A Varga Pincészet Kft. 1993-ban alakult, 200 hektár szőlőültetvényük van országszerte, ebből 125 hektár Badacsony környékén, 20 hektár Balatonaligán, 55 pedig az Egri borvidéken. Milyen kihívásokat jelent az, hogy több száz kilométerre is vannak egymástól ültetvények, és lehet-e ebből piaci előnyt kovácsolni?

Ez nagyon összetett probléma, így érdemes a legelejéről kezdeni, ugyanis már közel 10 évvel ezelőtt olyan nagyságrendet értünk el Badacsonyörsön, amelyet nem volt célszerű tovább növelni. Létezik egy olyan elmélet, amely szerint 150 fő a határa minden életképes kollektívának, legyen az gazdasági szervezet vagy katonai egység. Miután elértük ezt a 150 főt, illetve az ennek megfelelő szőlőfeldolgozási és borkészítési kapacitást, egyértelmű volt, hogy a növekedés csak új telephelyen lehetséges. A másik aktuális problémánk az volt, hogy a Balatoni borrégióban nem tudtunk már elegendő kékszőlőt felvásárolni. Az egyetlen borvidék, ahol az utóbbi 10 évben jelentős kékszőlő-telepítések voltak, az az Egri borvidék. A fent említett okok miatt a döntés egyértelmű és könnyű volt. Az, hogy a nagy távolságok pluszköltségeket okoznak, és a vezető munkatársaknak többet kell utazniuk, az nyilvánvaló és elkerülhetetlen. Az előnyök is jelentősek azonban, a különböző borvidékeknek ugyanis más-más fajtákban vannak erősségeik, így jelenleg a badacsonyörsi és a feldebrői birtokunk között meg tudjuk osztani a feladatokat oly módon, hogy mindenkinek csak az erősségeivel kelljen foglalkoznia.

Mi a legfontosabb tanulsága a 26 éves működésnek? Mi az, amit utólag másképp csinálnának, és mi volt az, ami a legmeghatározóbb lépés volt a pincészet életében? 

A legnagyobb tanulság, amit már a kezdetekkor is tudtunk, hogy a legfontosabb tényező mindig az emberi erőforrás, az ugyanis rövid távon meghatározó, hogy milyen "brand"-ekkel rendelkezik egy vállalkozás, illetve milyen a technológiai színvonala. Hosszú távon azonban az a pincészet kerül ki győztesen, amelyik erősebb csapatot tud építeni. A borászatban nagyon nagy jelentősége van a különleges adottságú termőhelyeknek, így családunk jelenleg több nagyszerű területtel rendelkezik. Lehetett volna intenzívebben foglalkozni ezzel a kérdéssel, és sokkal több ilyen területet megszerezni, de számunkra az egyetlen meghatározó lépés az volt, hogy a családunk elkezdett borászkodni. Ezt követően minden lépés a másikból következett, az események pedig szép csendben zajlottak egymás után. 

Mik a legfontosabb exportpiacaik, milyen típusú borokat kedvelnek ezeken a piacokon?

A vártnál kevesebb szőlő termett idén hazánkban és más európai országban is, így a borexport is segít levezetni az elmúlt két év alatt felhalmozódott hazai borkészleteket. A Varga Pincészet idén "csak" 18,5 millió kiló szőlőt dolgozott fel, a tavalyihoz hasonlóan várhatóan 14,5 millió palack bort dobunk majd piacra, az európai terméskiesésnek köszönhetően pedig az exportmennyiség legalább 50 százalékkal nőni fog. Exportunk többsége a Kárpát-medencébe irányul. Elsősorban fehérborokat tudunk jól és nagy mennyiségben eladni, vörösbort kisebb mértékben, rozé iránt pedig azt kell mondjam, szinte nincs kereslet.

Kevésbé meglepő, ha egy-egy csúcsborászat jelentős nemzetközi sikereket ér el, de mennyire van esélyük a "nagyüzemi" borászatoknak a külföldi piacokon? Milyen típusú borokkal lehet bejutni a hipermarketek, diszkontok polcaira Európában vagy a régióban? 

Jelentősebb exportértékesítésre csak a nagyüzemi borászatoknak van lehetőségük, ilyen kaliberű pincészet azonban sajnos nincs, és nem is lehet Magyarországon. A jelentős pincészetek, amelyek Európában és a világban a borkereskedelmet a kezükben tartják, 200 millió palack fölött értékesítenek évente. Ezzel szemben a magyar borászat teljes éves teljesítményét 120 millió palackra becsülik. A magyar export zömét egyébként két külföldi tulajdonú, Magyarországon működő pincészet tartja kézben, amelyek mindketten nemzetközi hálózatok tagjai.

Mit tapasztalnak, hogyan változott a magyar borfogyasztás az elmúlt két és fél évtizedben? Van-e lélektani határa a borok fogyasztói árának? 

Az első lélektani határ 500 Ft, a második 1000 Ft. A magyar borfogyasztás sajátossága, hogy nem a legolcsóbb, 500 Ft alatti borból fogy a legtöbb, hanem inkább a középső, 500 és 1000 Ft közötti árkategóriába tartozókat veszik az emberek. Az Egyesült Államokban például a 2 dollár alatti bor értékesítése a legjellemzőbb, Németországban pedig a 2 euró alatti. A legfontosabb változás, hogy borivó nemzetből borkóstoló nemzet lettünk. Jelentősen csökkent az egy főre jutó borfogyasztás, ugyanakkor folyamatosan emelkedik a közepes és a drágább borok iránti kereslet.

Kommunikációjukban folyamatosan hangsúlyosak a különféle díjak, hazai és nemzetközi elismerések. Mennyire van ezeknek jelentőségük a gyakorlatban? Érdekli ez a fogyasztót vagy a szakmát? 

Ez pont olyan, mint a sportban, vannak fontos és kevésbé fontos versenyek, ugyanakkor az tény, hogy a nagy nemzetközi versenyek jelentősége nagyon nagy a borkereskedelemben. A fogyasztók, a borkereskedők, illetve az áruházláncok beszerzői egyaránt figyelembe veszik a vásárlások, valamint az üzlet szortimentjének bővítése során. Pontosan ezért vannak olyan kisebb magyar versenyek, ahol megpróbálják befolyásolni az eredményeket. Ez azonban a nagy hírű nemzetközi versenyeken, ahol a résztvevők száma gyakran meghaladja a tízezret is, teljesen lehetetlen. Az egész magyar borászat szempontjából kulcskérdés, hogy hogyan szerepelünk a nemzetközi borversenyeken. Ha azt akarjuk, hogy elismerjék a világban a magyar bort, akkor meg kell mutatnunk, hogy vagyunk olyan jók, mint a jelenlegi piacvezető nemzetek, borászatok. Nagyon fontos számunkra, hogy az utóbbi néhány évben, de különösen 2019-ben pincészetünk szerepelt a legeredményesebben a magyar csúcspincészetek közül. Csak 2019-ben 16 aranyérmet nyertünk a nagy külföldi versenyeken, a többszörösét minden korábbi magyar csúcsnak.

Az elmúlt egy év fontos tendenciája, hogy a minőségi borok - meglehetősen nyomott áron - betörtek a keménydiszkontok polcaira. Miért éri ez meg a borászatoknak? 

Egy kilogramm szőlőből szűken egy palack bor lesz, ekkora mennyiségű szőlő termelési költsége pedig átlagosan 50-60 Ft. A palackban ez jelenti az igazi értéket, a többi a csomagolás, a marketing és a haszon. Mielőtt bárki állást foglal azzal kapcsolatban, hogy egy ár magas-e, vagy alacsony, érdemes megismerni a hátteret is. Az elmúlt évek tendenciái mindössze azt mutatják, hogy a magyar borászat közeledik a nemzetközi trendek felé. A borászatoknak ez azért éri meg, mert egyre több a nagyobb termelő Magyarországon.

Mi az, amiben leginkább fejlődniük kellene a magyar borászatoknak? 

A magyar borászat a hazai gazdaság egyik legfejlettebb ága, amelyik nagyon közel áll a világszínvonalhoz. Ezzel szemben a szőlészet területén nagyon rosszul állunk. Nemhogy a tudományos színvonal, de még a gondos művelés is csak ritkán fellelhető a magyar pincészeteknél. Ezek alapján azt kell mondjam, a hazai borászat sorsa a szőlészet színvonalának rendbetételén múlik.

Fotók: Mudra László

A cikk nyomtatott formában az Agrárszektor "Az 50 legbefolyásosabb személy a magyar agráriumban" című kiadványában jelent meg.