A Bloomberg tudósítása szerint nemrég egy angol lakossági fórumon elhangzott a kérdés, hogy mi árt többet a klímának, ha brit marhahúst, vagy ha importált avokádót fogyasztunk? A kérdés felkeltette a G7 portál figyelmét is, akik megpróbálták az alapfeltevést magyarra fordítva megválaszolni azt.

A G7 szerint az ilyen kérdésekre nem könnyű válaszolni, mert nagyon sok tényezőtől függ, hogy egy adott élelmiszer termelése mekkora környezetterheléssel jár. Például egyáltalán nem mindegy, hogy egy marhát egy olyan területen tartanak, ahol már jó ideje marhatenyésztéssel foglalkoznak, vagy brazil esőerdők letarolásával létrehozott legelőn tartják az állatot, ami aztán az asztalunkra kerül Kelet-Európában. Ahogy az sem mindegy, hogy a marhahúst a szomszédból, vagy egy másik kontinensről hozzák.

Annak ellenére ugyanakkor, hogy a helyi ételek fogyasztása egészen magas szinten, például az Egyesült Nemzetek Twitterén is hivatalos ajánlásként szerepel, Hannah Ritchie az Oxfordi Egyetem és az Our World in Data kutatója szerint ez az egyik leginkább túlértékelt javaslat a klímaváltozás ellen potenciálisan bevethető stratégiák között. Hannah Ritchie nemrég közzétett írásában egy csaknem 39 ezer farmra és 118 országra kiterjedő, a világ élelmiszertermelésének egészét átfogóan elemző tanulmány alapján jutott arra a következtetésre, hogy a legtöbb élelmiszer esetében csaknem elhanyagolható a szállítás hozzájárulása az élelmiszer teljes széndioxid-kibocsátásához. Ráadásul nem csak a szállítás számít kevéssé, hanem szinte az összes termelés utáni feladat, tehát a feldolgozás vagy a csomagolás szén-dioxid-kibocsátáshoz való hozzájárulása is alacsony önmagában a termesztéshez-termeléshez képest.

A marha átlagos szén-dioxid-kibocsátásának 0,5%-a származik a szállítás közben keletkező kibocsátásból, ugyanis az egy kilogramm marhahús megtermelése közben létrejövő átlagos 60 kilogramm szén-dioxid-kibocsátás nagy része a metánból származik, amit az állatok szervezete a könnyebb emésztés érdekében termel. A Bloomberg egy másik cikke szerint az avokádó kilójának termelése és exportja ezzel szemben összesen csak 2,5 kilogramm szén-dioxid kibocsátásával jár együtt, amiből a szállítás kevesebb, mint 10%-ot tesz ki.

A G7 cikke kitér arra is, hogy egy 2008-as tanulmány szerint egy amerikai fogyasztó többet tehet a klímavédelemért azzal, hogy egy napnyi kalóriabevitelnek megfelelő marhahús elfogyasztása helyett zöldséget eszik, mint azzal, hogy ha az összes élelmiszert helyi forrásból szerzi be. A szállítás közben keletkező kibocsátás megspórolását más tényezők is ellensúlyozhatják, így például egy 2009-es tanulmány szerint az Egyesült Királyságban a téli hónapokban három-nyolcszor annyi energiát igényel a saláta termesztése, mint a Spanyolországban termesztetté.

Ebből az következik, hogy attól függetlenül, hogy honnan származik a marha vagy a bárány, ezek helyett sertés és csirke húsának fogyasztásával az ember csökkenteni tudja az ökológiai lábnyomát. De még ennél is fontosabb alapszabály az, hogy a kevesebb hús fogyasztása mindig jobb a bolygónak, mint a bolygóbarátnak marketingelt húsé, függetlenül annak származási helyétől. Az avokádó fogyasztásával tehát összességében kevesebbet ártunk a klímának, mintha magyar marhahúst fogyasztunk, még akkor is, ha Mexikóból importált árut veszünk, de ha lehet, inkább válasszuk a helyben termesztett zöldségeket.