A sokéves tapasztalat arról árulkodik, hogy itthon a legnagyobb fenyőterületek Surdon és Nemespátróban, valamint a somogyi falvak környékén terülnek el, hétvégén tehát itt kezdtek neki az örökzöld ültetvények értékesítésre szánt kitermelésének. A gazdálkodók elmondták, hogy egyenlőre csak az ország túlsó felére, valamint olasz és spanyol exportra szánják a fákat. Rögtön az elején érdemes leszögezni, hogy a fenyőfa kitermelés nem valamiféle természet ellen irányzott lopás, hiszen ezek a fák konkrétan ebből a célból vannak telepítve.

Vass Tibor surdi termelő lapunknak elmondta, hogy nagyjából 10 éve változatlan a fenyők termelői ára, és ez az idén sem alakult másképp, ez a fenyő piaci árának nagyjából a harmadát teszik ki. A lucfenyők például 700-1500 ezer forintért kerülnek a kereskedőkhöz, míg a drágának számító normand fenyőért a termelők 2-5 ezer forintot is kapnak, ezeknél a 2 ezer forintos árkategória a kicsi fákra vonatkozik, például a földlabdásokra. Ezen kettő közé tehető az ezüstfenyő melynek darabja termelői áron 1500-3000 forint darabja. A piacokon már általában nem darabra, hanem hosszra lehet kapni a fenyőt, melyek ára ugyan ennyi, csak már nem darabja, hanem métere.

A fenyő termőterületre egész évben van kereslet, főleg a dombok oldalában, agyagos talajon szokás termeszteni, mivel nagyon jól tűri a csapadékot. Kiöregedett, kivágott szőlőültetvények helyén kiváló talajra talál. Jelenleg hazánkban a leginkább jellemző Somogy, Vas és Zala megyékben. Régen állami tulajdonban rengeteg csemetét állítottak elő, ezzel is készülve a karácsonyi szezonra, később a pirvatizációs időszakban ezeket felszámolták, és őstermelők kezdték tovább művelni a területeket. Itthon egyre kissebb gazdaságok foglalkoznak az ágazattal, a legkisebbek 2-3 száz fát nevelnek, a legnagyobbak pedig alig 10 hektáron gazdálkodnak.

A külföldi piacokon a nagy, 2 méter körüli fákat részesítik előnyben, de ez hazánkra is jellemző, bár nálunk az alacsony földlabdás fenyőkre is van kereslet. A slágernek egyenlőre a normand fenyő tekinthető, főleg Zala megyében , ahol ez a korábbi évek telepítéseinek köszönhetően szép számban meg is terem. Ezzel szemben a kereslet eléggé hanyatlik az olcsó luc és ezüst fenyők iránt.

Az olasz érdeklődés a magasabb fenyőket célozza meg, ezt az is jól példázza, hogy volt termelő, akik olasz exportra 4 méter magas 20 év körüli normand fenyőket vágtak, de volt olyan termelő, aki 12 méter magas fáit szánta az olasz piacra.

Értékesítés szempontjából nem csak karácsonyfának alkalmas ez a faféle, hiszen például novemberben koszorúk alapanyagaként a galyakat lehet értékesíteni, illetve a bútoripar is érdeklődik utána.

Elég nagy problémában van emellett a hazai lufenyő és ezüstfenyő, ezekből hiány van, mivel amikor a normand fenyő bejött hazánkba, mindenki azt kezdett el telepíteni, háttérbe szorítva a többi fajtát. Szaporító anyag főleg Ausztriából, Kanadából vagy Oroszországból származik, de már hazánkban is egyre többen kezdtek annak előállításával foglalkozni, de nem csak csemete vagy magágyi csemete formában állítják elő a szaporító anyagot, hanem magként is értékesítik.

A legtöbb őstermelő nem csak a kereskedőknek termel, hanem saját maga is értékesít a piacon. Ez nagyjából úgy néz ki, hogy amikor a fák már elkezdik elérni az eladási állapotukat, mikor a  kereskedők megnézik, őket, majd egy szalagot kötnek rá, mely minden kereskedő esetében más színű, így tudja a termelő, hogy a kitermelés után melyiket hová kell szállítania.

A kitermelés nagyjából november utolsó napjaiban fog tetőzni, amikor is hálózással és kötözéssel is előkészítik a fákat az eladásra, erre azért van szükség, mert a karácsonyi piacok december 10-én nyitnak, és addigra el kell jutniuk a potenciális karácsonyfáknak a rendeltetési helyükre. Emellett komoly konkurenciát jelent hazánkban a dán import, mivel a hazai kereskedők kapacitásaik miatt nem tudnak igazán nagy piacokra betörni, mint például nagyobb áruházláncok, kereskedőházak.

Komoly problémát okoz a vagyonvédelem, hiszen nem jellemző az ültetvényekre biztosítást kötni, és rengetedet lopnak a termelőktől, nagyobb gazdaságok tulajdonosai arról is beszámoltak, hogy néha százas negyságrendeket is ölthet a lopás.