A legfrissebb előrejelzések szerint 2050-re a Föld lakossága meghaladja majd a 9 milliárd főt, akik közül több mint 6 milliárdan a városokban laknak majd. Mindez azt jelenti, hogy ugyanazon az 1 hektár földön, ahol 1960-ban még csak 2 főnek elegendő élelmiszert termeltek meg a gazdák, 2050-ben már 6 éhes száj osztozik majd, áll a Szent István Egyetem közleményében. Közben az élelmiszertermelés helyszíne is egyre távolabb kerül a fogyasztás helyszínétől. További problémát jelent a vízhasználat és az öntözés optimalizálása is, hiszen a jövőben 9 milliárd embernek ugyanannyi vízmennyiségen kell majd osztoznia, mint amennyi felett a római birodalom idején 300 millió ember rendelkezett. De hogyan lesz képes az emberiség megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszert előállítani, ha a földfelszínnek mindössze 22 százaléka termékeny, az erőforrások pedig már most is végesek?

Dr. Popp József akadémiai székfoglaló előadásában hangsúlyozta, az egyik legfőbb problémát nem is a megtermelt élelmiszer mennyisége jelenti, hanem annak globális elosztása. Miközben ugyanis a Föld népességének 33%-a túlsúllyal, ebből 30% elhízással kapcsolatos egészségügyi gondokkal küzd, itt említve azt is, hogy Magyarország lakosságának 60%-a túlsúlyos, ebből 28,5% elhízott. Eközben a világ más területein 800 millióan éheznek a kalóriahiány miatt, további 2 milliárdan pedig a rejtett éhség jelensége, azaz a mikrotápanyagok, mint például a vitaminok és ásványi anyagok hiánya miatt számítanak alultápláltnak.

Ennek a problémának az egyik fenntartható és költséghatékony megoldása lehetne a mintegy 50 országban előírt élelmiszerdúsítás, melynek elterjedt példái a jódozott só, az omega-3 zsírsavval dúsított kenyér vagy a D-vitaminnal dúsított tej is. De mivel ezeket a termékeket magasabb áron értékesítik, sok esetben éppen azok nem jutnak hozzá, akiknek igazán szükségük volna rá.

A dúsított termékeken túl a jövőben minden bizonnyal kiemelt szerepe lesz az olyan alternatív fehérjeforrásoknak, mint a laboratóriumi hús, valamint a szója-, borsó- vagy céklaeredetű vegahús, melyek piaci bevezetése néhány úttörő vállalat fejlesztései révén már napjainkban is gyorsan bővül. Emellett esszenciális kérdés a növényvédelem nélküli termésveszteségés az élelmiszer-veszteség és -pazarlás is, utóbbi ugyanis az élelmiszerlánc mentén felhasznált összes felhasznált energia 38%-át teszi ki. Ezen a területen többek között az hozhatna áttörést, ha az el nem adott élelmiszert felajánlanák az élelmiszerbanknak, ha az intelligens csomagolásokkal és az okos hűtőszekrények fejlesztésével növelhető lenne a termékek eltarthatósága és minősége, emellett pedig egységesíteni kellene a lejárati és szavatossági idő fogalmát is.

Megjött végre a feldolgozóipar esze: új ötletekkel szabnak gátat az ételpazarlásnak

Élelmiszerfeleslegből hozzáadott érték.

Dr. Popp József elmondta továbbá, hogy a fenntartható élelmiszerellátás kapcsán kiemelten fontos, hogy az emberiség további fejlesztéseket végezzen a megújuló energiaforrások, a precíziós nemesítés, a növényvédelem, a talajegészség, az agrárdigitalizáció és az akvakultúra terén. A klímaváltozás miatt csökkenő biológiai sokféleség ráadásul gondot okoz majd az olyan ökoszisztéma-szolgáltatások hatékonysága és stabilitása terén is, mint a beporzás, a talajképzés, az anyagciklusok irányítása vagy a hidrológiai szabályozás, így az e hatásokkal kapcsolatos tudományos ismereteit is pontosítania kell az embereknek.

(Fotó: Szigeti Tamás)