“Megdöbbentett mindet, mennyire általános érvényű jelenségről van szó. Afrika szavannáitól kezdve Európa erdejein át Ázsiáig mindenütt egyre több emlősállat vált át éjszakai életmódra, csakhogy elkerülhesse az embert" - magyaráz Kaitlyn Gaynor, a Kaliforniai Egyetem ökológus PhD hallgatója, aki kutatásában 76 tudományos publikációt tekintett át, melyben 62 emlős faj viselkedését írták le 6 kontinensen. A felmérésekben mozgásérzékelő kamerákkal, műholdfelvételekkel, nyomkövetőkkel figyelték az állatok aktivitását. Megfigyelték azt is, hányszor és milyen módon kerültek kapcsolatba az emberekkel, akár a vadászatnak, a turizmusnak, az építkezéseknek vagy a mezőgazdaságnak köszönhetően.

Azokkal az emlősökkel összevetve, amelyek nincsenek kitéve emberi zavarásnak, és ébrenléti idejüket fele-fele arányban osztják meg az éjszaka és a nappal között, az erősen zavart környezetben élő állatok 36 százalékkal több időt töltenek ébren éjszaka, azaz idejüket 32:68 arányban az éjjelnek szentelik. Ez a trend független volt attól, hogy a zavarás milyen jellegű: a túrázókra ugyanúgy műszakváltással reagáltak az állatok, mint a vadászok jelenlétére. Gaynor rámutatott: az emlősök maguk is részint predátorok, illetve prédák, és miközben éjszakai életmódra váltanak, egymásra is hatnak. "Amikor a prérifarkas éjjeli vadásszá vált, a mókus kikerült a zsákmányállatai köréből. Most viszont, hogy a mókus megpróbálja elkerülni az embert, és egyre aktívabb éjjel, szabályosan a  prérifarkas szájába fut" - mond egy példát a kutató.

A táplálékláncban tehát fokozatos átrendeződések történnek amiatt, hogy az állatok ugyanabban a térben, de más időben vannak jelen, mint korábban. Ugyanakkor örvendetes is ez az alkalmazkodó képesség, hiszen az emberiség létszámnövekedésével az állatoknak egyre kevesebb a lehetőségük térben elkülönülni tőlünk. Egytelen járható út a számukra, ha más időzónába helyezik át a tevékenységüket.