlt évtized legjobb évében. Ha uniós szinten nézzük, akkor a legjobb eredmény 10 centes nyereség volt a tejen, és egészen 2022-ig nem tudtak profitot elkönyvelni a gazdák. Kjartan Poulsen beszélt arról is, hogy a tejtermékek 60-70%-át harmadik szereplők árulják, akiknek nem célja, hogy a termelők, termelő cégek megkapják a jussukat. A szakember rámutatott, hogy ha meg akarjuk erősíteni az élelmiszerláncot az Európai Unióban, akkor a gazdák szintjén kell lennie ösztönzésnek arra, hogy belépjenek a termelésbe. Az EU Tej Tanácsának elnöke szerint ezért fontos lenne, hogy a mostanáig figyelmen kívül hagyott termelői szövetkezeteket is meghallgassák a döntéshozók.
Az előadásokat követő vitán a résztvevők egyetértettek abban, hogy az élelmiszertermelés során a gazdák továbbra is nehéz helyzetben vannak. Mint fogalmaztak, újra kell gondolni az európai és a nemzeti joszabályokat az árképzésekkel kapcsolatban. Abban is konszenzus volt, hogy az nem elfogadható, hogy a boltban elköltött 100 euróból a gazdákhoz csak 7-8 jusson el. Az Európai Parlament Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési bizottsága ezért azt várja az Európai Uniótól és az Európai Bizottságtól, hogy lépjen fel határozottabban a termelők védelme érdekében, és olyan szabályozásokat fogadjon el, amely biztosítja, hogy a gazdák jobb árakat kapjanak a termékeikért a felvásárlóktól.
