Nagy István és Áder János is ott lesz az idei Agrárszektor konferencián!
Az idén először 3 napos konferencián előad többek között Bige László, Gyuricza Csaba, Éder Tamás, Feldman Zsolt, Jakab István, Harsányi Zsolt, Makai Szabolcs, Szabó Levente, Kulik Zoltán, Hollósi Dávid és még sokan mások...
Ne maradjon le az év egyik legjelentősebb agrárszakmai eseményéről!
A tógazdasági haltermelés Magyarországon jelentős hagyományokkal és elvben nagy potenciállal rendelkező ágazat, amely azonban az elmúlt években egyre több kihívással szembesült és ennek negatív hatásai érezhetők is a szektor teljesítményén. Az ágazatot sújtó változó időjárási körülmények, a gazdasági nyomás és a szóba jöhető támogatások korlátozott mivolta idén különösen nehézzé tették a haltermelést és annak fenntarthatóságát.
2024-ben a haltermelők komoly problémákkal néztek szembe, amelyek jelentős hatással lehetnek az ágazat jövőbeli kilátásaira, ha a jelenleg még gazdálkodó generáció abbahagyja, akkor a hazai tógazdasági haltermelés lassú kimúlásával számolhatunk.
- mondta el az Agrárszektornak Lévai Ferenc, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) szóvivője, az Aranyponty Zrt. vezérigazgatója. A szakember szerint ugyanakkor az év elején még ígéretesen indult az esztendő. Mint kifejtette: tavasszal a Dunántúli tavak felteltek csapadékkal, ami jó kilátásokat ígért, különösen az előző év aszályos időszakához képest. A Tiszántúli halászat a vízellátás szempontjából mindig előnyösebb helyzetben volt, mivel a Tisza gravitációs vízellátása segített kivédeni az aszálykáros hatásait.
Azonban a hideg tavasz akadályozta a plankton képződést, amely természetes és olcsó táplálékforrást jelentett volna a halak számára.
Jött a súlyos kánikula
Júniustól pedig erős hőség és a párolgás növekedése kezdődött, ami augusztusra elérte a napi 2,5–3 centiméteres vízveszteséget is.
A hőség nemcsak a tavak vízszintjét csökkentette drasztikusan, hanem a halak anyagcseréjét is felgyorsította. Ez a gyors emésztési tempó azonban nem járult hozzá hatékony tömegnövekedéshez, mivel a takarmány gyorsan áthaladt a halak szervezetén. Augusztusra az oxigénszint erősen lecsökkent a meleg miatt, és több tavon már a kényszerhalászat is elkerülhetetlenné vált a sekély víz miatt, amelyben a halak életkörülményei romlottak.
Terített asztal a haltermelők kontójára
A helyzetet tovább súlyosbította a védett halevő madarak és más állatok növekvő száma, amelyek a vízhiány miatt zsugorodó élőhelyekről a halastavakra vándoroltak, hogy élelmet találjanak. A halgazdaságok így egyfajta „terített asztal” szerepét töltötték be, ám a halfogyasztók okozta károk elleni védekezés a védettségük miatt korlátozott.
A hazai természetes vizek, mint a Duna és a Balaton, valamint kisebb patakok halgazdálkodása különösen nagy kihívásokkal néz szembe. Az említett mintegy 168 ezer hektárnyi vízterület, amelyet a Magyar Horgászszövetség kezelésében van, nehezen tudja fenntartani a halállományt a természetes környezetben meglévő feltételek mellett.
A természetes vizek halállományának sűrűsége mindössze 30-50 kilogramm hektáronként, a tógazdaságokban ezzel szemben hektáronként 200-300 kilónyi hal kerül a tavakba kihelyezésre, amely szeptemberre már eléri a 600-700 kilós hektáronkénti mennyiséget. Ez valóban bőséges táplálékforrás a halra vadászó emlősök és madarak számára.
Jelentős hátrányban
Lévai Ferenc elmondta azt is: az egyik legfontosabb kihívás az, hogy Magyarország számára az EU csupán 15 százalékos támogatást engedélyez az uniós alapokból, amely jóval elmarad a környező országok támogatásához képest.
Míg hazánkban ez az összeg 100 euró hektáronként, addig Horvátország, Németország vagy Lengyelország esetében ez akár 300-700 euró is lehet. Ez a különbség erőteljes versenyhátrányt jelent, különösen az export területén, ahol a hazai halgazdaságok nem tudják felvenni a versenyt a magasabb támogatottságú országokkal.
Az európai országokban általánosan magasabb összegekkel segítik a halászati ágazatot. Ennek oka, hogy az évszázadok óta változatlan extenzív tógazdálkodás igazi értéke az a mezőgazdaságban másutt már nem található faji sokszínűség. A ma még meglévő természeti érték megőrzés legfontosabb területe a tógazdaság. Figyelembe véve, hogy a halastavak nem csupán haltermelési szempontból értékesek, igazi „társadalmi” értékeik az ökoszisztéma egyedülálló változatossága, a vízmegtartó képesség, fenntarthatóság, a tájképi turisztikai elemek. Lévai Ferenc leszögezte:
Magyarországon 15 milliárd forint kellene ahhoz hét év alatt, hogy az ágazat támogatási szintje elérje a szántóföldi növénytermesztés támogatásának alsó határát. Ez évente mindössze 2 milliárd forint pluszt jelentene.
Visszaszorulóban az ágazat
A magyar halastavak területe a fentiek miatt folyamatosan csökkenő tendenciát mutat, és bár 30 ezer hektár a hivatalosan halastóként nyilvántartott terület, jelenleg mindössze 26500 hektáron folyik tényleges halgazdálkodás – mondta el Lévai Ferenc. Hozzátette:
ellentétben a földforgalommal, a halastavak iránti kereslet rendkívül alacsony, amely a hozzávetőleg 4 százalékos jövedelemtermelő képességgel is magyarázható.
Így támogatások híján kevés gazdálkodó lát potenciált a halastavi termelésben. Míg a mezőgazdaság más ágazataiban jelentős jövedelempótló támogatásokkal találkozunk, addig egy halgazdaság 40 ezer forintnyi támogatásra számíthat hektáronként természeti értékmegőrző képesség javítása címén.
Mindez tovább csökkenti a befektetési kedvet. Ezt a minimális támogatást is nagy adminisztratív teherrel lehet csak igényelni, amely különösen a kisebb gazdálkodók számára jelent akadályt
– tette hozzá Lévai Ferenc. A szóvivő hangsúlyozta: a hazai tógazdaságok jövőjét illetően kiemelt fontosságú lenne a halastavak természeti érték fenntartó szerepének támogatása, valamint a természetvédelmi alapokból érkező összegek igazságosabb elosztása. Ez nemcsak az ágazat versenyképességét növelné, hanem lehetővé tenné a halastavak ökológiai szerepének megőrzését is, ami a biodiverzitás, a vízgazdálkodás, és a helyi közösségek megtartó erejének szempontjából jelentős értéket képvisel.
A kevésből nehéz előrelépni
A hazai haltermelők többsége egyetért abban, hogy a jövőbeni sikerekhez, a versenyképességhez elengedhetetlen lenne a modern technológiai megoldások alkalmazása. Az innovációk közé tartoznak az intelligens takarmányozási rendszerek, a vízminőség folyamatos ellenőrzése és az automatizált berendezések bevezetése, amelyek segíthetnek a költségek csökkentésében és a termelékenység növelésében. Ezek a fejlesztések ugyanakkor jelentős befektetést igényelnek, amelyeket a legtöbb szereplő nem engedhet meg magának. Lévai Ferenc úgy fogalmazott:
Az innováció és a technológiai fejlődés elkerülhetetlen, ha fenn akarjuk tartani az ágazat versenyképességét. Ehhez olyan gazdálkodási keretek kellenének, amelyek nem évi 4 százalékot eredményeznek, mert ebből nem lehet önerőt képezni. Ez még a szinten tartáshoz is kevés.