A felpillantó küllő (Romanogobio uranoscopus) meglehetősen ritkán kerül a hazai halkutatók hálójába, mindössze néhány folyónk hazai felső szakaszáról ismert, most azonban egy újabb élőhelyére bukkantak - írja a Pecaverzum. A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság (HNPI) Facebook-oldala szerint az önfenntartó állománya eddigi tudomásunk szerint csak a Felső-Tiszában és a Murában él, de a recens időszakból korábban több alkalommal kézre kerültek már egyedei a Drávából, a Hernádból és a Sebes-Körösből is.

2024. október 9-én a Szamos hazai felső szakaszán, a csengeri régi komplejáró alatt, a bal parton Sallai Zoltán, Juhász Péter és Nagy András Attila halkutatók meglehetősen körülményesen helyezték vízre hajójukat az alacsony vízállás miatt. A régi hídcölöpök alatt kezdték meg a halászatot, majd ezt követően elektromos kecével is megkísérelték a halfogást, mindazok ellenére, hogy a víz mélysége a 300 méteres mintaszakasz alsó pontján sem haladta meg a 80 centimétert. Próbálkozásukat siker koronázta, ugyanis a zsákmány átvizsgálásánál hamar szemük elé került egy adult felpillantó küllő, majd ezt egy másik adult egyed is követte. 

A felpillantó küllő fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 100 ezer forint. A Duna vízrendszerének bennszülött hala, legritkább küllőfajunk. Ragaszkodik az erősen sodró, köves-kavicsos aljzatú, hűvös, oxigéndús folyóvízhez. Szakaszosan ívik, szaporodása áprilistól júniusig is eltarthat, sekély, gyorsáramlású köves-kavicsos aljzatra ívik. Maximum 10-12 centiméter hosszúságúra nőhet.