Ezeknek a parányi állatoknak a „sikere” abban rejlik, hogy egyetlen nőstény több ezer petét rak, amelyből hatlábú, valószínűtlenül apró, átlátszó lárvák kelnek ki. Egyszeri vérrel való táplálkozás után nimfává vedlenek, amelynek nyolc lába van és csaknem gombostűfej méretű. Ha a nimfa egyszer vérhez jut, imágóvá érik. Az imágók a gazdaállatokon szaporodnak, azután a hím elpusztul. A nőstény ekkor újra vért szív, azután petéit a nedves földbe rakja és ő is elpusztul. A fentebb levezetett életciklus nagyjából 2-5 évet vehet igénybe. Összesen háromszor kell ez idő alatt vért szívniuk. Ennek a lehetősége befolyásolja az élethosszukat. Egyébként növényi nedvekkel táplálkozik.

A sokak által ismert Lyme-kór egy baktériumos megbetegedés, ami megfelelő kezelés híján komoly szövődményeket okozhat. Éppen ezért ennek, és a többi kullancsok által terjesztett megbetegedésnek az elkerülésére íme néhány tipp. Ezekkel megelőzhetjük a kullancscsípést, amelyre leggyakrabban a sűrű bozótos területeken és a lombos erdőkben számíthatunk. Mivel fontos számukra a magas páratartalom, így annak ellenére, hogy a fenyvesekben meglehetősen árnyékos az élőhely, az aljnövényzet hiányából adódóan még sincs meg az életfeltételeiknek megfelelő páratartalom. A kullancsok alapvetően a fűszálak végén, a levelek fonákjain várakoznak arra, hogy egy arra alkalmas gazdatestre rákapaszkodhassanak. Teszik mindezt úgy, hogy három pár lábukkal kapaszkodnak a növénybe, egy párral pedig felfelé „nyújtózkodnak”. Az ízelt lábak végén nyálkás anyaggal bevont szőrök és karmok helyezkednek el, amik segíti a felkapaszkodást.

A kullancsok érzékelik a test melegét, a kilélegzett levegő széndioxid tartalmát és a gazdatest szagát. Érdemes ezért zárt ruházatot viselni, hogy a ruháról ne tudjon beférkőzni a bőrünkhöz. Dr. Lakos András szakember szerint még a meztelen felsőtest is biztonságosabb, mint egy laza trikó, hiszen a kullancs nem szereti a fényt. A világos színek azért célszerűbbek, mert ezen könnyen észre lehet venni őket, a ruha anyaga pedig minél simább felületű, annál nehezebb megtapadnia rajta. Mivel a fűszálak és alacsonyabb bokrok ágain gyakoribb az előfordulásuk, így a gyermekeknek éppen fejmagasságban vannak. Ezért nekik érdemes olyan sapkát viselni, amelyik peremmel rendelkezik, ez alá kisebb eséllyel mászik majd be.

A sokak által ismert szórófejes riasztók is hasznosak lehetnek, azonban érdemes figyelembe vennünk néhány szabályt mivel, mint minden vegyszert, ezt is túl lehet adagolni. Főként a szabad bőrfelületeken alkalmazzuk, és legfeljebb csak négy óra elteltével ismételjük meg a kezelést, hazaérve pedig azonnal mossuk le a szert. Amennyiben a természetes anyagokat részesítjük előnyben, többféle illóolaj is alkalmazható. Ilyenek például a majoránna, menta, levendula, kakukkfű vagy éppen a szegfűszeg. Az illóolajok sajátossága, hogy amellett, hogy a kullancsokat elriasztják számos, a mindennapokban felmerülő betegség megelőzésére, vagy annak felerősítésére is alkalmasak. Így ennek tudatában kell megválasztani az egyén számára a legmegfelelőbbet. Figyelnünk kell a legoptimálisabb hígítási arányra és oda kell figyelnünk arra, hogy a hat évesnél fiatalabb gyermekeknél leginkább a ruházaton használjuk.

Ezeket a kullancs elleni olajokat otthon is pillanatok alatt elkészíthetjük. 15 ml kókusz- vagy bármilyen alapolajhoz cseppentsünk 10 csepp illóolajat a fentebb felsoroltak bármelyikéből, majd alaposan rázzuk össze. Egy görgős illóolajos palackba, vagy más néven roll-on üvegcsébe töltve a gyermekek is könnyedén magukkal vihetik és alkalmazhatják a keveréket.

Hazaérkezve minden védekezés ellenére át kell vizsgálni a test egészét. Érdemes valamelyik olyan helyiségben levetni a felsőruházatot, ahol észrevehető, ha leesik az állat, és azonnal ki is mosni azt. A testrészek átvizsgálásánál különös tekintettel kell lenni a hajlatokra, a vádlira, a hajas fejbőrre és a fülek mögötti területre. Egyszóval azokra, ahol el tud rejtőzni és viszonylag vékony bőrt talál. Ha felfedeztünk egy, a bőrben rejtőző kullancsot, nem kell azonnal kétségbe esni. Ezer beváltnak hitt módszert ismer az ember, azonban ezek közül a legtöbb nem jó megoldás. A zsíros krémmel, zsírral való bekenés, és „megfojtás” során az állat öklendezni kezdhet, amellyel jó eséllyel juttatja a fertőzést az emberi szervezetbe. Így a Lyme-kórt, melynek kórokozója a kullancs gyomrában él. Ettől jóval hatékonyabb módszer, hogy egy csipesszel, vagy a mára már sok helyen megvásárolható kullancs-csipesszel megfogjuk az állatot, lehetőleg a bőr felszínéhez a legközelebb, és lassan húzni kezdjük. Nem szabad rángatni, vagy a potrohát nyomkodni. Helyette inkább lassú csavaró és egyben húzó mozdulattal távolítsuk el. A csípés helyét érdemes fertőtleníteni.

Rettegett tény az, hogyha a kullancs feje „beszakad”, a fertőzés esélye jóval nagyobb. Ez azonban tévhit, hiszen a szívóka nem tartalmazza azokat a nyálmirigyeket, amelyek a fertőzésért felelősek. A bent maradt részeket néhány nap múlva a bőr automatikusan kilöki. A csípés helyét, és annak idejét érdemes feljegyezni, nehogy később valami komplokáció lépjen fel. Ha van rá lehetőségünk, érdemes a kullancsot is eltenni, így könnyebb lehet az esetleges fertőzés meghatározása.