Agrárszektor.hu: 1,3 milliárdos beruházás után idén májusban adták át nyíregyházi gluténmentes zabfeldolgozó üzemüket. Hol tart ma a termelés felfuttatása és milyen kapacitás elérése a cél?

Szurovcsák András: Az elmúlt hónapokban a próbaidőszak zajlott, így szeptember elsejétől áll majd teljes hadrendbe az üzem. A feldolgozó 12 ezer tonnás zabfelöntési kapacitással rendelkezik, amelynek előreláthatóan 20-30 százalékát használjuk ki az első évben. Üzleti modellünkben azzal számolunk, hogy az üzem a maximális kapacitást három év alatt éri majd el.

A.: Milyen rendszerben termelik, illetve vásárolják fel az alapanyagokat?

Sz. A.: A feldolgozó tulajdonosa a nyíregyházi GOF Hungary Kft. is, amely nagy termelőkből álló gazdálkodói csoportként működik. Ők állítják elő az alapanyagot, amelyet az általuk létrehozott közös üzemben dolgozunk fel, és a zabból készült termékek ezután kerülhetnek majd a végfelhasználókhoz. Bízunk abban, hogy "a termőföldtől az asztalig szlogen" e vállalkozásban valóban megvalósítható. Az üzem teljes kapacitáskihasználtságnál körülbelül 4 ezer hektárról származó zabot dolgoz majd fel, de egyelőre 1000 hektárnyi területtel számolunk. A bevonható földek Nyíregyháza harminc-negyven kilométeres körzetében helyezkednek el.

A.: A statisztikák szerint Magyarországon folyamatosan növekszik a gluténérzékenyek száma. Mekkora a hazai piac, és terveznek-e exportértékesítést is?

Sz. A.: A kimutatások szerint a magyar lakosság mintegy 10 százalékánál, vagyis már egymillió embernél diagnosztizáltak gluténérzékenységet. A fogyasztók száma azonban ennél jobban növekszik, mert ahol a család egyik tagja ezzel a betegséggel küzd, ott általában az egész család étkezését átalakítják. A gluténmentes zabtermékeket emellett azok is megvásárolják, akik egészségtudatosabban akarnak élni, mivel a zab fogyasztása a fittséggel is összefügg. Ugyanakkor a belföldi piac ma zabpehelyből és zabpehelylisztből teljes mértékben importra szorul, ezért ennek kiváltását alapvető célként tűztük ki. Az országban sok müzliüzem is működik, egy éven belül pedig elindul egy gluténmentes müzliüzem is, így a közvetlen kereskedelmi értékesítésen túl ezek is jelentős mennyiségű olyan terméket dolgozhatnak fel, amelyeket mi állítunk elő. Ezen felül természetesen exportot is tervezünk, és egyelőre spanyol, angol, német és francia nyelvterületen igyekszünk eredményeket elérni.

A.: Gluténmentes zabkészítményekhez ma meglehetősen drágán juthatnak a fogyasztók. Mi ennek az oka, és az új üzem termékei árszempontból mennyire lehetnek versenyképesek?

Sz. A.: A termékek ára összefügg azzal, milyen méretű üzemben készülnek. A gluténmentes áruféleségeket ma jellemzően kisebb üzemek állítják elő, ezért áruk is jóval magasabb. Ahogy a gyártásnál növekszik a méret és a volumen, úgy csökkenhetnek a költségek és az árak is, és ez a mi esetünkben is igaz. Húsz százalékos kezdeti kapacitás-kihasználtságnál már versenyképesek lehetünk a manufaktúrákkal, és ha elérjük a teljes kapacitást, akár 30-40 százalékkal is olcsóbban forgalmazhatjuk termékeinket.

A.: A Szuro-Trade csoport nem csak a zabfeldolgozásban érdekelt, mivel a céghez tartozik a dunaföldvári búzamalom is. Az idei év tavaszi és nyár eleji csapadékos időjárása a gabonaszektorban extrém helyzetet teremtett, hiszen növelte a toxintermelő fuzáriumgombák fertőzésének kockázatát. Alapanyaghoz jutás szempontjából ez most mennyire jelent veszélyt?

Sz. A.: Hála istennek, Dunaföldvár környékén a fuzáriumos probléma nem jellemző. Elsősorban Hajdú-Bihar déli részén, illetve Békés és Csongrád megyében van komolyabb gond, ahol a DON-toxinra vonatkozó, 1250 mikrogramm/kilogrammos határértéknél jóval nagyobb, 2000-4000-es mennyiségeket is mérnek a betakarított búzákban. A mai helyzetet a felvásárlók komolyan veszik, és a megvenni kívánt alapanyagokat alapos válogatásnak és vizsgálatnak vetik alá. Tudomásul kell venni, hogy a klímaváltozás időről-időre kiszámíthatatlan termelési körülményeket idézhet elő, így a fuzáriumveszély a későbbiekben is fennállhat.

A.: Fajta- és technológiaváltással lehet-e mérsékelni a kockázatokat?

Sz. A.: A fuzáriumos fertőzések esélye teljes mértékben nem küszöbölhető ki, de a változó környezeti tényezőhöz jobban alkalmazkodó, korszerűbb genetikájú fajtákkal, illetve a növényvédelem optimalizálásával csökkenthetők a kockázatok. Azt is látni kell azonban, hogy az időjárás legalább 70 százalékban továbbra is meghatározza majd egy-egy év gabonaágazati lehetőségeit. A fuzárium szempontjából leginkább érintett területeken - így például Békés megyében - a legnagyobb probléma az idén is az volt, hogy a folyamatos esőzések miatt a termelők nem tudták elvégezni a megfelelő növényvédelmi kezeléseket.

A.: Korábbi nyilatkozatai szerint a magyar gabonaágazat számára az ukrán exportőrök jelentik az egyik legnagyobb konkurenciát. Hosszabb távon milyen versenyre kell felkészülniük a hazai piaci szereplőknek?

Sz. A.: Az ukrán gabonaexportot továbbra is az egyik legnagyobb veszélynek tartom amiatt, hogy az Európai Unió a gabonaszektorban is jelentős kedvezményeket nyújt Ukrajnának. A kukoricánál tavaly eltörölték a 12 eurós tonnánkénti védővámot, de ugyanez vonatkozik az uniós piacra érkező összes feldolgozott ukrán napraforgó- és repceolajra is. Az ukrán export elsősorban az olasz, a német és a holland piacon ütközik a magyar áruval, és azt kell mondanom, hogy a kommersz termékeket előállító hazai vállalkozásoknak sokkal hatékonyabbá kell válniuk, ha hosszabb távon is fel akarják venni a versenyt. Az időjárás azonban egy-egy évben piaci szempontból is jelentősen hathat a gabonahelyzetre. Ha például Magyarországon nem képződik exportmennyiség, az itteni árak nagyon komolyan emelkedhetnek, és a gazdálkodóknak megfelelő jövedelmet biztosíthatnak. Ha viszont - mint ahogy az idén is várható - a raktárakban 4-5 millió tonna felesleg lesz betakarítás végére, a külpiaci értékesítéskor versenyeznünk kell az ukránokkal. Mi ugyan jobb minőséget állítunk elő, de a gabonát mégis szinte ugyanazon az árszinten kell adnunk, mint amilyenen az ukrán versenytársak értékesítenek, mivel ők - illetve mellettük még az orosz exportőrök - alapvetően befolyásolják az árakat. Nagyon mély technológiai színvonalról indultak, de az átvett nyugati technológia megoldások és most már a kialakult birtokméretek is hatékonnyá teszik az ottani termelést.

A.: A termékfeldolgozás mellett mezőgazdasági - növénytermelési, terményszárítási, bértárolási és fuvarozási - szolgáltatásokat is nyújtanak a kelet-magyarországi termelőknek. Növénytermelési szempontból hogyan lehet értékelni az idei évet?

Sz. A.: A búza betakarítása augusztus elején befejeződött, a számvetés és az értékesítés már folyik. A gazdálkodók most kilónként 50 ezer plusz-mínusz 2 ezer forintért adhatják el a malmi búza tonnáját, ami nem túl nagy eredmény, de "aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli". A jelenlegi ár a tavalyi induló árnál kissé magasabb, de egyelőre nem tudni, ezután milyen árszint alakul ki. Az elmúlt évben például azok, akik a búzát betárolták, a későbbi pozitív árváltozások miatt a terményen tonnánként 58-60 ezer forintért adhattak túl, így extraprofitot érhettek el. A napraforgónál a termelőknek is nagyon komolyan kellene figyelniük arra, hogy a piaci szereplők mit akarnak és tudnak felvásárolni. A linolsavas napraforgónál például nemzetközi szinten jelentős termőterület-csökkenés figyelhető meg, így az árak sokkal stabilabbak lesznek, mint tavaly voltak. A gazdálkodók sokszor jobban járnának, ha mondjuk 10 százalékkal kevesebbet termelnének, minthogy nagyobb területen veszteséget állítanak elő. Ezért a napraforgónál - akár a Nemzeti Agrárkamara Közreműködésével - országos egyeztetéseket is szükségesnek tartanék, ahol a termelési kérdéseket koordinálni lehetne. A kukoricánál országosan tavaly is túltermelést értünk el, és az idén is egészen biztosan jó termés várható. Úgyhogy valószínűleg most is lesz két-három millió tonna olyan kukorica, amely termelési költség alatti árakon kel majd el. Itt is akkor jöhetne érdemi változás, ha annyit termelnénk, amennyire van piac. A megoldás tehát a kereslet-kínálati viszonyok figyelembevételén alapuló, kiegyensúlyozott áruelőállítás lehet.

A.: Szolgáltatásaik között szerepel az inputanyagok forgalmazása is. E termékekkel kapcsolatban ma az egyik legnagyobb kihívást a klímaváltozás jelenti. Mit tapasztalnak, a módosuló éghajlat hogyan befolyásolja az inputanyagokkal szembeni követelményeket?

Sz. A.: Azt látom, hogy a termelők azokat a vetőmagokat, növényvédő szereket és technológiákat preferálják, amelyek minden időjárási körülményhez alkalmazkodnak. Amennyire tud, erre mindenki odafigyel, és ugyanez vonatkozik a műtrágya-felhasználásra is. Ezzel párhuzamosan azonban nem lehet elfelejteni, hogy a versenykörülmények is élesednek. Az elmúlt tíz évben például a növénytermelés profittartalma folyamatosan növekedett, de az utóbbi két évben a gépárak is durván emelkedtek, így ma egy-egy mezőgazdasági gépet kétszer annyiért lehet megvenni, mint tíz évvel ezelőtt. Hasonló, bár nem ennyire drasztikus drágulás figyelhető meg az inputanyagoknál is. Ha tehát a termelők nem járnak nyitott szemmel, gyorsan elkophat a korábban megszerzett jövedelem. A klímaváltozással összefüggésben ma az egyik legnagyobb kihívást az öntözés jelenti, mert ebben még mindig nagyon elmaradottak vagyunk. A földek száz százalékát természetesen nem lehet öntözni, de 500 ezer hektáron ezt öt éven belül gond nélkül meg lehetne valósítani. Ez sok gazdálkodónak adhatna termelési biztonságot. Ma például kukoricából jól gondozott, öntözött táblákon el lehet érni a 13-15 tonnás hektáronkénti termést is, míg korszerűtlen körülmények között aszályos években a gazdálkodók azt kockáztatják, hogy jóval kisebb, 3-4 tonnás termésátlagokat takaríthatnak csak be.