A Communications Earth and Environment című folyóiratban megjelent tanulmányban a kutatók egy észak-svájci, mintegy 800 méter hosszú patakszakaszt vizsgáltak. Ezt a területet a hódok jelentősen átalakították. Az állatok 2010-ben telepedtek meg itt, és gátjaikkal, valamint tavaikkal az egykori ártéri erdőből mozaikos vizes élőhelyet hoztak létre. A kutatók megmérték a vízben oldott, a légkörbe távozó, valamint az üledékben, a biomasszában és a holtfában tárolt szén mennyiségét. Ennek érdekében üledék- és növénymintákat gyűjtöttek, az üledékszállítás mértékére pedig a vízáramlási adatokból következtettek.

Beindult a költekezés a magyar gazdáknál: milliárdokat fizetnek ki erre

A 2024-es évhez képest jóval többet költöttek mezőgazdasági gépekre a magyar gazdák, de még mindig nem érték el a 2023-as forgalom szintjét.

Az eredmények azt mutatták, hogy a hódok által kialakított vizes élőhely éves szinten nettó szénelnyelőként, azaz karbonnyelőként működik. Egy ilyen terület évente 98-133 tonna szenet köt meg, ami nagyjából 830-1130 hordó elégett kőolaj kibocsátásának felel meg. A kutatók becslése szerint, ha a hódok Svájcban az összes alkalmas ártéri területet újra benépesítenék, az így keletkező vizes élőhelyek az ország éves szén-dioxid-kibocsátásának 1,2-1,8 százalékát is kompenzálhatnák.

A hódok nem fogják megoldani az éghajlatváltozást. Kutatásunk azonban megmutatja, hogy ezek a természetes mérnökök csendben segíthetnek a folyóvölgyeknek abban, hogy évtizedeken át több szenet tároljanak

- fogalmazott Lukas Hallberg, a Birminghami Egyetem kutatója és a tanulmány első szerzője.

Szörnyű csapás érte itt a gazdákat: a sok eső miatt oda lehet termés?

A korábbi évekhez képest szokatlanul nagy mennyiségű csapadék miatt a növénybetegségek jelentik a legnagyobb gondot Cádiz környékén.

A kutatók óvatosan kezelik az eredményeket, mivel mindössze egyetlen helyszínt vizsgáltak. A szénmegkötés mértéke ugyanis az éghajlattól, a geológiai adottságoktól, a növényzettől és a hódok rendelkezésére álló terület méretétől függően is változhat. Hallberg ugyanakkor rámutatott egy korábbi, a coloradói Sziklás-hegységben végzett vizsgálatra. Ez alapján az aktív, hódok által lakott vizes élőhelyek a tájban tárolt összes szén akár 23 százalékáért is felelősek lehetnek.

Emily Fairfax, a Minnesotai Egyetem adjunktusa nem vett részt a kutatásban, de kiemelte a tanulmány egy nagyon fontos hozadékát. Úgy véli, a kutatás segít eloszlatni azt a tévhitet, miszerint a vizes élőhelyek helyreállítása nem éri meg az esetleges szén-dioxid-kibocsátásuk miatt. Hozzátette, hogy az elemzés talán még alá is becsüli a hódok szénmegkötő képességét. Az egészséges, hódok formálta élőhelyek ugyanis ellenállóbbá tehetik a tájat a tűzvészekkel szemben, ezzel pedig megakadályozzák a tárolt szén egy részének felszabadulását.