Nagy István és Áder János is ott lesz az idei Agrárszektor konferencián!
Az idén először 3 napos konferencián előad többek között Bige László, Gyuricza Csaba, Éder Tamás, Feldman Zsolt, Jakab István, Harsányi Zsolt, Makai Szabolcs, Szabó Levente, Kulik Zoltán, Hollósi Dávid és még sokan mások...
Ne maradjon le az év egyik legjelentősebb agrárszakmai eseményéről!
Vadak a kertek alatt. Ezt az első hallásra kissé drámai címet kapta a Balaton Fejlesztési Tanács (BFT) szemléletformáló online rendezvénye, ahol a klímaváltozással és környezetvédelemmel kapcsolatos kérdés kerül minden hónap első szerdáján a fókuszba. A téma azonban nem véletlen: ember-vadvilág konfliktusok megértése, mérséklése, a válaszlépések felvetése, azok megelőzése, a kapcsolódó szakpolitika és monitoring minden korábbinál fontosabbá válhat, ahogy az esetszámok növekednek - írja a HelloVidék.
Mi leginkább a nagyragadozókra figyelünk, akik olyan, nagytestű emlős ragadozókat jelentenek, akik funkciós csoportba tömörülnek. Más, gyakran szintén nagytestű emlősökkel táplálkoznak és a tápláléklánc csúcsán helyezkednek el. Az állatok elterjedési területének egy jelentős része az északi országokba esik, valamint a kontinens déli részére, illetve a Kárpátokra és a Balkánra. Európa középső részein ezeknek a fajoknak a populációi kevésbé tudtak elterjedni, ám a rozsomákot leszámítva ma már a hiúz, a barnamedve és a farkas is megjelent. A kontinensek ma mintegy 19 ezer farkas, 17 ezer medve, 9 ezer hiúz él, és izgalmas abba belegondolni, hogy ezek az állatok egykor egész Európában elterjedtnek számítottak. Az 1900-as évek közepére ezek a fajok jelentősen visszaszorultak a kontinens széle felé, ami a tudatos üldözésnek és az élőhelyvesztésnek volt köszönhető. Jelentős részük ma leginkább a Kárpát-medencéhez köthető és természetesen Magyarországon is jelen vannak, az 1980-as évektől egyre gyakrabban bukkantak fel
- mutatott rá Sütő Dávid, a WWF nagyragadozók program vezetője, kiemelve a megváltozott társadalmi felfogás jelentőségét, illetve természetvédelmi oltalom és a szocio-kulturális változások jótékony hatását, hiszen növekednek az erdőterületek, miközben egyre többen költöznek városokba. A WWF adatai szerint hazánkban jelenleg nagyjából negyven-hetven farkas élhet, ezek jelentős része az Északi-középhegységben. Barnamedvéből is megfigyelhetünk körülbelül öt-tíz egyedet, de fontos kiemelni, hogy ezek az állatok úgymond „jönnek-mennek”. És ha már nagyragadozók, akkor meg kell említeni a rejtett életmódot folytató hiúzokat is, amelyekből mintegy húsz állat él Magyarországon, bár nagyon nehéz a megfigyelésük és nyomon követésük.
Ezek az állatok csúcsragadozók és bizony szükségünk van rájuk a zsákmányolás, a dögprodukció karbantartása, a más ragadozókkal való versengés miatt. Ne feledjük a maradékok hasznosítását és hogy úgynevezett ökoszisztéma jelölőfajok, tehát hatásuk van más populációkra. Ezek a nagyragadozók területhasznosítás szempontjából is fontosak, hiszen segíthetik az erdőfelújulást: sokkal változatosabb, természetközelibb felújulást kaphatunk általuk, mert a nagytestű növényevők mondjuk kevésbé rágják meg a cserjéket és visszaszoríthatják az invazív fajokat is
- emelte ki Sütő Dávid, aki az „erdők őrzőinek” nevezte a nagyragadozókat.
És hogy mitől lesznek az „erdők őrzői”?
A nagyragadozók többek között szelektálhatják a gyengébb egyedeket, csökkenthetik a fertőzések veszélyét, visszaszoríthatják a betelepített fajokat, segíthetik a növényzet felújulását, növelhetik a biológiai változatosságot, de megváltoztathatják az élőhelyek állapotát is. A szakember szerint nem feltétlenül jelennek meg mindig, de a nagyragadozókban „ott van a potenciál”, hogy ezeket a hatásokat elérjék abban az ökosztisztéma rendszerben, ahol aktuálisan élnek. A nagyragadozókkal kapcsolatban a következő problémák merülhetnek fel:
- haszonállatok predálása,
- méhkaptárok megrongálása,
- megnehezíthetik a modern vadgazdálkodási munkát,
- alkalmazkodás a városi élethez,
- potenciálisan veszélyt jelenthetnek,
- elszoktunk a jelenlétüktől,
- megalapozatlan félelmek.
Ezek sokszor ember-vadvilág konfliktust eredményezhetnek, aminek számos kiváltó oka és tényezője ismert, amelyek az emberi társadalmat és a gazdaságot is érintő problémák. A WWF munkatársa említette az emberi népesség-dinamikát, a humanerőforrásigényeket, a földhasználat változását, a kitermelő iparágakat, a lineáris infrastruktúrát, a természetről alkotott elképzeléseket, a piaci erőket, a jogszabályok hatásait, a vadon élő állatok populációdinamikáját, a vadon élő állatok viselkedését és az éghajlatváltozást.
Nyilván számos tényező befolyásolja ezeket a folyamatokat, amelyekért a leggyakrabban mi, emberek vagyunk a felelősek. Ilyenek az élőhelyvesztést és fragmentáció, a vadvilág zavarása, a zöldfolyosók megszűntetése vagy lezárása, a szélsőséges időjárási események, a természeti csapások, az invazív fajok megjelenése és térhódítása, a gazdasági nehézségek. De az állatokat csalogató, olyan anyagok, mint például a hulladékok, az emberi táplálékok vagy a nagyon ízletes növények és haszonállatok csábítása
- magyarázta a WWF szakembere.
Az ember-állat konfliktusokhoz számos hatást társíthatunk:
- terméskár,
- anyagi kár,
- állatállományban okozott kár,
- élelmezési és megélhetési bizonytalanság,
- emberi életek elvesztése és sérülések,
- csökkent emberi jólét és egészség,
- a vadon élő állatok tűrőképességének változása,
- a vadon élő állatok egyedszámának nem-letális szabályozása,
- vadon élő állatok áttelepítése,
- vadon élő állatok állományainak szabályozása,
- vadon élő állatok megtorló vagy védekező célú elrejtése.
A szakember szerint azonban minden konfliktus egyedi és a kezelésükre nincsenek egységes megoldások. Ahogy Sütő Dávid kiemelte, az ember-vadvilág konfliktusokat összetettségük miatt nem csak a károk jellemzik, hanem a kulturális tényezőknek, tévhiteknek vagy akár hiedelmeknek is fontos szerepe lehet bennük. Feloldásuk csak az érdekelt csoportokkal (vadász, juhosgazda, természetvédelmi őr, zöld szervezet) közösen lehetséges, amelyek sokszor átfedik egymást.
Mi a konfliktus feloldás hármas modelljében hiszünk, aminek több eleme van: a konflikus megértése, mérséklés, válaszlépés, megelőzés, szakpolitika, monitoring. De a gyakorlatban ott vannak például a modern eszközök, mondjuk a villanypásztor, ami megoldhatja a problémát. Akadnak esetek, amikor ezek ennél mélyebbről fakadnak, ahol a folyamatos kapcsolattartás segíthet. Megint más probléma esetén beválhat a nagytestű kutyák használata, de nem mindig. Korábban volt oylan tapasztalatunk is, hogy bár az őrkutyák beváltak, de éjszaka aztán elcsatangoltak és bejártak a településre, ahol gondot okoztak. Itt a megoldást az jelentette, hogy az őrkutyákat a villanypásztoron belülre helyezték
- sorolta a gyakorlati tapasztalatokat Sütő Dávid.
Szóval, mit tegyünk?
A WWF úgy gondolja, hogy ha elzárjuk a forrásoktól ezeket az állatokat, akkor nem kötik össze azokat az emberekkel és nem vesztik el a félelmüket sem az emberektől. További javaslataik között szerepel, hogy ha nagyragadozós helyre készülünk kirándulni, akkor érdemes néhány szabályt egyénileg is betartani. Úgy tűnik, túrázás közben a legtöbb konfliktus abból adódhat, ha ezeket az állatokat meglepjük, ezért fütyörésszünk, beszélgessünk és adjunk kellő időt az állatoknak, hogy vegyenek észre minket és térjenek ki előlünk. A kutyát mindig tartsuk pórázon. És végül, de nem utolsó sorban: a legrosszabb, amit tehetünk, ha tudatosan etetjük ezeket az állatokat - a WWF azt javasolja, hogy a keletkező hulladékot vagy szemetet is gyűjtsük össze és ne dobjuk ki a túraösvény menti kukákba.