Nagy István és Áder János is ott lesz az idei Agrárszektor konferencián!
Az idén először 3 napos konferencián előad többek között Bige László, Gyuricza Csaba, Éder Tamás, Feldman Zsolt, Jakab István, Harsányi Zsolt, Makai Szabolcs, Szabó Levente, Kulik Zoltán, Hollósi Dávid és még sokan mások...
Ne maradjon le az év egyik legjelentősebb agrárszakmai eseményéről!
A fogyasztói és a termelői oldal alkalmazkodási képességét szembe állítva azt láttuk, hogy a termelői oldal súlyos hónapokkal később tud csak reagálni nagyobb mértékű piaci változásra. Három példán keresztül is megvizsgáltuk az állattenyészők alkalmazkodási képességét: brojlercsirke-, sertés- és szarvasmarha tenyésztés területeken a tenyészállomány beállításától a felhízlalt állat levágásáig tartó intervallumban.
A brojlercsirke tenyésztők alkalmazkodási képességének vizsgálatakor azt az esetet számoltuk végig, miszerint a szülőpár naposcsibe letelepítését követően a tojástermelésig 181 nap telik el. A keltetőbe rakott tenyész tojás 21 napra kel ki, a lehelyezéstől számított 42-ik napra számíthatjuk a vágóhídi belépést. Ez összesen 243 napot, azaz legalább 8 hónapot jelent.
Sertés esetében tenyésztésbe állításig 3 hónap telik el, tenyész-érettségig 7-12 hónap. 3-4 hónap vemhesség után 5-7 hónapot számolhatunk hízlalásra, amelyek összesen 17-24 hónapot tesznek ki.
Szarvasmarha tekintetében az első ellésig 24-30 hónap telik el, a borjúkor innen számítva 6-8 hónap, azaz ebben az esetben 30-38 hónap után tudjuk értékesíteni az újból felépített állományt.
A fenti számok jól mutatják, hogy egy biológiai alapokon termelő lánc kibocsátási volumenét nem lehet egyik napról a másikra markánsan megváltoztatni. Egy évek alatt felépített termelési rendszer, egy adott volumenen nem tud hetek alatt alkalmazkodni ahhoz, hogy jelenleg a fogyasztó nem vásárol csak 1 kg húst a heti 2 kg helyett.
Az alkalmazkodási képesség vizsgálatakor természetesen a döntéshozatali képességre is ki kell térnünk. A fent bemutatott termékpályáknál a döntéshozatal gyorsasága szintén illeszkedik a bemutatott alkalmazkodási képességekhez. Érdemes végiggondolni, hogy annak a vállalatnak a döntéshozói, akik sok ezer (baromfi esetében millió) állatot tartanak termelésben, milyen gyorsasággal hozzák meg az integrációban tartott állatok számának nagymértékű csökkentéséről szóló döntést.
Egy szarvasmarhatartó, akinek a fenti példa szerint körülbelül 3 év alatt tudja visszaépíteni kibocsátását az eredeti szintre, egy "rosszabb" hónap miatt vajon kivágja a 3 éve finanszírozott állományának ötödét? Feltételezésünk szerint ez nem lenne racionális döntés.
Írta: Héjja Csaba, Takarékbank Agrárcentrum
